– Egy évvel ezelőtt miért döntött a klubváltás mellett, hogy az NB III-as egyesülete, az addigi Dunaharaszti helyett inkább egy osztállyal lejjebb, Felsőpakonyba igazol át?
– Ősszel a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója lettem, emiatt nehezen tudtam volna összeegyeztetni a tanulást a futballal. Az NB III-ban ugyanis délelőtt is vannak edzések, és ha kihagyom, akkor lépéshátrányba kerülök, viszont nagyon szeretek futballozni, de csak a délutáni tréningek férnek bele a programomba, ez pedig leginkább alacsonyabb osztályban valósítható meg. Dunaharasztiban a vezetők megértették a helyzetemet, barátsággal váltunk el, és még ők segítettek csapatot találnom. Felsőpakony volt az egyik opció, ahova jelentkeztem, próbajátékon vettem részt, a szakmai stábnak megfeleltem, nekem is tetszettek a körülmények, így nem volt akadálya a megegyezésnek.

– Mindössze 19 éves, a pályafutása legjava tehát még ön előtt áll. Eddig hol, merre futballozott?
– A fővárosban, az önálló utánpótlásnevelő egyesületként működő Gloriettnél kezdtem még ovifocis koromban, amely valójában egy sportiskola volt, itt tanultam és itt futballoztam egészen 2022-ig. Addigra már esedékes volt a váltás, hiszen szerettem volna magasabb szinten játszani, mire az edzőim a III. Kerületet javasolták számomra. A Hévízi úton az első szezonban az U17-eseknél, a következő évben pedig az U19-es korosztályban játszottam. Megfelelően szerepeltem, talán fel is kerülhettem volna a felnőttekhez, azonban mégis inkább váltottam, mert Óbuda bizony távol volt a lakhelyemtől és sok időt vett igénybe az utazás. Budapest déli részén laktunk, ezért inkább közelebb lévő egyesületet igyekeztem találni magamnak. A Dunaharaszti NB III-as együttesének vezetőedzője, Ughy Márk még a Gloriettnél volt az edzőm, így őt kerestem meg a klubváltás reményében. A próbajátékon megfeleltem, utólag visszagondolva, helyesen döntöttem, hogy ide szerződtem, hiszen jól éreztem magam, bemutatkoztam az NB III-as együttesben, de a már említett körülmény miatt egy év után elköszöntem tőlük.