– Télen nem feltétlenül megszokott a klubváltás. Miért hagyta ott a Balatonfüredet?
– Valóban nem, de közös megegyezéssel szerződést bontottunk. A nyáron Lencse László barátom győzködött, menjek Füredre, mert még sosem játszottunk egy csapatban, aztán amikor beadtam a derekam, ő kilenc hónapra a „Sztárbox” című műsorhoz szerződött, utána pedig már nem is maradt a klubnál. Budapestről ingáztam, az eredmények sem úgy alakultak, a csapat az utolsó helyen áll az NB III-ban, szóval jobbnak láttam, ha elköszönünk egymástól.
– Meglehetősen éles váltásnak tűnik, hogy az NB III-ból egyből a vármegyei negyedosztályba igazolt át.
– Szerintem nincsenek sokan, akik negyvenévesen is NB-s bajnokságban futballoznak, márpedig májusban már 41 leszek. Ennyi idősen kinőttem már abból, hogy minden nap edzésre járjak, pedig könnyedén megállnám a helyem az NB III-ban. A futball szempontjából elkezdtem a „B-oldalt”, vagyis más irányba mozdultam, mert eddig mindent a labdarúgásért áldoztam fel. Hamarosan egy vállalkozásba kezdek, megpróbálok abban is helytállni.
– Délegyházán szintén egy korábbi élvonalbeli futballista, Völgyi Dániel játszik. Csak nem ő győzködte, hogy igazoljon a klubhoz?
– Pedig így történt, és mivel továbbra is szeretek futballozni, télen megegyeztünk a vezetőkkel. Amíg érzem magamban a hétvégi meccsdrukkot, addig abszolút nincs baj. Márpedig érzem. Fizikailag is rendben vagyok, és amikor eldőlt, hogy a Délegyházán folytatom a futballt, a rehabilitációmat is nagyobb intenzitással végeztem, mert újra megvolt a motivációm.
– Sérüléssel bajlódott?
– Porctisztításom volt, nem komoly a dolog, de akkor is megcsináltattam volna, ha soha többet nem futballozom. Teniszem, padelezek és kerékpározom, szóval szükségem van még a térdemre, de pusztán az egészségmegőrzés miatt is fontos, hogy a gyerekeimmel is tudjak játszani.
– A Délegyháza féltávnál veretlenül áll a tabella élén, de csak három ponttal előzi meg a nagy rivális Törökbálintot. Az első hely is motiválta a klubváltásnál?
– Kit ne érdekelne a bajnoki cím megszerzése? Délegyházán is mindenki ennek lázában ég. A Balatonfüreddel az utolsó helyen voltunk, de úgy éreztem, semmi nem történik, ha nem sikerül kiharcolni a bentmaradást. Itt más a helyzet, ráadásul ezen a szinten korábban még nem szereztem aranyérmet. A magánéleti dolgaim miatt úgy tudtam csak vállalni, hogy az edzésekre nem, csak hétvégenként a mérkőzésekre utazom el. Budafokon lakom, háztól házig harminc perc az autóút, és ahogy néztem, a csoportunkban szereplő csapatok között sincsenek nagy távolságok. Megpróbálom tavasszal, aztán megbeszéljük a folytatást.
– Említette a vállalkozást, amibe hamarosan belekezd. Fel sem vetődött, hogy a pályafutása után edző legyen? Esetleg valamilyen szinten a labdarúgásban dolgozzon?
– Nem, mert egyáltalán nincs ilyen jellegű ambícióm, hogy edző vagy sportvezető legyek. Az elmúlt huszonnégy évben a futball volt az életem, most valami mást szeretnék elkezdeni. Lehet, hogy öt év múlva meggondolom magam, és mégis elvégzek egy edzőképző tanfolyamot, de most nincs ilyen jellegű motivációm. A futballtól persze nem szakadok el teljesen, ha tehetem, az Újpest és a Vasas mérkőzéseire ugyanúgy kijárok a jövőben, ahogy eddig is.
A Délegyháza eredményei a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei IV. osztály, Déli csoportjában, a bajnokság állása és a tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31823/12/309574.html
Címlapfotó: Remili Mohamed jövőképében nem szerepel az edzősködés (forrás: Menyhárt Attila)
