– Miért választotta 2021 tavaszán még NB III-as Taksony helyett a „megye-egyes” Dunaharasztit?
– Andrásik Sándor a ’Haraszti akkori szakosztályvezetője hívott fel, hiszen fél évvel korábban is az ő invitálására mentem Taksonyba, mivel abban az időben ott dolgozott ügyvezető elnökként. Adott volt a vele való ismeretség, úgy éreztem, a körülmények jobbak lesznek és egyébként is, az NB III-ba való visszajutás volt a cél. Ami a körülményeket illeti, nem kellett csalódnom, hiszen jól éreztem magam, a csapat is megtett mindent, végül azonban csak a második helyet szereztük meg, ráadásul a következő bajnoki évben is meg kellett elégednünk az ezüstéremmel. Ekkor, úgy gondoltam, váltanom kell, kipróbálom magam inkább egy NB III-as gárdánál, reméltem, onnét a későbbiekben talán még majd magasabb osztályba is léphetek. Ennek megvalósítására kínálkozott lehetőség a Kelennél, így 2022 nyarán hozzájuk igazoltam.
– Egyetlen bajnoki évet töltött a kelenföldieknél, majd visszatért a kék-fehérekhez. Mi állt eme váltásnak hátterében?
– Egyre jobban kötődöm a városhoz, hiszen a közelben lakom, az utánpótlásnál operatív vezető vagyok, és az is szempont számomra, hogy változatlanul a bajnokság megnyerése a célkitűzés. Eddig két ezüstérmet szereztem a kékekkel, most már mindenképpen aranyérmet kell nyernem.
– Tegyünk egy időutazást a múltba. Honnét és mikor indult el a pályafutása?
– A főváros XVII. kerületében laktunk, az iskolámban az istenhegyi egyesület szervezett utánpótláscsapatot. Ez még 2005-ben volt, jelentkeztem, mert mindenképpen focizni szerettem volna. Sportos család a miénk, ám közülünk senki sem futballozott, de amikor bejelentettem, hogy én mégis a labdarúgást választom, a szüleim támogatták a döntésem. Egy év után a MAC-hoz kerültem, ami az MTK fiókegyesülete volt, az Istenhegytől többünket átvittek. Közben elköltöztünk, az új lakásunktól viszont már eléggé távol esett a MAC Fehér úti pályája, így mindenképpen közelebbi csapatot kellett keresni. A III. Kerületre esett választás, de a Hévízi úton is csak egy évet futballoztam, mert az egyik edzőmérkőzésen megtetszett a játékom a Vasas trénerének. A piros-kékektől megkeresték a családomat, vázolták átigazolási szándékukat, amelyhez a szüleim hozzá is járultak. A Fáy utcában 2008 nyarától öt éven át futballoztam. Lépegettem felfelé a különböző korosztályokban, közben a név többször is megváltozott. Szerepeltünk Vasas-Pasarét, illetve Vasas Kubala-Akadémia néven is. 2013 nyarán eligazoltam, az MTK Budapesthez lett a következő klubom.
– Miért a fővárosi kék-fehérek mellett döntött?
– Bíztam benne, hogy előrébb léphetek, ami meg is történt, hiszen 18 évesen együtt edzhettem a nagyokkal, és bemutatkozhattam az NB III-ban szereplő tartalékban. Pölöskei Gábor volt a „tarcsi” vezetőedzője, aki bizalmat szavazott, többször is kezdőként játszhattam, ezzel párhuzamosan az U19-ben is rendszeresen pályára léptem. Bevallom, többre vágytam, szerettem volna szintet lépni, nem elégedtem meg az NB III-mal, úgy éreztem, hogy a Hungária körútiaknál kevés lehetőségem lenne a feljebb lépésre. Eldöntöttem, hogy váltok és olyan helyet keresek magamnak, ahol megvalósíthatom az elképzeléseimet és csak a futballra kell figyelnem.
– Hol talált ilyen közeget magának?
– Pakson, ahol nagyon jó közösségbe kerültem, mindenki profi volt, az elnöktől kezdve a szertárosig bezárólag. Nagyon jól éreztem magam az „atomvárosban”, ahol az NB III-as tartalékoknál rendre kezdő voltam, közben pedig megtörtént a „csoda”. Pontosan emlékszem a dátumra, felejthetetlen marad számomra 2016 augusztus 13-a, amikor, ha csak tíz percre is, de bemutatkozhattam az NB I-ben. A Honvéd volt az ellenfél, Csertői Aurél a hajrára becserélt. Olyan társakkal játszhattam akkor együtt, akik a későbbiekben a zöld-fehérek stabil futballistái lettek. Csak néhány nevet, így Lenzsér Bencét, Papp Kristófot, Haraszti Zsoltot vagy a hétszeres válogatott, a 2021-es gólkirály, Hahn János nevét említeném. Sajnos 3–1-re kikaptunk, de a következő fordulóban, amikor kezdő voltam, 2–1-re legyőztük a Diósgyőrt. Egyébként háromszor kaptam lehetőséget kezdőként a védelem tengelyében, többször pedig csere voltam, a szezon végén a szakmai stáb úgy döntött, a fejlődésem érdekében kölcsönadnak egy NB II-es klubnak. Dorogra kerültem, ahol Schindler Szabolcs trénernél alapemberré váltam. A szezon végén Horváth Ferenc hívására a szintén NB II-es Balmazújvároshoz igazoltam – ugyancsak kölcsönbe –, ám az őszi idény végén visszarendelt a Paks. Tavasszal sajnos csak a tartalékban szerepeltem, ami nem elégített ki, ezért eldöntöttem, távozom. Most, így utólag, úgy érzem, felesleges volt ennyire türelmetlennek lennem, ha visszatekerhetném az idő kerekét, inkább maradnék, mert akkor előrébb léphettem volna…
– Könnyen talált új klubot, netán „talonban” volt már a kiszemelt alakulat?
– Keresgélnem kellett, de viszonylag hamar találtam. Vincze István, az egykori 44-szeres válogatott a szlovákiai FC Komarno edzője volt, ő már régebbről ismert, mehettem hozzájuk. Sajnos két hónap után megsérültem, műtét következett, majd a koronavírus-járvány, így elveszett egy év a pályafutásomból. 2020 nyarán mentőövet jelentett a Taksony megkeresése, őszintén szólva az sem zavart, hogy ez visszalépés, mert a sérülésemből fel kellett építeni magam.
– Visszaértünk a jelenhez, amelyben nagy kihívás vár még Szalai András. Meglesz a nagyon várt bajnoki aranyérem?
– Még kilenc forduló van hátra, sok minden történhet, de úgy érzem, jó úton haladunk. Az őszi első fordulóban idegenben 2–1-re kikaptunk legnagyobb riválisunktól, a Gödöllőtől, ezt követően viszont valamennyi meccsünket megnyertük. Most következik egy rázósnak ígérkező összecsapás, amelyen a tavalyi bajnok Vecsés otthonába látogatunk. Ősszel 4–1-re nyertünk ellenük, miért ne sikerülhetne ez most is? Tudom, nem lesz könnyű, de ha ezt az akadályt leküzdöttük, akkor az üldözők közül csak a Gödöllőre kell figyelni, a sorsunk pedig már a saját kezünkben van. Szerintem nem botolhatunk akkorát, hogy letaszíthassanak minket a dobogó legfelső fokáról. Emellett van még egy másik feladatunk, az elődöntőbe jutottunk a Pest Vármegyei Kupában, a döntőbe jutásért jövő szerdán a címvédő Gödöllővel mérkőzünk. Ez amolyan ki-ki meccs lesz, amelyen bármi történhet, de bízom benne, ott leszünk a fináléban.
– A végére engedjen meg nekem egy személyes kérdést! Miért játszik 77-es számú mezben? Motiválja a hetes számok misztikuma?
– Amikor 2021 tavaszán a Dunaharasztiba igazoltam, ezt a mezszámot kaptam, bevallom, elsőre megkedveltem. Amikor az egyéves kitérőm után visszajöttem, már a jobbhátvédünk, Csizmadia Tamás viselte. Rákérdeztem, visszaadná-e nekem?! Készségen belement, ezúton is köszönöm neki. Ennyi a története. Lehet benne valami, hogy valóban misztikus szám. Mindenesetre, nem válnék meg tőle az biztos.
A Dunaharaszti eddigi eredményei a Pest vármegyei I. osztályban, az aktuális tabella és a további tavaszi program:
https://adatbank.mlsz.hu/club/61/14/27513/22/267207.html
Címlapfotónkon: Az I. osztály bajnokaspiránsának minden egyes pontért nagyon meg kell küzdenie
