Másodosztályból érkezett játékossal erősített a Pest vármegyei I. osztályban szereplő Dunakeszi együttese a rutinos Erdélyi László (a képen) személyében. A 30 éves gólerős csatár az elmúlt bajnoki évben az NB II-es Soroksár futballistája volt, korábban pedig – még 17 évesen – bemutatkozhatott az NB I-ben, a Budapest Honvéd színeiben. A kispestiek futballistájaként 2011-ben hat alkalommal szerepelt az U19-es magyar válogatottban is. A sérülések azonban közbeszóltak, és ahogy visszagondol, összesen hat műtéten esett át az évek folyamán, ezért voltak hosszabb-rövidebb kihagyások a pályafutása során. Némi meglepetésnek tekinthető a mostani váltás, hiszen nem éppen szokványos, hogy valaki az NB II-ből a „megye-egybe” lép vissza. Többek között ennek okáról beszélgettünk a dunakesziek újonnan igazolt labdarúgójával az ilyenkor elmaradhatatlan múltidézés mellett.
– Mi volt ennek a hirtelen, kétosztálynyi váltásnak az oka?
– Építőipari cégem van, most már ennek vezetése az első számomra. Vallom, hogy a futballban bizonyos szinten teljes erővel kell teljesíteni, komolyan kell venni, márpedig a „civil” tevékenységem mellett a napi rendszerességű edzések nem férnek bele a programomba. Amikor kiderült, hogy távoznék Soroksárról, megkeresett a Mosonmagyaróvár és a Szeged is, de nekem olyan klubot kellett választanom, ahol kevesebb az edzések száma.
– Hogyan került a képbe éppen Dunakeszi?
– A feleségem is vállalkozó, két szép gyerekünk van, mindenképpen Vác közeli klubot szerettem volna találni magamnak. Talán azt mondanom sem kell, hogy a futballal azért még nem tervezem a szakítást. Nézelődtem az NB III-as mezőnyben is, de nem volt igazán kedvező lehetőség, a terveimről pedig értesültek Dunakeszin. Megkerestek, leültünk tárgyalni, végül sikerült megállapodnunk. Az eddigi tapasztalataim alapján úgy érzem, jól döntöttem.
– Miként alakult a pályafutása, melyek voltak a legfontosabb állomásai?
– Szentendrén születtem, a szüleim most is a városban élnek. Az óvodában a kötelező alvásokat igyekeztem kihagyni, a mozgékonyságom miatt ezért javasolták édesanyámnak, hogy vigyen el valahová sportolni. A futballra esett a választás, és a kisgyerekekkel foglalkozó tanár, Nagy Dezső azt mondta, ügyesnek tart, megéri komolyabban vennem a focit. Elsőként Szentendrén lettem igazolt játékos a legfiatalabb korcsoportban. Szél József edző azt mondta, ha többre akarom vinni, akkor a Duna jobb partjáról át kell költözni a bal partjára, így kerültem 2005-ben Vácra. Édesapám vállalta, hogy a komppal rendszeresen elvisz az edzésekre és a meccsekre. Fiatalon nagy álma volt, hogy futballista legyen, de különböző okok miatt ez végül nem jött össze, úgy érezte, az álmát majd én valósíthatom meg. A különböző korosztályokban egyre lépegettem előre, a góljaimmal felhívtam magamra a figyelmet, ennek eredményeként három év után a Honvédhoz kerültem.
A Piliscsabánál a pillanatnyi előny, nagy harc várható tavasszal
A Délihez hasonlóan szoros az élmezőny versenyfutása a Pest vármegyei III. osztály Nyugati csoportjában is, olyannyira, hogy akár még hatan is esélyesek lehetnek a bajnokság megnyerésére. A pillanatnyi előny az őszi idényt követően a Piliscsabánál van, Kovács József együttese 27 megszerzett pontjával egy pont előnnyel vezet a Tárnok előtt, amely a Csomád elmúlt hétvégi legyőzésével zárkózott fel az éllovas mögé. A sárga-kékek „újoncok” ebben az osztályban, hiszen sok-sok évnyi stabil másodosztályú tagságot követően nyáron kiestek az Északi csoportból. Nagy kérdés, hogy a harmadik vonal mennyire lesz majd átmeneti számukra, az őszi eredmények és az elért elsőség mindenesetre kifejezetten biztató, komoly esély mutatkozik rá, hogy feledtethetik az előző szezon kudarcát. A jelenlegi, sikeresen induló idényt a felnőttek mellett 2023 nyara óta dolgozó Kovács József vezetőedzővel értékeltük.
– Bár Vácott is jó csapat volt akkortájt, de a fővárosba kerülést ezek szerint előrelépésnek tekintette?
– Igen, mert meghívást kaptam a korosztályos válogatottakba, eljutottam egészen az U19-esig, és már 17 évesen pályára léphettem az NB I-es gárdában is. Supka Attila volt a kispesti piros-feketék trénere, aki a Győri ETO elleni meccsen a 60. percben becserélt. A későbbiekben a térdsérülésem akadályozott meg abban, hogy igazán ki tudjak teljesedni, hatszor műteni kellett, ezért 2013-ban az NB II-es Soproni Vasutasba igazoltam. A 2016/2017-es szezonban házi gólkirály lettem soproni színekben, ekkor hívott a szintén NB II-es Győri ETO. A kedvezőbb anyagi feltételek miatt váltottam, de ha kicsit türelmesebb vagyok, mehettem volna az MTK-ba is. Ezt csak azért említem meg, mert a győri másfél évem nem éppen a legjobb időszaka volt a pályafutásomnak.
– Mi következett Győr után?
– Az ETO-nál az NB I-be jutás bizonytalan volt, ezért én sem igazán tudtam, miként alakul a sorsom, így 2019 tavaszán már a Soroksár futballistája voltam. Lipcsei Péter hívott, két és fél évet a Haraszti úton játszhattam. Az utolsó félévben már kevesebb lehetőséget kaptam, ezért úgy döntöttem, elmegyek az NB III-as BVSC-hez, mert a Szőnyi útiak a bajnokság megnyerését tűzték ki célul a 2021/2022-es idényre. Sokáig erre volt is erre esély, de a végén az ezüstérem jutott nekünk a bajnok Mosonmagyaróvár mögött. Felmerült, hogy visszamegyek Soroksárra, de addigra a posztomra már találtak játékost, így az NB III-as Balassagyarmathoz igazoltam. Hét forduló után azonban anyagiak miatt megszűnt és visszalépett a csapat. Szerencsémre Lipcsei Péter lehetőséget adott, hogy ismét a Soroksár labdarúgója lehessek. Az idei nyárig náluk voltam, és a már fentebb említett ok miatt váltottam.
– Amikor megállapodott jelenlegi egyesületével, a Dunakeszivel, a helyi vezetők milyen elvárásokat támasztottak?
– Elöljáróban csak annyit: itt sem veszem félvállról a futballt, komolyan gondolom, hogy hasznára leszek a gárdának. Annyit mondtak, elsősorban a rutinomra számítanak, a tapasztalataimmal segítsem minél jobban a fiatalok beépítését az együttesbe. A csapat egységét építgessem morálisan, természetesen a góllövés is fontos szempont marad továbbra is. Bajnoki mérkőzésen eddig még nem sikerült betalálnom az ellenfelek kapujába, de a kupában a Kistarcsának és a Zsámboknak lőttem két-két gólt. Elfogadható cél, hogy stabilan a középmezőnyben legyünk az I. osztályban, de természetesen igyekszünk majd minél jobban szerepelni.
Lázár Lajos
