– Hogyan került a Dunakanyar-Szentendréhez?
– Az előéletem a klubbal már régebbre datálódik, ugyanis hat évvel ezelőtt az egyesület játékosa voltam. Ami pedig a dolog edzői részét illeti, az előző bajnokságban megkerestem Szijj Krisztiánt, az egyesület operatív vezetőjét, és elmondtam neki, hogy edzői feladatot keresek. Az édesapja, Szijj László volt akkor az U16-es korosztály irányítója, mellette segédedzőként dolgozhattam a bajnokságban.
– Jól gondolom, hogy a mostani – immár felnőtt bajnokságban szereplő – együttes az egy évvel korábbi utánpótlásra épül?
– Részben igen, másrészt pedig a Leányfalu megszűnt nagypályás csapatából is jöttek át hozzánk néhányan, főleg a fiatalok közül, ők az ismerősökkel, illetve az utánpótlásból kiöregedő játékosokkal kiegészülve adják ki azt nagyjából 15 fős létszámot, amellyel jelenleg magam is dolgozhatok.
– A hölgyeknek nincs kora, de mégis muszáj megkérdeznem: hogyhogy ilyen fiatalon, mindössze 20 esztendősen hagyott fel az aktív játékkal?
– Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a női labdarúgásból nem nagyon lehet megélni Magyarországon, és a futball már rengeteg lemondással járt, emellett természetesen szerettem volna pénzt is keresni, hiszen egyetemista vagyok. Számomra az a legfontosabb, hogy mindig is szerettem volna átadni a tudásomat és a tapasztalatomat a hozzám hasonló fiataloknak. Utolsó klubom az NB II-es Astra volt, itt már kevesebbet is játszottam, mint korábban Újpesten, ami ugyancsak megkönnyítette a döntésemet.
– Visszatérve a Dunakanyarra és az edzősködésre, a mostani szezonban a regionális ¾-pályás bajnokság II. osztályában szerepelnek, ahol az 1. csoportban egyelőre az 5. helyen állnak. Ez lenne a reális szintjük?
– Rövid távon pillanatnyilag igen, azt mondhatom, hogy a helyünkön vagyunk, de természetesen célunk az előrelépés, s erre rendelkezésre áll számunkra a tavaszi idény. Tudni kell rólunk, hogy a keretünk igencsak vegyes korösszetételű, a 14 évestől a 46 évesig minden korosztály megtalálható. Idő kell, hogy igazán összeálljunk, és fel kellett vennünk a bajnokság ritmusát is. Érdekes dolog egyébként ez a másodosztály, ami erősebb, mint ahogyan azt előzetesen gondoltam, a mezőny első felében például kifejezetten jó csapatok vannak, de nem aggódom magunk miatt, biztos vagyok benne, hogy a folytatásban mi is megugorjuk majd a lécet. Itt, Szentendrén egyébként is hosszabb távon, ötéves koncepcióban gondolkodunk, ezalatt mindenképpen szeretnénk megvalósítani az osztályváltást, ami reális cél lehet.
– Hány edzéssel dolgozik a csapatánál?
– Idővel mindenképpen szeretném, ha a heti három edzés felé tendálnánk, a magam részéről ezt szorgalmazom, de egyelőre még reálisabb a heti két alkalom. Tény, hogy nem könnyű nőkkel dolgozni, hiszen nem ritka, hogy egy-egy csapat összetétele évről évre jelentősen megváltozik, ami nagyban képes megnehezíteni a hosszabb távú tervezést és munkát.
– Mint arról már esett szó, mondhatni, szemtelenül fiatalon vágott bele az edzői munkába. Volt önben félsz, amikor kinevezték a felnőttek élére?
– Bevallom, kicsit tartottam tőle, milyen lesz majd a fogadtatás, hiszen valóban fiatal edzőnek számítok, de már az első pillanattól kezdve abszolút pozitív benyomások értek, a klub vezetősége példamutatóan támogató, és ez nagyon jó érzés. Úgy gondolom, az elhivatott munkám, a sok éves labdarúgópályafutásom és a naprakész szakmaiságom által tudok hiteles lenni, ebben az esetben pedig a kellő tekintélyt is könnyebben lehet kivívni. Ettől, hogy ilyen fiatal vagyok, a pályán kívül sokakkal barátibb, lazább és közvetlenebb a kapcsolat, és ez így is van rendjén.
A Dunakanyar-Szentendre eredményei a 2025/2026-os évad őszi idényében a női ¾-pályás bajnokság II. osztály, 1. csoportjában, a tabella állása és a tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31985/8/312981.html
Címlapfotó: A Dunakanyar-Szentendre női csapatánál hosszabb távon az I. osztály a cél (forrás: Almásy Dorka)
