– Az ősszel – egyebek mellett – azt is kiemelte, hogy a bajnoki címhez remélhetőleg elegendő lesz a hatpontos előny megőrzése. Nos, igaza lett.
– Várható volt, hogy kiélezett lehet a hajrá, így is lett, mert a riválisok sem hibáztak. Tavasszal sokáig veretlenek maradtunk, de az ESMTK-nak is volt tíz győzelme, a Gyula pedig a rangadónk előtt kilenc győzelemmel és egy döntetlennel állt tavasszal, így érkeztünk meg az utolsó két fordulóhoz. A Budapest Honvéd II. elleni mérkőzés szünetében 0–0 volt az állás, telefonon értesültünk arról, hogy az ESMTK 3–1-re kikapott a III. Kerülettől, amellyel eldőlt, hogy megnyerjük a bajnokságot. Így talán megbocsátható, hogy a második félidőben csökkent a koncentráció, végül 1–0-ra kikaptunk. Az utolsó mérkőzésen, a BKV Előre ellen pedig a kevesebb játékperccel rendelkezők kaptak lehetőséget, de akkor is megvolt a lehetőségünk a győzelemre, csak a kapu előtt nem voltunk kellően határozottak.
– Minek tulajdonítja az aranyérem megszerzését?
– Elsősorban annak a hároméves projektnek, amelyet közösen, tiszta elképzeléssel vittünk végig. A csapat fejlődése megkérdőjelezhetetlen, elvégre az első évben a nyolcadik, tavaly már a harmadik végeztünk, idén pedig mi voltunk a legjobbak. Ebben a szezonban végig kimagaslóan teljesítettünk, élvezhető mérkőzéseket játszottunk, s lehet, hogy nem minden esetben irányítottunk, de összességében a nehezebb összecsapásokból is győztesen kerültünk ki.
– A már említett két rivális is menetelt a tavasszal, szóval kiegyensúlyozott volt az élmezőny, de érezte valamikor, hogy meglehet a bajnoki cím?
– Három fordulóval a vége előtt, amikor 2–1-re nyertünk Gyulán. Az óriási teljesítmény volt, mert ellenfelünk tavasszal veretlen volt hazai pályán. Az egész mérkőzésen szenvedtünk, de a második félidő elején szereztünk két gólt, ellenfelünknek pedig csak szépítésre futotta. Nagyon nehéz bajnoki volt, de a játékosaim végig küzdöttek, nem is maradt bennük semmi tartalék.
– Hogyan élte meg, hogy az osztályozón végül nem sikerült kiharcolni az NB II-es részvételt?
– Igazságtalannak tartom a lebonyolítási rendszert, mert vélhetően az egész világon nincs olyan harmadosztályú bajnokság, amelyben az első helyen végző együttes nem léphet feljebb. A harminc forduló alatt senki sem volt jobb nálunk, az osztályozón viszont a Gyirmót más kategóriát jelentett, mivel jobbak a lehetőségeik. Összességében akár bravúrosnak is nevezhetném a teljesítményünket, hiszen az odavágón, idegenben 2–2-es döntetlent értünk el. Felemelő érzés volt a klub, de legfőképpen a játékosok számára, hogy a visszavágón ezerötszáz néző előtt játszhattunk.
– Mi döntött végül a Gyirmót javára?
– Az első félidőben egy percen belül két gólt kaptunk, de még a szünet előtt sikerült szépítenünk, éreztem, hogy sokkal bátrabban futballozunk. Sajnos az első játékrészben széllel szemben játszottunk, amit elterveztünk, nem tudtuk megvalósítani. Szünet után a szél ellenfelünk helyzetét is megnehezítette, de nagyon stabil volt a védekezése, így hiába birtokoltuk többet a labdát, nehezen kerültünk a kapu közelébe. Végül a ráadásban kapott büntetővel eldőlt, hogy nem jutunk fel.
– Ha másként alakul az osztályozó, vállalták volna az NB II-es indulást?
– Igen, mert mindenki nagyon sokat dolgozott érte. A játékosok és a klub is megérdemelte volna, hogy megmutassuk magunkat a második vonalban.
– Hogyan tovább?
– Kezdjük a felkészülést, szombaton már edzőmérkőzést játszunk Egerben. Remélhetőleg sikerül egyben tartani a keretet, bár Juhász Zsombor, aki kilenc gólt szerzett a szezonban a Kazincbarcikához szerződött. Elveszítettünk egy jó futballistát, ugyanakkor hatalmas büszkeség, hogy NB I-et megjárt klubhoz igazolt. Talán egy-két futballista még eligazol a nyáron, illetve a vezetőség és a stáb is kiértékeli néhány labdarúgó helyzetét, de egyelőre korai lenne még bármit is kijelenteni. Szeretnék egy újabb hároméves projektet, amihez megint csak rengeteg munka és türelem szükséges, mert akkor garantált a fejlődés. Fiatal, motivált keret kialakításán szeretnénk dolgozni, igaz, eddig sem voltunk öreg csapat. Szerencsére egyre több a jelentkező, akik szeretnének Monoron futballozni.
A Monor eredményei a 2025/2026-os évadban és az NB III, Dél-Keleti csoportjának végeredménye:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/0/31782/30/308849.html
Az NB III Dél-Keleti csoportjának 2025/2026. évi aranyérmese a Monor. Felső sor (balról): Juhász Zsombor, Agóts Tamás, Keindl Kristóf Csaba, Bálint Dominik, Varga Bence, Pirgi Péter, Tóth Bertold, Horváth László, Bedővári Péter, Hulicsár Máté, Szabó Bence, Kocsis Kristóf. Középső sor: Spárgl Dezső, Szvitek Ádám (erőnléti edző), Gál-Fodor Alexandra (masszőr), Zátrok Tamás (elnök), Baranyi György (szakosztályvezető), Varró Zoltán (ügyvezető), Kaszás Attila, Bán Imre (operatív vezető), Farkas Ádám (szakmai vezető), Sander Hajnalka (titkársági munkatárs), Halgas István (vezetőedző), Bartha Szilárd (asszisztensedző), Bozsó Antal (kapusedző). Alsó sor: Szegő Imre, Puskás Norbert, Takács Dominik, Szabó Kristóf, Szlovák Áron, Farkas Ádám, Kalocsány Péter, Borsos Attila, Bezzeg Olivér, Kapronczai Gergely, Markó Ádám.
Címlapfotó: A tavalyi bronzérmet idén aranyra „cserélte” a Monor (forrás: Monori SE)
