– Az ön életkorában talán már kevésbé jellemző, hogy valaki egyesületet vált. Mi motiválta a klubcserében, egyáltalán miért Budaörs lett az újabb állomás?
– Családi okok miatt döntöttem a váltás mellett, mindenképpen szerettem volna a főváros közelébe kerülni. Kerestem a lehetőségeket, majd találkoztam egykori siófoki csapattársammal, Petneházi Márkkal, aki jelenleg is a Budaörs játékosa, ő ajánlotta a BSC-t. Felvettem a kapcsolatot a klub vezetőivel, majd megállapodtunk egymással. Igazából nem kellett sokat gondolkodnia egyik félnek sem, hiszen ők ismerték az eddigi pályafutásomat, és nekem is megfelelt az általuk tett ajánlat. Az eddig itt eltöltött idő alapján elmondhatom, elégedett vagyok, rendre kezdőként lépek pályára, jól döntöttem, amikor ide szerződtem.
– Milyen céllal vágtak neki ennek a bajnoki szezonnak?
– A vezetőség elvárása, hogy hozzuk ki a magunkból a maximumot, végezzünk lehetőség szerint a dobogó közelében végezzünk. Jelenleg 43 ponttal hatodik helyen állunk a tabellán. Jó lenne, ha a hátralévő fordulókban két hellyel előrébb léphetnénk, van is erre remény, ám nem csak rajtunk, hanem az előttünk álló ETO Akadémiától és a Puskás Akadémia II.-től is függ, nekik botlaniuk kellene, míg nekünk a hátralévő meccseinket meg kell nyernünk. A 22. és a 25. fordulók között volt egy gyengébb sorozatunk, amikor zsinórban négy mérkőzést elveszítettünk, igaz ebben benne volt a két bajnokesélyes, a Mosonmagyaróvár és a Bicske elleni összecsapás is. Ezt követően viszont javítottunk, a legutóbbi két meccsünket, a Dorog és a Gyirmót II. ellen már megnyertük.
– Menjünk vissza a múltba, ha lehet, akkor egészen a kezdetekig. Hol és mikor kezdett el futballozni?
– Debreceni születésű vagyok, kisgyerekként a helyi Olasz Focisuliban kezdtem, majd tizenegy évesen leigazolt a Loki Focisuli. Hat évet töltöttem szerepeltem náluk, innen lépegettem egyre feljebb a különböző utánpótlás korcsoportokban. Debrecenből az NB III-ban szerepelt Létavérteshez kerültem, amely akkor a DVSC fiókegyüttese volt, ahol 17 évesen bemutatkozhattam a felnőttek között. Három bajnoki év után visszahívott magához a „Loki”, ahol bekerültem az első csapat keretébe. Sajnos azonban a folytatás nem úgy alakult, ahogy elterveztem, az NB II-ben szereplő „tarcsinak”, a DVSC-DEAC-nak ugyan alapembere voltam, de a „nagyoknál” csak a kispadig jutottam el. Az újabb bajnoki év elteltével viszont felcsillant egy kedvező lehetőség és ajánlatot kaptam.
– Honnan érkezett a megkeresés?
– A fővárosból, a Vasastól. Hírverő mérkőzést játszottunk a piros-kékekkel, amikor az akkori német vezetőedzőnek, Dirk Bergernek megtetszett a teljesítményem. A Vasas akkor az NB II-ben játszott, de úgy éreztem, váltásra van szükségem, ezért 2013 nyarán a Fáy utcába szerződtem. Az őszi idényben a vártnál gyengébben szerepeltünk, így tavasszal már Szanyó Károly ült a kispadon. A 2014/2015-ös bajnoki évben viszont az élen végeztünk, így visszakerültünk az NB I-be. Az egyik alapembere voltam a piros-kékeknek és úgy éreztem, minden a helyére került, ennél többet nem is kívánhatnék magamnak. Aztán milyen a sors, a nyári felkészülési időszakban megsérült a térdem, emiatt bizonytalanná vált a játékom. Beindult az őszi idény, az állapotom miatt már csak csereként jöhettem számításba. A Békéscsaba elleni összecsapáson ugyan bemutatkozhattam az NB I-ben, de a folytatás elmaradt, ugyanis a szakmai stáb úgy döntött, inkább egy évre kölcsönadnak az NB II-es Siófoknak, remélve, ott könnyebb lesz majd a sérülésemből felépíteni magam. Így is lett, rendbejöttem, tavasszal már biztos pontnak számítottam, nagyon jól éreztem magam, és a tervezett egy helyett négy évet töltöttem a Balaton-partiaknál. 2019 nyarán viszont úgy döntöttem, Szanyó Károly hívásának engedve visszatérek a Vasashoz.
– Fogalmazhatunk úgy, hogy a biztatónak induló karrierje négy esztendővel korábban, a Fáy utcában megszakadt, a visszatérés lehetőségével ugyanakkor a sors elégtételt adott. Elégedett volt a történések alakulásával?
– Természetesen örültem, hogy visszatérhetek, még úgy is, hogy a Vasas akkor éppen NB II-es volt. Sajnos nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy elvártam magamtól, nem váltam biztos ponttá. Azt hiszem, a szezon végén épp jókor jött Waltner Róbert ajánlata az NB II-es Kaposvártól, aki azzal hívott, hogy a jövő együttesét építi és beleférek az elképzeléseibe. Egymás tenyerébe csaptunk, a Rákóczi labdarúgója lettem. Nem mondhatnám, hogy nem éreztem volna jól magam Kaposváron, de a szezon végén sajnos búcsúztunk a másodosztálytól. Ennek ellenére maradtam, mert szépen fokozatosan elkezdtem a felkészülést a „civil” életre. Lehetőséget kaptam, hogy az NB III-as együttesnél a játék mellett az utánpótlásnál edzősködjem. A kicsikkel, azaz az U7-es és U9-es korosztályokkal kezdtem el dolgozni.
– Az edzői munka már egyben a jövőképet jelenti Gál Mátyás számára?
– Azért ne szaladjunk még ennyire előre, hosszabb távon egyelőre nincsenek ilyen irányú terveim. Addig szeretnék futballozni, amíg számítanak rám és beférek a csapatba. Ahogy már említettem, jól érzem magam Budaörsön, nagyon jó közösségbe kerültem, stabil csapattag vagyok, és már nem tervezek klubcserét. Ami pedig az edzői pályát illeti, egyelőre nincs korosztályom, a Vasas Kubala Akadémián vagyok videóelemző. Nagy kedvvel végzem ezt a feladatot, a rövid távú elképzeléseimnek ez most maximálisan megfelel.
A Budaörs eddigi eredményei és hátralévő mérkőzései az NB III, Észak-Nyugati csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/0/29653/28/289355.html
Címlapfotó: Gál Mátyás rutinja még mindig sokat ér a védelemben (forrás: Lukács József)
