– Miért tért vissza mégis pár hónap – ha úgy tetszik, önkéntes száműzetés után – a kispadra?
– Eltelt fél év, jó volt otthon lenni, hiszen sok éven át a labdarúgás és a képviselőség óhatatlanul is család rovására vált. A Pereg régóta, amikor edzősködtem már érdeklődött felőlem, de akkor még nem akartam otthagyni Dömsödöt. Idővel aztán újra megkerestek, a vezetőség részéről Huszár Ottó volt az, aki felvázolta az egyesület elképzeléseit. Elsőre nem mondtam egyből igent, pár nap gondolkodási időt kértem, majd úgy döntöttem, belevágok.

–  Milyenek az első féléves tapasztalatai?
– Számomra nem igazán lényeges, hogy milyen szinten, milyen osztályban dolgozom, a feladat, a kihívás ugyanis mindenhol hasonló. Itt, Kiskunlacházán az a legfontosabb, hogy sikerült jó közösséget sikerült kialakítani, amelyben mindenki jól érzi magát és ami engem illet, én is nagyon jó társaságra találtam. A szezonkezet előtt mintegy három héttel szóltak az edzői feladat végett, bevallom, számítottam rá, hogy belső harcokat kell majd vívnom, az első hét rá is ment arra, hogy a közösségen belül sikerüljön rendet teremteni. Eleve abból indultam ki, hogy mindenkinek meg akarom adni a lehetőséget, induljunk tiszta lappal. Ennek az átalakuló folyamatnak mindenesetre kifejezetten jót tett, hogy rögtön a rajtnál jó játékkal, gólzáporos győzelmet arattunk a Dunafüreddel szemben. A szurkolók az előző szezon gyengébb szereplése miatt persze érthető módon elpártoltak a csapattól, a százhalombattai siker pedig azért is jött a legjobbkor, mert ennek hatására visszatértek a nézők, az első hazai meccsen, az Újhartyán II. ellen már két-háromszázan is kijöttek, hogy megnézzenek minket.

– Mekkora létszámú kerettel és milyen célokkal vágott neki nyáron a munkának?
– Heti két edzéssel indultunk, a kezdeti állapot szerint 22 fős volt a keretünk, amelyből tizenhatos volt az állandónak mondható, stabil mag. Nyáron alaposan átalakult nyáron a keret, a régi játékosokból hat-nyolc fő maradt, velük egészültek ki az újak, a nyáron érkezettek. Az elsődleges célunk olyan együttes kialakítása, amely tényleg csapatként funkcionál, az a lényeg, hogy legyen karaktere az egésznek. A tavalyi szereplés miatt konkrét helyezésben nem is gondolkodtunk, tisztában voltunk vele, hogy túlzottan vérmes reményeket egyelőre nem lenne szerencsés táplálni.