– Meglepte vagy azért számított a monori felkérésre?
– Nem számítottam rá, de nem is ért váratlanul az ajánlat, mert előzetesen volt ismeretségem az egyesület vezetésével. Elmondták, hogy a távozó kapusedző helyére keresnek valakit, és többek között az én nevem is felemerült. Beszéltünk a részletekről, majd sikerült is megállapodnunk. Korábban dolgoztam már ebben a szerepkörben a Vasasnál, majd három és fél évet Budafokon, 2019-től pedig két esztendőt Csákváron, legutóbb pedig baráti segítségként három hónapot Dabason is. Örömmel fogadtam a nyári felkérést, hiszen ezáltal folytathatom azt a munkát, amit szeretek, elvégre a kapusedzőségre már aktív koromban is készültem.
– Ha megengedi, akkor induljunk el a kezdetektől, és elevenítsük fel a pályafutása egyes állomásait.
– Kazincbarcikai vagyok, ott kezdtem el védeni, az egyes korcsoportokban felfelé lépegetve jutottam el a juniorokig. Az érettségi után Nyíregyházán, az akkori Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanultam tovább, ahol az egyik szakom a testnevelés volt. Így talán érthető, hogy ott folytattam a futballt, majd, amikor 1992-ban átvehettem a diplomámat, addigra már profi szerződést is kaptam a szabolcsi megyeszékhely NB I-es együttesétől. A bemutatkozásom annak az évnek októberében volt, Vácon léptünk pályára, ahol 1–0-ra kikaptunk. Még arra is emlékszem, hogy a gólt Répási László fejelte a kapumba. Sajnos kiestünk az NB I-ből, a következő évet pedig már a második vonalban töltöttük. 1994-ben aztán többen is távoztunk a csapattól, én az akkor NB II-ben szereplő MTK-hoz szerződtem, ahol Bicskei Bertalan volt az edző. Utcahosszal nyertük meg a bajnokságot, minden szép és jó volt, ám jött a tulajdonosváltás a kék-fehéreknél és a továbbiakban nem számoltak velem. Kölcsönadtak a Vasasnak, de miután lejárt a szerződésem az MTK-nál, éltem a lehetőséggel és az Fehérvárhoz igazoltam. 1998 elején hívott az Újpest, mert Szűcs Lajos külföldre szerződött. Ez a tavaszi idény a lila-fehéreknél nagyon szép emlék számomra, hiszen biztos pontja voltam a csapatnak, végül pedig bajnoki címet szereztünk. 2001-ig maradtam a Megyeri úton, majd váltottam.
– Miért került sor váltásra?
– A bajnoki év végén közölte a vezetés, hogy szerződést hosszabbítanak velem, már a részleteket is megbeszéltük, azt ígérték, hamarosan sor kerül az aláírásra is. Azóta is várom, hogy pont kerüljön a szerződés végére. Egyesületet kellett tehát keresnem, ami szerencsére sikerült, így Debrecenbe igazolhattam át. Nem tudtam azonban gyökeret ereszteni, mert a tréner, Szentes Lázár nem engem favorizált. 2003 tavaszán a Rákospalotai EAC-ban védtem, úgymond kisegítésképpen, mert az első számú „egyest” műteni kellett. A nyár már a Fáy utcában, a Vasasnál ért – amolyan biztonsági tartalékként. Második számú cerberus voltam Budakalászon is, amikor az NB III-ból felkerültek az NB II-be. Az Omszki tavi klubnál 2004-től 2006-ig játszottam, a végén úgy döntöttem, befejezem a játékospályafutásomat.
– Jól következtetek: akkor következett az edzősködés?
– Nem, mert azt mondtam, számomra végleg megszűnt a futball és inkább „civil” foglalkozásba vágtam bele. Évek múltával aztán az egyik alkalommal egy baráti társaságban felvetődött, volna-e kedvem fiatal kapusokat tanítani. Előbújt belőlem egyrészt a testnevelőtanári énem, másrészt pedig az is eszembe jutott, hogy még aktív játékosként is foglalkoztatott a gondolat. Belevágtam tehát, a Vasasnál pedig lehetőséget kaptam. A Fáy utca után a következő állomás Budafok, Csákvár, majd a már említett Dabas voltak, mígnem idén nyáron megkerestek Monorról.
– Monoron mi volt az egyesület vezetése részéről az elvárás, milyen típusú feladatellátást várnak el öntől?
– Az egyesület valamennyi kapusával foglalkozom az utánpótlástól a felnőttig bezárólag. A fiatalokat fokozatosan kell be- és felépíteni, hogy idővel egyre feljebb tudjanak lépegetni. Fontos az utánpótlás nevelése, de legalább ennyire lényeges, hogy az NB III-as gárda sikeres érdemben, tevőlegesen szerepléséhez hozzájáruljanak a hálóőrök. Most az első számú ezen a poszton a rutinos, 31 éves Bozsó Antal. Beugrásra készen ott van mögötte a 18 éves Tóth Bertold, aki már bizonyította a képességeit. Bozsóéknál nemrég gyermek született, az újdonsült apukát érthető módon lekötötte ez a jeles családi esemény, ezért két mérkőzésre, a BKV Előre elleni hazai bajnokin, illetve a Karcag elleni – ugyancsak hazai – MOL Magyar Kupa-mérkőzésen lehetőséget kapott a fiatal kapuvédő. Olyannyira jól látta el a feladatát, hogy a vezetőedző Halgas István el is bizonytalanodott, talán több lehetőséget kellene kapnia a jövőben a fiatalembernek. Egy szó, mint száz: a tapasztalt Bozsó Antal és a fiatal Tóth Bertold személye a garancia arra, hogy ezen a poszton egészen biztosan nem lesz gond…
Lázár Lajos
Alázatot vár játékosaitól Losó Ádám, a Vasad új edzője
Mindenképpen szokatlan, ha egy csapat az idény elején, néhány forduló elteltével nevez ki új edzőt, különösen, ha mindezt három győzelem és egy vereség után teszi, márpedig Vasadon ez történt. Huszti Péter irányításával a kék-sárgák a Nyársapáti 2–0-s, az Ócsa 5–1-es és az Újszilvás 8–0-s legyőzésével kezdték az őszt, majd következett a Ceglédi Vasutas II. otthonában elszenvedett 3–1-es vereség, ami változást eredményezett a kispadon, hiszen az előző szakvezető felállt a kispadról. A szakmai munka irányítását a 33 esztendős Losó Ádám vette át, aki a Ceglédbercel 4–3-as legyőzésével kezdett, hétvégén pedig 3–3-as döntetlent ért el együttesével a Csévharaszt vendégeként.
