– Meglepte vagy azért számított a monori felkérésre?
– Nem számítottam rá, de nem is ért váratlanul az ajánlat, mert előzetesen volt ismeretségem az egyesület vezetésével. Elmondták, hogy a távozó kapusedző helyére keresnek valakit, és többek között az én nevem is felemerült. Beszéltünk a részletekről, majd sikerült is megállapodnunk. Korábban dolgoztam már ebben a szerepkörben a Vasasnál, majd három és fél évet Budafokon, 2019-től pedig két esztendőt Csákváron, legutóbb pedig baráti segítségként három hónapot Dabason is. Örömmel fogadtam a nyári felkérést, hiszen ezáltal folytathatom azt a munkát, amit szeretek, elvégre a kapusedzőségre már aktív koromban is készültem.
– Ha megengedi, akkor induljunk el a kezdetektől, és elevenítsük fel a pályafutása egyes állomásait.
– Kazincbarcikai vagyok, ott kezdtem el védeni, az egyes korcsoportokban felfelé lépegetve jutottam el a juniorokig. Az érettségi után Nyíregyházán, az akkori Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanultam tovább, ahol az egyik szakom a testnevelés volt. Így talán érthető, hogy ott folytattam a futballt, majd, amikor 1992-ban átvehettem a diplomámat, addigra már profi szerződést is kaptam a szabolcsi megyeszékhely NB I-es együttesétől. A bemutatkozásom annak az évnek októberében volt, Vácon léptünk pályára, ahol 1–0-ra kikaptunk. Még arra is emlékszem, hogy a gólt Répási László fejelte a kapumba. Sajnos kiestünk az NB I-ből, a következő évet pedig már a második vonalban töltöttük. 1994-ben aztán többen is távoztunk a csapattól, én az akkor NB II-ben szereplő MTK-hoz szerződtem, ahol Bicskei Bertalan volt az edző. Utcahosszal nyertük meg a bajnokságot, minden szép és jó volt, ám jött a tulajdonosváltás a kék-fehéreknél és a továbbiakban nem számoltak velem. Kölcsönadtak a Vasasnak, de miután lejárt a szerződésem az MTK-nál, éltem a lehetőséggel és az Fehérvárhoz igazoltam. 1998 elején hívott az Újpest, mert Szűcs Lajos külföldre szerződött. Ez a tavaszi idény a lila-fehéreknél nagyon szép emlék számomra, hiszen biztos pontja voltam a csapatnak, végül pedig bajnoki címet szereztünk. 2001-ig maradtam a Megyeri úton, majd váltottam.
– Miért került sor váltásra?
– A bajnoki év végén közölte a vezetés, hogy szerződést hosszabbítanak velem, már a részleteket is megbeszéltük, azt ígérték, hamarosan sor kerül az aláírásra is. Azóta is várom, hogy pont kerüljön a szerződés végére. Egyesületet kellett tehát keresnem, ami szerencsére sikerült, így Debrecenbe igazolhattam át. Nem tudtam azonban gyökeret ereszteni, mert a tréner, Szentes Lázár nem engem favorizált. 2003 tavaszán a Rákospalotai EAC-ban védtem, úgymond kisegítésképpen, mert az első számú „egyest” műteni kellett. A nyár már a Fáy utcában, a Vasasnál ért – amolyan biztonsági tartalékként. Második számú cerberus voltam Budakalászon is, amikor az NB III-ból felkerültek az NB II-be. Az Omszki tavi klubnál 2004-től 2006-ig játszottam, a végén úgy döntöttem, befejezem a játékospályafutásomat.
– Jól következtetek: akkor következett az edzősködés?
– Nem, mert azt mondtam, számomra végleg megszűnt a futball és inkább „civil” foglalkozásba vágtam bele. Évek múltával aztán az egyik alkalommal egy baráti társaságban felvetődött, volna-e kedvem fiatal kapusokat tanítani. Előbújt belőlem egyrészt a testnevelőtanári énem, másrészt pedig az is eszembe jutott, hogy még aktív játékosként is foglalkoztatott a gondolat. Belevágtam tehát, a Vasasnál pedig lehetőséget kaptam. A Fáy utca után a következő állomás Budafok, Csákvár, majd a már említett Dabas voltak, mígnem idén nyáron megkerestek Monorról.
– Monoron mi volt az egyesület vezetése részéről az elvárás, milyen típusú feladatellátást várnak el öntől?
– Az egyesület valamennyi kapusával foglalkozom az utánpótlástól a felnőttig bezárólag. A fiatalokat fokozatosan kell be- és felépíteni, hogy idővel egyre feljebb tudjanak lépegetni. Fontos az utánpótlás nevelése, de legalább ennyire lényeges, hogy az NB III-as gárda sikeres érdemben, tevőlegesen szerepléséhez hozzájáruljanak a hálóőrök. Most az első számú ezen a poszton a rutinos, 31 éves Bozsó Antal. Beugrásra készen ott van mögötte a 18 éves Tóth Bertold, aki már bizonyította a képességeit. Bozsóéknál nemrég gyermek született, az újdonsült apukát érthető módon lekötötte ez a jeles családi esemény, ezért két mérkőzésre, a BKV Előre elleni hazai bajnokin, illetve a Karcag elleni – ugyancsak hazai – MOL Magyar Kupa-mérkőzésen lehetőséget kapott a fiatal kapuvédő. Olyannyira jól látta el a feladatát, hogy a vezetőedző Halgas István el is bizonytalanodott, talán több lehetőséget kellene kapnia a jövőben a fiatalembernek. Egy szó, mint száz: a tapasztalt Bozsó Antal és a fiatal Tóth Bertold személye a garancia arra, hogy ezen a poszton egészen biztosan nem lesz gond…
Lázár Lajos
Pest Vármegyei Kupa: hét nyolcaddöntővel rajtol a felnőtt nagypályás tavasz
Február 14-én, pénteken éjfélkor lezárul a téli átigazolási időszak, másnap pedig hét Pest Vármegyei Kupa-nyolcaddöntővel (a CSO-KI – Perbál meccset március 5-ére halasztották) hivatalosan is elkezdődik a felnőtt nagypályás tavaszi idény. A mezőny érdekessége, hogy két III. osztályú együttes, az Albidok-Kartal (Keleti csoport) és a Göd (Nyugati csoport) is versenyben van még, előbbi a Százhalombattával, utóbbi pedig az Újhartyánnal küzdhet hazai pályán a legjobb nyolc közé kerülésért.
