A szervezők a selejtezőket – szokás szerint – négy, egyenként ötcsapatos csoportban bonyolították le, amelyek közül a mieink az A-jelű ötösben kaptak helyet Fejér, Heves, Tolna és a házigazda Veszprém társaságában. Az első találkozón, Tolna ellen csapatunk magabiztos, 3–0-s győzelmet aratott, ám úgy tűnt, a „gólzsákot” ezt követően sajnos bevarrták, hiszen a további két csoportmérkőzésen, illetve a felsőházi rájátszás további három találkozóján csapatunk a rendes játékidőben a kapus (!) Muhari Gergő révén mindössze egyetlen gólt szerzett, méghozzá a Fejér elleni döntetlenre végződő, majd hatméteresekkel elveszített helyosztó utolsó másodpercében. (A torna Pest vármegyei érintettségű krónikája Jakab Árpád JB-alelnök nyilatkozatában olvasható részletesebben.)
Az idei veszprémi Országos Sípmester Fesztivál vonatkozásában a házigazda MLSZ Veszprém Vármegyei Igazgatóság vezetője, a torna főszervezője, Finta Péter; továbbá a Pest vármegyei játékvezetői bizottság alelnöke, a válogatott edző-csapatvezetője, Jakab Árpád, valamint a csapatkapitány, Tusa Zoltán értékeli a torna eseményeit, legfontosabb történéseit.
FINTA PÉTER, az MLSZ Veszprém vármegyei igazgatója, a torna főszervezője: – Veszprémben a hosszú évek alatt különleges, összetartó közösség alakult is, ami a mai világban ritka kincsnek számít: minderre bátran építkezhetünk a jövőben is. A résztvevők előtt megemelem kalapomat, nagyot küzdöttek az összes mérkőzésen. Megmutatták, hogy nemcsak a síppal, hanem labdával is remekül bánnak.
JAKAB ÁRPÁD, az MLSZ Pest Vármegyei Igazgatóság játékvezetői bizottságának alelnöke, a játékvezető-válogatott edző-csapatvezetője: – Pest vármegyét összesen 16 fő képviselte, csapatunk már péntek este megérkezett a balatonakarattyai Honvéd-üdülőbe, ahol az ország minden szegletéből érkezett játékvezetőket elszállásolták. Sajnos Székely Ferenc elnök úr nem tudott velünk tartani, de péntektől vasárnapig folyamatos telefonkapcsolatban voltunk, végig szorított a csapatnak és több hasznos tanácsot is kaptunk tőle. Benkő Tamás igazgató úr pedig a helyszínen tekintette meg – hol nyugodtabban, hol feszültebben – a tornát, de összességében elégedett volt a hozzáállással és a mutatott játékkal.
A torna első, szombati játéknapján négy mérkőzést játszottunk. Először Tolna vármegye ellen sikerült 3–0-s győzelmet aratni, így az elmúlt évektől eltérően végre remek kezdéssel indítottuk a hétvégét. A második találkozón a házigazda Veszprém vármegye csapatával játszottunk. Sajnos a játékidő jelentős részében a kapkodás volt jellemző ránk, igyekeztünk hamar vezetést szerezni, azonban a szerencse – ekkor még – nem állt mellénk, végül egy kontratámadást követően 1–0-ra kikaptunk. A harmadik mérkőzésen, Heves vármegyei sportbarátainkkal kiélezett küzdelemben 0–0-s döntetlen született. A negyedik találkozón pedig Fejér társvármegyéből érkező kollegáinkkal szemben sikerült 1–0-s győzelemmel zárni a napot. Bár a csoportmérkőzésen csak egy vereséget szenvedtünk és csupán egy gólt kaptunk, mégsem a mi kezünkben volt a sorsunk, így nagy izgalommal vártuk a Heves – Veszprém csoportrangadó alakulását. Végül Heves társvármegyei sportbarátaink 2–0-ra győztek, azonban ez az eredmény számunkra volt kedvező, így a tavalyi évhez hasonlóan idén is a felsőházba kerültünk. Idén a selejtezők sorsolása már meghatározta a továbbjutási ágakat, így a B-csoport 1. helyezettjével, a későbbi tornagyőztes Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyével kezdtük meg felsőházi szereplésünket.
A szombati mérkőzéseket követően Balatonfüreden meglátogattuk Liebhardt András sportbarátunkat, aki az egészségének megőrzése érdekében rehabilitáción tartózkodik a városban. Remélem, meglepetésszerű látogatásunkkal hozzájárulunk a gyógyulásához. Ezúton is kitartást és gyors felépülést kívánok a Pest vármegyei játékvezetők nevében! A szervezők estére – a hagyományoknak megfelelően – gálavacsorát rendeztek a résztvevőknek. Remek hangulatú, a sportbarátságok ápolására tökéletes rendezvényen vehettünk részt.
A vasárnapi negyeddöntő az előzetesen megbeszéltek szerint alakult. Szabolcsi kollégáink agresszíven futballoztak, mely számunkra nem a legkedvezőbb játékmód, azonban véleményem szerint nagyszerűen felvettük a mérkőzés ritmusát, sőt több ziccerünk is adódott a találkozó folyamán, amelyekkel sajnos nem tudtunk élni. A meccs utolsó két percében ellenfelünk mindent megtett az eredmény megtartásért, egy-két „csibész” megoldással több alkalommal is igyekeztek lassítani a játékot, mely a sportszerűség keretein belül maradt, illetve fordított esetben hasonlókat mi is biztosan alkalmaztunk volna. Mint később kiderült, a szabolcsiak legkevésbé minket szerettek volna ellenfelekként a negyeddöntőben, ami egy olyan csapattól, amely vereség és kapott gól nélkül lett tornagyőztes, úgy gondolom, megtisztelőnek számít. Az elveszített negyeddöntő után a rájátszásban nem maradt más célunk, mint a tavalyi eredményt megismételve az 5. hely megszerzése. Először Győr-Moson-Sopron vármegyével játszottunk, ahol a 0–0-s rendes játékidőbeli eredményt követően a hatmétereseket hiba nélkül teljesítve, a negyedik körben kapusbravúrral továbbjutottunk. A helyosztón ismét a Fejér vármegyei sporttársakkal találkoztunk, itt az utolsó másodpercben (!) addig a tornán alig gyakorolt, öt a négy elleni játékot követően sikerült kiegyenlíteni. Végül a hatméteres-párbajban ugyan alulmaradtunk, de ez a hétvége élményeiből semmit sem vont le számunkra.
Az elért 6. hely mellett kiérdemeltük a Fair Play-díjat is, amely, úgy gondolom, a sípmester fesztivál egyik legnagyobb elismerése. A Veszprém vármegyei kollegák egyik mérkőzésükön nem rendelkeztek elegendő sípcsontvédővel, a lelátón helyet foglaló Pest vármegyei játékosok önzetlenül adták át a sajátjukat annak érdekében, hogy a találkozó ne maradjon el. A hevesiek elleni mérkőzésen Kveták Vilmos ismerte el úgy szabálytalanságát, hogy a játékvezetők azt nem észlelték. A szabolcsiak elleni mérkőzésen pedig – 0–1-s állásnál – egy, a javunkra megítélt jogtalan szabadrúgást követően adtuk vissza a labdát ellenfelünknek, amikor már csak két perc volt hátra a találkozóból. Úgy gondolom, nekünk, játékvezetőknek rendkívül fontos betartanunk a fair play íratlan szabályait, hiszen elsődleges feladatunk a játékvezetői társadalom erősítése, illetve kötelességünk jó példát mutatni a labdarúgás berkein belül tevékenykedő sportemberek számára.
Személy szerint teljes mértékben elégedett vagyok Pest vármegye teljesítményével, egy szerethető, harcos, az utolsó másodpercig küzdő és rengeteg potenciállal rendelkező fiatal csapatunk van, így nem lehet más a célunk, mint a jövő év elején Békés vármegyében rendezendő tornán a dobogón végezni. Jóleső érzés volt számunkra, hogy a helyszínre több játékvezetőnk és hozzátartozóik is eljöttek és szurkoltak a csapatunknak. Ilyenkor mindig jó érezni és látni azt az összetartást, ami a játékvezetői közösségünket jellemzi. Szeretném megköszönni a kísérőknek, feleségemnek, Jakab Renátának, illetve Varga Andrásnak a szervezésben és a csapattal kapcsolatos feladatokban nyújtott önzetlen segítségét! Mindent megtettek annak érdekében, hogy a játékosoknak kizárólag a mérkőzésekkel kelljen foglalkozniuk. Gratulálok Tamási Patrik sportbarátomnak, aki a tornán játékvezetőként képviselte csapatunkat és végül a bronzmérkőzésen mutatott teljesítményével öregbítette vármegyénk hírnevét.
Köszönjük az MLSZ Pest Vármegyei Igazgatóság és a játékvezetői bizottság támogatását, nagyszerű érzés volt átélni, hogy minden irányból lelkes szurkolást és biztatást kaptunk.
TUSA ZOLTÁN, a Pest vármegyei játékvezető-válogatott csapatkapitánya: – Abszolút minden rendben volt, úgy gondolom, a hozzáállás talán még jobb is volt a tavalyinál. Csapatkapitányként büszke vagyok a fiatalokra, akik megmutatták, hogy lehet alázattal és odaadással küzdeni. Nem vitás, a góllövéssel ezúttal hadilábon álltunk, elkelt volna egy vérbeli csatár, de az is igaz, a csapat így is rendkívül egységes és szervezett volt, egymásért küzdöttünk, végig stabil volt a játékunk. A koromból adódóan a rutint próbáltam belevinni a játékunkba, amikor erre igazán szükség volt.
A Pest vármegyei játékvezetők válogatott kerete:
Muhari Gergő, Sinkovicz Dániel, Tóth Szabolcs (kapusok);
Gindl Szabolcs, Kveták Vilmos, Mákos Márk, Németh Gergely, Pálfi Bence, Porkoláb Ferenc, Székely Benedek, Tusa Zoltán (mezőnyjátékosok).
Edző-csapatvezető: Jakab Árpád.
Tamási Patrik játékvezetőként képviselte Pest vármegyét az idei 17. Országos Sípmester Fesztiválon, többek között ő vezette a 3. helyért lejátszott Baranya – Békés (4–2) találkozót is.
A Pest vármegyei érintettségű mérkőzések eredményei:
Csoportmérkőzések:
Pest – Tolna 3–0. GÓL: Sinkovicz Dániel, Mákos Márk, Kveták Vilmos.
Veszprém – Pest 1–0. GÓL: Keszthelyi Krisztián.
Heves – Pest 0–0
Pest – Fejér 1–0. GÓL: Székely Benedek.
Felsőházi rájátszás – a négy közé jutásért:
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Pest 1–0. GÓL: Lipcsei Márk.
Az 5–8. helyért:
Pest – Győr-Moson-Sopron 0–0, hatméteresekkel: 4–3
Az 5. helyért:
Fejér – Pest 1–1, hatméteresekkel: 3–2. GÓL: Becséri Gergely, ill. Muhari Gergő.
A 3. helyért: Baranya – Békés 4–2
Döntő: Bács-Kiskun – Szabolcs-Szatmár-Bereg 0–1
A 17. Országos Sípmester Fesztivál végeredménye: 1. Szabolcs-Szatmár-Bereg; 2. Bács-Kiskun; 3. Baranya; 4. Békés; 5. Fejér; 6. PEST; 7. Budapest; 8. Győr-Moson-Sopron; 9. Heves; 10. Jász-Nagykun-Szolnok; 11. Borsod-Abaúj-Zemplén; 12. Csongrád-Csanád; 13. Komárom-Esztergom; 14. Veszprém; 15. Hajdú-Bihar; 16. Somogy; 17. Zala; 18. Tolna; 19. Vas; 20. Nógrád.
A torna különdíjasai:
Gólkirály: Sipos Tamás (Komárom-Esztergom) – 7 találattal;
Legjobb férfi játékos: Fehérvári Patrik (Bács-Kiskun);
Legjobb kapus: Takács Ákos (Szabolcs-Szatmár-Bereg);
Fair play-díj: Pest vármegye.
Az MLSZ Pest Vármegyei Igazgatóság közösségi oldalán a torna ideje alatt egy-egy fotóval és azokhoz írt bejegyzésekkel folyamatosan tájékoztatta a történtekről követőit, íme ezen album:
https://www.facebook.com/media/set/?vanity=pmlsz&set=a.762910625869542
A 17. Országos Sípmester Fesztivál eredményei megtekinthetők az https://adatbank.mlsz.hu/league/61/19/28554/1.html oldalon.
Címlapfotó:
