A félévenként közölt játékosrangsoroknak 2003 óta hosszú-hosszú éveken át komoly hagyománya volt lapunk, a Sportszelet közép-magyarországi regionális sportlap nyomtatott kiadásának hasábjain. Az elmúlt években online platformunkon (facebook.com/sportszelet.online/) közöltük hasonló összeállításainkat, így ezt a hagyományunkat idén is folytatva elkészítettük a Pest vármegyei I. és II. osztályú játékosrangsorunkat a 2025/2026-os évad őszi idényére vonatkozóan. Elsőként a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoport futballistáinak teljesítményét vizsgáltuk meg tüzetesebben. A rend és a történeti hűség kedvéért jegyezzük csak meg, hogy a labdarúgók osztályzatait a hétvégi fordulókat követően saját edzőik adják.
Ezúttal is csak azok a futballisták kerülhettek be a végleges rangsorba, akik csapatuknak a vizsgált időszakra eső bajnoki találkozóinak több mint a felén, azaz minimum 8 találkozón értékelhető teljesítményt nyújtottak, és akiknek mérkőzésenként nem kevesebb, mint 30 percet kellett a pályán eltölteniük az adott fordulóbeli összecsapásukon ahhoz, hogy osztályzatot kapjanak. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy a Tápiószele és az Újhartyán együttesének csak 14 lejátszott mérkőzése volt az őszi félszezon folyamán, ugyanis előbbi lemondta az újhartyáni találkozót. Emellett a Tápiószecső FC a 6. fordulóban nem értékelte labdarúgóit. Fontos megjegyezni, hogy a „nullás” osztályzatok nem számítanak bele az értékelhető mérkőzésszámba, azok tehát nem rontják az átlagot, ugyanakkor beleszámítanak a „valamennyi pályára lépés” közé.
Ahogyan az lenni szokott, most is készültünk néhány statisztikai adattal a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjának 2025/2026-os évad játékosrangsorának számtengeréből – a teljesség igénye nélkül. Lássuk!
– Összesen 400 labdarúgó lépett pályára az ősz folyamán, közülük pedig 202 játékos szerepelhet a játékosrangsorban, ugyanis ők feleltek meg annak a kritériumnak, hogy legalább 8 értékelhető összecsapást tudjanak felmutatni;
– A legtöbb játékost felvonultató együttes – a megszokott módon – a Dunaharaszti „tarcsi”, akik fél év alatt összesen 38 labdarúgónak biztosították a lehetőséget, hogy a II. osztály küzdelmeiben kipróbálhassák magukat. E szempontból a csoport másik „végletét” a pontvadászatban második helyen telelő, Majzik Bence által dirigált Tápiószecső adja, ahol 20 labdarúgó mutathatta meg magát az ősz folyamán;
– Pontosan 475 gól – köztük négy öngól – született a lejátszott csörtéken, ez 3,99-es gólátlagot jelent meccsenként. Külön érdekesség, hogy hiába a nagyszámú gól, a legkorábbi találat a 2. percben született, leggyakrabban – 11-11 alkalommal – pedig a 30. és a 61. minutumban zörgették meg ellenfelük hálóját a labdarúgók;
– Nem mehetünk el szó nélkül a büntetőlapok mellett sem: 510-szer mutattak fel a játékvezetők színes lapokat, amelyeknek a megoszlása: 481 sárga és 29 darab piros. Hiába a számtalan figyelmeztetés, a találkozók elején még több esetben volt oxigén a játékosok fejében, hiszen a 2., 3., 4., 6., 7., 8., 12. és 23. percben egyetlen kártya sem lett kiosztva a játékvezetők részéről. A képzeletbeli fair play-lista élén az évről évre jobb eredményeket produkáló Abony végzett, mindössze 17 színes lapot gyűjtöttek (15 sárga és két piros).
E lista végén pedig a Hernád helyezkedik el, amely 46 kártyát „szerzett” (43 sárga és három piros). A Tápiószecső együttese ugyanilyen statisztikát produkált, viszont csak egy alkalommal kaptak azonnali piros lapot, így egy ponttal „lecsúsztak” az első helyről. Amennyiben nem csapatszinten, hanem játékosokra lebontva nézzük ezen statisztikákat, akkor két labdarúgó is kilenc sárga lappal „büszkélkedhet”. A Dunaharaszti fiatalja, Tóth Patrik, valamint a Ráckeve szintén nem túl idős labdarúgója, Kis Bence Roland. A piros lapok tekintetében is holtverseny alakult ki, viszont minden kiállított futballistának csupán egy alkalommal kellett a hármas sípszót megelőzően elhagyniuk a játékteret…
– A mögöttünk hagyott idényben pályára lépő 400 játékos az elsődleges csapatrészek alapján a következőképpen oszlik meg: 39 kapus, 123 védő, 158 középpályás és 80 támadó.
1.) Kapusrangsor
Trónfosztásra került sor az őszi idényben, ugyanis a kapusrangsor első helyére ezúttal Végh Krisztián futott be. A 25 esztendős hálóőr másfél éve tért vissza Tökölre, ahol bár az idei pontvadászatban csak a középmezőnyben tanyáznak, jelentős szerepet játszik abban, hogy csupán a dobogón telelő három együttes kapott kevesebb gólt az évad első felében Taskovics Erik gárdájánál. Második helyre az idény meglepetéscsapatának „egyese”, Prigyeni Dániel ért be. A 23 éves ifjú titán teljesítményére aligha lehet panasz, hiszen újoncként a negyedik helyről várhatják a bajnokság második felét. Bár a dobogótól jelentős a lemaradás, felnőtt karrierje legjobb eredményét érheti el Inárcson, ha így folytatja a védéseket. A képzeletbeli dobogó legalsó fokára a – szinte már minden olvasó által ismert – újhartyáni cerberus, Gerstenbrein Gábor fért fel, aki 46 évesen ülhet fel a II. osztály trónjára. Kérdés, elég lesz-e a hétpontos előny a hátralévő 15 fordulóra?
2.) Védőrangsor
Kiváló szezont produkál a védelem tengelyében az Újhartyán 25 éves labdarúgója, Delea Zsombor, aki fiatal kora ellenére is nagy rutinnal rendelkezik. Noha belső védőként nem a gólszerzés az elsődleges feladata, már kilenc találatnál jár, de hozzá kell tenni, hogy volt kitől tanulnia Pakson, hiszen Ádám Martin, Böde Dániel és Hahn János is a csapattársa volt, igaz „csak” a „tarcsiban”. Második helyre Baranyi Bence futott be, vele parádés párost alkotnak középen, hiszen hat gólt kaptak eddig, ami kimagaslik a mezőnyből. Pár évvel ezelőtt volt lehetősége Feczesin Róbert ellen is játszani és a korábbi válogatott csatár azon a mérkőzésen nem szerzett gólt… Surman Istvánnak kellemes gondjai vannak, amikor a védelmet rakja össze egy-egy bajnoki mérkőzésre, ugyanis Zsíros Ádám személyében a harmadik helyezett is tőlük került ki. A rutinosnak mondható balbekk Kispesten nem kisebb nevekkel nevelkedett együtt, mint a Bobál ikrekkel, vagy éppen Botka Endrével. S bár karrierje során neki csak NB III-as játékpercek jutottak, tapasztalata így is sokat érhet még az ötödik vonalban.
3.) Középpályásrangsor
A vonatkozó rangsor első helyezettje – már „megszokott” módon – az Újhartyán támadó középpályása, Szebellédi Ádám lett. A 31 éves labdarúgó tagja volt 2014-ben a Pest megyei amatőrválogatottnak, amely Csank János mesteredző vezetésével megnyerte az országos tornát. Őt követi csapattársa, Rutterschmid Robin, akinek megadatott, hogy a Magyar Kupában a Ferencváros ellen pályára lépjen. Bár nem tudta „mattolni” Gróf Dávidot, ezt az emléket így sem veszi el tőle senki sem. A dobogóra Surman Ádám fért még oda, aki utánpótlásmeccsen farkasszemet nézhetett Tóth Alexszel is. A 20 esztendős szélső három szezon alatt 32 NB III-as találkozón jutott szóhoz, az ott megszerzett tudást pedig most a vármegyében igyekszik kamatoztatni.
4.) Támadórangsor
Nincs új a nap alatt, ugyanis ezt az összevetést is újhartyáni futballista, mégpedig Tóth Dárius nyerte. Az elmúlt szezon gólkirálya idén eddig valamivel visszafogottabb, de a házi góllövőlistát 11 találatával így is vezeti. A III. Kerület játékosaként 2019-ben a Nyíregyháza és a Vasas ellen is sikeresen szerepelt a Magyar Kupában, a két találkozón összesen 210 percet töltött a zöld gyepen és bár gólt nem szerzett, így is nagy skalpokkal gazdagodtak a harmadosztályú ezüstérmük mellé. Vajda Dániel személyében a második helyet az őszi idény százhalombattai gólvágója, a góllövőlista vezetője kaparintotta meg, aki egyértelműen felnőtt karrierje legeredményesebb szezonját futja, 14 találkozón 22 találatnál jár. A 30 esztendős csatár NB III-as bajnokin egy alkalommal ült már a kispadon, de pályára lépése végül csak területi szintre korlátozódott. A „bronzérmet” az Abony 33 éves támadója, Kállai István gyűjtötte be, az NB II-es múlttal rendelkező csatár egyértelműen a rutint képviseli Némedi Tivadar együttesében. Ez a harmadik szezonja a másodosztályban, a gárda pedig most nyújtja a legjobb teljesítményt. Újoncként félidőben 10 pontnál jártak, tavaly 14, ehhez képest idén már 23 „egységet” gyűjtöttek. Ha egyénileg nézzük, akkor három gólra van attól, hogy élete évadját fussa és ez bizony kihat a csapatára is.
Az edzők sárga és piros lapjai
Vessünk egy apró pillantást a tréneri statisztikákra is, kiváltképp a büntetőlapokra.
A 18 (játékos-)edző közül (Alsónémedin és Nagykátán kettő-kettő szakember ült a kispadon ősszel) négyen is voltak, akik megúszták figyelmeztetés nélkül az őszi idényt – már ami a lapokat illeti. Béky Gábor, Károlyi Gábor, Schleer Zoltán és Sziráki Mihály neve mellett egyetlen sárga vagy piros lap sem szerepel. A másik véglet Ivancsó Dávid, a maglódi trénert öt alkalommal kellett sárga színű cédulával fegyelmezni. Csupán egyetlen piros lap került kiosztásra, ezt Majzik Bence gyűjtötte be a 6. fordulóban.
Összesítve: ha a technikai zónában felmutatott színes lapokat vesszük alapul, akkor összesen 26 sárga és egy piros kártyát „szereztek” a II. osztály, Déli csoportjának vezetőedzői az őszi idény folyamán.
A forduló válogatottjainak érdekesebb statisztikai adatai
A bajnokság első felében 101 labdarúgó neve szerepelt a fordulók válogatottjában. A legtöbb futballistát a középmezőnyben telelő Dunaharaszti II., illetve a kiesés ellen menekülő Hernád adta, egyaránt 10-10 játékos került be Tamási Zoltán és Király Péter gárdáiból. A harmadik helyezett az őszi bajnok Újhartyán lett, akik kilenc „spílerrel” képviseltették magukat a legjobbak között. A hétvégi „álom 11-ben” leggyakrabban Kovács Bence és Szebellédi Ádám nevével találkozhattunk, ők ketten hat-hat alkalommal is kivívták ezt az elismerést. Mögöttük kettes holtverseny alakult ki, Delea Zsombor és Vajda Dániel egyaránt öt alkalommal került be a legjobbak közé. Előbbi az Újhartyán, utóbbi pedig a Százhalombatta örömére. Érdekesség, hogy minden fordulóban volt legalább egy újonc a válogatottban és minden klub képviseltette magát minimum egyszer.
Ahány edző, annyiféle osztályzási stratégia, ezért összeszedtük azt is, hogy az adott egyesületnél kik kapták a legjobb osztályzatokat, valamint, hogy a játékosok értékelhető átlaga és az éves helyezések között milyen kapcsolat van. Elöljáróban kijelenthető, hogy az edzők nagy többsége reálisan értékelt az idei szezonban. A legszigorúbban a bajnoki címért küzdő Tápiószecső értékelt. Bár a második helyen végeztek az őszi idényben, az osztályzatok tekintetében a középmezőnyben tanyáznak, mégpedig a nyolcadik helyen. A Ráckeve és a Taksony ezzel szemben nagylelkűen osztogatta a jó érdemjegyeket, előbbi a hetedik helyet csípte meg, utóbbi meg a dobogóról csúszott éppen csak le. A pályán azonban nem úgy jöttek az eredmények, Podruzsik Józsefék a 13. helyről, Hégner Zoltánék pedig a 9. pozícióból várják a tavaszi folytatást.
Lássuk, melyik együttesnél ki szerepelt a legjobban az edző(k) osztályzatai szerint (a sorszám a csapat 2025/2026-os szezon őszi idényében elért bajnoki helyezését mutatja a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában).
