Az 1937. március 11-én Rákospalotán született sportember számára a pályakezdést a „BLASZ” jelentette: 1963-ban vizsgázott a fővárosban. Hogy miként került Pest megyébe, arra az 1975. március elsején a Pest Megyei Hírlapban megjelent, vele készített interjúban a következőképpen emlékszik vissza: „(…) 1963-ban vizsgáztam a BLSZ-ben. (…) 1965-ben átkértem magam a Pest megyei JT-hez, hol Sándor unokabátyám is működött és akinek révén a Lauber név már jól csengett. Itt két szezonon keresztül sorozatban bízták rám a legrázósabb megyei bajnoki mérkőzések vezetését, ellenőreim szerint – sikerrel. (…)”
Ambíciója, elhivatottsága hamar meghozta számára a sikerélményeket és a folyamatos előrelépés lehetőségét. Olyannyira, hogy az ilyenkor szokásos „szamárlétra” lépcsőfokait végig járva, 12 évvel a pályakezdés után, 1975-ben debütálhatott az élvonalban, ami a Csepel – Diósgyőr találkozót jelentette számára, és melyet még további 108 élvonalbeli mérkőzés követett. Lauber Gyula az egykori legendás FIFA-játékvezető, Emsperger Gyula visszavonulását követően került az NB I-es keretbe.
Ismét a Pest Megyei Hírlapot segítségül hívva, az 1975. február 12-én megjelent számában arról tudósít az újság szerzője, dr. Reitter László, hogy a tavaszi idényt előkészítendő, a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség aktuális elnökségi ülésén kinevezte a szakbizottságait, és ebben Lauber Gyula is szerepet kapott, méghozzá a Bende József elnökölte játékvezetői bizottság tagjaként.
Lauber Gyula pályaíve egyenletesen ívelt felfelé, a Magyar Labdarúgó Szövetség felterjesztésére idővel nemzetközi feladatokat kapott, 1977 és 1982 között a FIFA és az UEFA játékvezetői keretének volt tagja, számos válogatott- és klubmérkőzésen működhetett. A hazai búcsút a síptól az 1984-es Zalaegerszeg – Újpest mérkőzés jelentette, majd még ugyanebben az évben több mint kétévtizedes játékvezetői pályafutását elismerve „Aranyjelvény” kitüntetést adományoztak számára.
Negyedszázados működése jubileumának megünneplésére – mint az a Pest Megyei Hírlap 1988. február 10-én kelt cikkéből kiderül – a Budapesti Elektromos székházában került sor, ahol a megjelent Pest megyei kor- és pályatársak jelenlétében vehetett át díjazást a játékvezetők éves találkozóján, amelyen a hagyományoknak megfelelően évről évre elismerik a vizsgájuk időpontját tekintve kerek évfordulóhoz érkezett „sporikat”.
A sportágtól csak a pályán búcsúzott, 1990-től ugyanis megbecsült sportvezetőként tevékenykedett tovább: az MLSZ Játékvezető Testület fegyelmi bizottságának lett az első embere, később az MLSZ játékvezetői bizottság elnökségi tagjaként, a játékvezető-küldő bizottság vezetőjeként, országos ellenőrként és Magyar Kupa-bizottsági tagként egyaránt nagy alázattal és szorgalommal dolgozott a magyar labdarúgásért.
1991 márciusában már arról számolt be a Pest Megyei Hírlap vonatkozó cikke, hogy Lauber Gyula a Pest Megyei Labdarúgó Szövetségben (korabeli rövidített nevén: PLSZ) is kapott feladatot: az újonnan főtitkárrá avanzsált Hidvégi Csongort – a kétféle feladat összeférhetetlensége miatt – váltva lett játékvezető-küldő.
Amint arról a folyó év február 19-én megjelent számában a már többször hivatkozott Pest Megyei Hírlap beszámolt, a Pest megyei játékvezetők szokásos, fehér asztal melletti összejövetele alkalmával 1993-ban Lauber Gyula ismét jelentős mérföldkőhöz érkezett: a BKV Előre Sport utcai éttermében 30 éves pályafutása elismeréseként vehetett át díjat az Aranyosi Lajos JB-elnök vezette grémiumtól.
Fél évszázaddal korábbi játékvezetői vizsgájának emlékére az MLSZ 2013-ban külön díjazásban részesítette.
Bő tíz esztendeje részt vett néhány olyan eseményen, amelyen a Pest megyei labdarúgó-játékvezetői közösség tagjai találkoztak egymással. Jelenléte mindannyiszor emelte a rendezvény fényét.
Lauber Gyulától 2026. október 2-án, pénteken 15:00 órakor vesznek végső búcsút a Boldog Salkaházi Sára templom urnatemetőjében (1156 Budapest, Pattogós utca 1.). A gyászoló család kérése, hogy a megjelentek egyetlen szál virággal búcsúztassák szerettüket.
