– Az elmúlt félévre visszatekintve, melyek voltak a legnehezebb mérkőzéseik?

– Rögtön az elején, még a 2. fordulóban a Veresegyház II. lepett meg bennünket. Lendületes és tudatos játékkal érkeztek hozzánk, amivel nem feltétlenül számoltunk. Nehéz mérkőzés volt, biztos vagyok benne, ellenük tavasszal is nehéz dolgunk lesz a visszavágón. A Zsámbok elleni idegenbeli találkozón nem voltam jelen, ezért nem tudok konkrét jellemzést mondani, de a bekapott négy gól viszont sokat elárul ellenfelünk támadóiról. Rajtuk kívül a Csomádot is jó képességű brigádnak tartom., viszont ahogy azt már a korábbi, róluk szóló cikkben is említettem, ellenük nehezebb mérkőzésre számítottam, de lehetséges, hogy ők is gyengébb napot fogtak ki, de persze az is benne van a pakliban, hogy ők sem ilyen játékot vártak tőlünk. Száz szónak is egy a vége, azt a rangadót teljesen megérdemelten nyertük meg a saját pályánkon. Ettől függetlenül, biztos vagyok benne, a tavaszi folytatásban mindent meg fognak tenni, hogy visszaelőzzenek bennünket és a bajnoki címre törjenek, érzésem szerint a Csomád nagy valószínűséggel ott lesz majd a végelszámolásnál, persze ehhez lesz nekünk is egy-két szavunk. A nehezebb találkozók között kell még megjegyeznem a Fót ellenit, őket hazai pályán 2–1-re győztük le egy nagyon jó, a vármegyei harmadosztályon felüli tempójú összecsapáson. Egységes, szervezett együttes benyomását keltették, amelynek játékosait és szurkolóit egyaránt sportszerű emberek alkotják.

– Egyénileg Nánási Miklós volt a Tápiószele legeredményesebb játékosa ősszel, aki összesen kilenc gólig jutott. Az ő teljesítményét milyennek értékelné?

– Miki valóban elkapta a fonalat, s ezen azért sem vagyok meglepődve, mert évek óta – kivétel nélkül – minden edzésen jelen van. Talán mondhatom azt vele kapcsolatban, most kezd beérni a befektetett munka gyümölcse. Ő saját nevelésű labdarúgónk, akire nagyon büszkék vagyunk, és azt se felejtsük el, még mindig utánpótláskorú, lévén 2003-as születésű fiatalemberről van szó. Nem vitás, sokat kell még fejlődnie, de az látszik, ebben a felnőtt idényében már nagyon sokat tisztult a játéka az előző szezonokhoz képest. Ha az akarata és a szorgalma nem fog változni a jövőben sem és továbbra is ilyen hozzáállást tanúsít, még nagyobb hasznára lesz a felnőtt együttesünknek és sok szurkolónak fog örömet okozni. Ahogy ismerem, ezzel nem lesz gond és élni fog a bizalommal.

– Az ősszel veretlenek maradtak, csak két döntetlent „engedélyeztek” ellenfeleiknek, a Szada, valamint az egyik közvetlen riválisuk, a Zsámbok volt csak képes pontot rabolni. Előzetesen számított ilyen eredményes szereplésre?

– Őszintén szólva, kifejezetten jól sikerült a nyári felkészülésünk és az átigazolásaink is úgy alakultak, ahogy előzetesen elterveztük. Ezekből kiindulva, bizakodásra adhatott okot a jó szereplés, de mint tudjuk, a „puding próbája az evés”. Jó nevekből álltunk, de ez a gyakorlatban is működik-e, az nyilván csak a bajnokságban dől el. Valóban meneteltünk, az első, ha úgy tetszik: megtorpanás a 4. fordulóban a Zsámbok ellen történt. Nem mentegetőzésképpen mondom, de a „forgatókönyvhöz” hozzátartozik, három meghatározó játékosom is hiányzott azon a mérkőzésen és abból az egyik a kapusom, Ábrán Roland volt. Lehetséges, hogy máshogy alakult volna a 90 perc, de természetesen ezt az eredményt is mi produkáltuk – és ahogy a mellékelt ábra is mutatja –, Zsámbokon nem is rossz a döntetlen. A Szada elleni mérkőzésen hibáztam. Sajnos a lelkekkel foglalkoztam és ennek majdnem megittuk a levét. Kizárólag azt kell nézni, mi a jó a csapatnak, ezen felül semmi mást, ezért teljes mértékben vállalom a felelősséget. Az összkép persze számunkra így s felettébb kedvező, nem lehetünk elégedetlenek, ugyanis a megszerezhető 39 pontból 35-öt sikerült begyűjteni.