– Mi volt az oka, 2022 nyarán, mindössze húszévesen váltott és elköszönt a profi labdarúgás világától, felcserélve azt az akkor még megyei II. osztályra szereplő Perbálra?
– Elkezdtem a felsőfokú tanulmányaimat a Budapesti Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdasági szakán, az egyetemet pedig már nehezen tudtam volna összeegyeztetni a profi futballal. A tanulást helyeztem előbbre, persze azért a futballt sem szerettem volna még abbahagyni, ezért úgy döntöttem, amatőr szinten játszom tovább. Nem is kellett sokáig keresgélnem, mert a volt edzőm, Somogyi Tibor, akinek az utánpótlásban, Budakeszin éveken keresztül a játékosa voltam, hívott a „megye-kettes” Perbálhoz. Annak idején jó volt nála futballozni, így természetesen igent mondtam az invitálásra. Az is döntő volt, hogy az itteni futballistáknak közel kilencven százalékát jól ismertem korábbról.
– Hol és mikor kezdett el a futballozni?
– A szüleim Németországban vállaltak munkát, én is ott, Nürnbergben születtem. Ötévesen már elkezdtem focizni az FSV Erlangen-Bruck színeiben, majd a családdal hazajöttünk és Budakeszin letelepedtünk. Kézenfekvő volt, hogy itt, helyben folytatom, mivel mindössze ötszáz méterre laktunk a pályától, adta magát a helyzet. Később volt egy kis nehézségem a német klubom miatt, ugyanis adminisztrációs hiba történt, elfelejtettek átjelenteni, emiatt 2020-ban is még két ország labdarúgója voltam, ám végül szerencsére sikerült lerendezni a félreértést. Kilenc évig játszottam Budakeszin, egyre feljebb lépegetve az utánpótlás korosztályokban, majd 2017-ben igazoltam át Biatorbágyra, ahol ismét Somogyi Tibor játékosa lettem.
– A későbbiek során hogyan alakult a pályafutása?
– Biatorbágyon két éven keresztül az utánpótlásban játszottam, 2019 nyarán – tizenhét évesen – a „megye-egyes” felnőtt gárda keretéhez kerültem. A szakmai stáb elképzelése az volt, hogy majd fokozatosan beépítenek, de rögtön a rajtnál máris ott találtam magam kezdők között. Jól szerepeltünk, az élen álltunk a tabellán, amikor a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt a bajnokság. Ettől függetlenül „hivatalosan” bajnokok lettünk, a következő szezonban indulhattunk volna az NB III-ban, de a klub anyagi háttere ezt nem tette lehetővé. Mindenképpen a megyei szintnél magasabb osztályban szerettem volna futballozni, erre pedig az NB III-ban szereplő BVSC-Zuglónál adódott lehetőségem, 2020 nyarán leszerződtem hozzájuk. Nagyon jól éreztem magam a Szőnyi útiaknál, ám ami a szereplést illeti, kissé csalódott vagyok, mert mindkétszer a második helyen végeztünk a csoportunkban, így nem sikerült feljutni az NB II-be. Persze így is szép két éve töltöttem el a kék-sárgáknál, nagyon is fájó szívvel mondtam le a profi futballról, de ahogy már említettem, fontosabbnak tartottam az egyetemet.
– Perbálon is sikeres volt az első éve, ahol biztos ponttá vált, a 2022/2023-a szezonban bajnokságot nyertek a Pest megyei II. osztály, Északi csoportjában, tavaly az első vonalban viszont „rezgett a léc”, épphogy csak bennmaradtak…
– Nemcsak rezgett a léc, hanem le is esett. A 14. helyen végeztünk, ez a pozíció ugyan végül nem jelentett kiesést, de mivel a Cegléd búcsúzni kényszerült az NB III-ból, mi is visszakerültünk volna a „megye-kettőbe”. Szerencsénkre a Dunaharasztit – az elbukott osztályozó ellenére – az MLSZ felkérte a harmadosztályú indulásra, amit elfogadtak, így megmenekültünk.
– Az idei őszön viszont már merőben másik arcát mutatja a csapat, hiszen karnyújtásnyira vannak a dobogótól. Minek köszönhető a gyökeres változás?
– Rutinosabbak lettünk, minden csapatrészünk stabilabbá vált és sikerült felvennünk az I. osztály ritmusát. Jól rajtoltunk, a Ceglédet 2–1-re legyőztük, majd Nagykátán is nyertünk 2–1-re. A Diósd sem okozott gondot, 3–0 lett a javunkra, ezen a találkozón én szereztem a harmadik gólt a 90. percben. Ezt követte az elhalasztott meccs pótlása Dunakeszin, ez a 90 perc már lényegesen nehezebbnek bizonyult a korábbiaknál, velük 3–3-as döntetlent játszottunk, de számomra elsősorban azért emlékezetes, mert én lőttem a pontot jelentő egyenlítő gólt. Budakalászon újabb győzelem született, 4–1-re nyertünk, utána Pomázon viszont megszakadt a veretlenségi sorozatunk és 1–0-ra kikaptunk. A labdarúgásban egyaránt vannak jó és rossz napok, Pomázon az utóbbit fogtuk ki. Az elmúlt hétvégén, a Vecsés ellen a gólommal már a 12. percben vezettünk, de a hajrában hibáztunk, az ellenfél büntetőből kiegyenlített. Talán valamivel közelebb álltunk a győzelemhez, de ez az eredmény így is elfogadható.
– A perbáli vezetés milyen célt tűzött ki a csapat elé? Önnek, személy szerint mi a terve?
– Konkrét helyezésről nem volt szó, az a cél, hogy ne legyenek kiesési gondjaink, ha lehet, végezzünk a középmezőnyben és ezt látványos, jó játékkal érjük el. Úgy gondolom, az eddigi teljesítményünk alapján ez a cél megvalósítható. Ami engem illet, egyértelműen helyesen döntöttem, amikor ide igazoltam, jól érzem magam Perbálon, élvezem az amatőr futball légkörét. Nem tervezek váltást a közeljövőben sem, mert jól megférnek egymás mellett az egyetemi tanulmányaim és a vármegyei szintű futball.
A Perbál eddig és eredményei és további őszi menetrendje a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/4/287739.html
Címlapfotó: A Perbál teljesítménye 180 fokot javult az előző szezonhoz képest (forrás: Somogyi Tibor)