– Hosszas döntés előzte meg, hogy megválik a Péceli Spartacus elnöki pozíciójától?
– Tíz évig voltam elnök, így természetesen nem volt könnyű meghozni ezt a döntést. Az alaphelyzetet, hogy van egy fő- és egy mellékállásom és emellett láttam el az elnöki feladatokat, majd a technikai vezetői munkát, két éve pedig már az utánpótlásedzőit is. Ezt felsorolni is sok, nemhogy csinálni. Egy idő után úgy éreztem, nincs meg bennem az erő egy újabb ötéves ciklushoz. Nem is a fizikai terhelés miatt, inkább a felelősség nyomott sokat: kétszáz ember sportolását kellett biztosítani, alkalmazottak vannak, akiket fizetni kell – ehhez a hátteret nem egyszerű megteremteni. Most jött el az a pillanat, amikor úgy gondoltam, érdemes átadni a stafétát. Szerencsére Imre István személyében olyan elnököt kapott az egyesület, aki bizonyos dolgokban még nálam is jobb.
– A péceli egyesületet négy éven keresztül a 2019-ben elhunyt örökös szakosztályvezetővel, Dinopulosz Andreásszal együtt vezették. Rá hogyan emlékszik vissza, milyen volt az az időszak?
– Dinát régóta ismertem, barátként is közel állt hozzám, ezért különösen fájdalmas volt az elvesztése. Olyan ember volt, akiből ma már kevés van a pályák mellett. Ott nőtt fel, mindent tudott a szakmáról, és mindenkit ismert a futballban. Az ilyen emberek pótolhatatlanok. Végül én vettem át tőle a technikai vezetői feladatokat, s ezt egészen a lemondásomig vittem. Örülök, hogy Juhász Attila személyében sikerült egy jó utódot találni erre a posztra.
– Melyek voltak a tízéves elnöksége során a legfontosabb fejlesztések az egyesület életében, miben lépett előre a klub?
– Több jelentős előrelépést értünk el. A legnagyobb a műfüves edzőpálya megépítése volt, amire hatalmas szükség volt. Emellett elkészült az automata öntözőrendszer, és nemrég a nagypálya világítása is – ez utóbbit már az új vezetőség fejezte be. Az öltözőépület folyamatos felújítása, gondolok itt az ablakcserére, tetőre, a vizesblokkok és a terasz, valamint a parkoló kialakítására, mindezek szintén mérföldkőnek számítottak, a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy sikerült a szakmai hátteret építeni. Nagyon büszke voltam, amikor az MLSZ központjában azt mondták: hallják, Pécelen jó utánpótlásnevelés zajlik. Az ingatlanfejlesztések mind eszközök ahhoz, hogy a gyerekek jobb körülmények között sportolhassanak.
– Mi volt az, ami nem valósult meg és emiatt esetleg hiányérzete maradt?
– Sok minden maradt a tervek szintjén. Az öltözőépületre még sokat kellene költeni, hogy igazán 21. századi legyen. Szerettünk volna egy sportosztályt is indítani valamelyik iskolával közösen, de ez nem valósult meg. Bízom benne, hogy az új vezetés ezeket is tovább viszi.
– Nemcsak sportvezetőként, hanem egy időben utánpótlásedzőként is dolgozott Pécelen. Mettől meddig és melyik korosztályok mellett volt erre lehetősége?
– Két éve sürgősen kellett egy edző, és mivel nem találtunk senkit, ezért beugrottam az U7-esek mellé és egy kollégámmal közösen vittük a csapatot. Volt edzői diplomám, amit még 2001-ben szereztem, de korábban nem dolgoztam ezen a területen. Aztán mente közben annyira megszerettem ezt a munkát, hogy tavaly már egyedül vittem végig a szezont. Ősszel elvégeztem a Grassroots Alap-tanfolyamot is, hogy frissítsem a tudásom.
– Ha mérlegre teszi a tízéves elnöki időszakát Pécelen, véleménye szerint, milyen lenne az összkép?
– Összességében pozitív. Akik emlékeznek rá, hogy milyen állapotban volt a Péceli Spartacus Sportegyesület tíz éve és milyenben van ma, azok szerintem ezt meg tudják erősíteni. Sok akadályt kellett leküzdenünk, de munkával és jó hozzáállással szerény körülmények között is lehet fejlődni.
– Úgy tudom, a jövőben sem szakad el a labdarúgástól és továbbra is folytatja az edzősködést, de már egy másik klub keretein belül. Hol és milyen korosztály mellett fog dolgozni?
– Így van, a tízéves elnökség után Pécelen edzősködni nem lett volna szerencsés, ezért lezártam ezt a fejezetet. A legkisebb korosztályok állnak hozzám a legközelebb, így kapóra jött, hogy Gyömrőn épp az U7-esek mellé kerestek edzőt. Az ottani célok szimpatikusak voltak, így augusztus óta már ott dolgozom.
A Péceli Spartacus egyik legnagyobb sikere Gódor János elnöksége alatt a Pest Megyei Kupa döntőjébe jutás volt 2018-ban. A június 16-án, Üllőn megrendezett Viadukt-Biatorbágy elleni, 4–1-re elveszített finálé részletes jegyzőkönyve:
https://adatbank.mlsz.hu/match/46/14/16809/7/1343498.html
Címlapfotó: Két éve kényszerből vágott bele, majd gyorsan megszerette az edzői munkát (forrás: Gódor János)
