– Ennél izgalmasabb talán már nem is lehetett volna a bajnoki hajrá. Az utolsó, Szigetbecse elleni hazai mérkőzés pedig különösen érzelmi hullámvasútra hasonlított a Táborfalva számára. Mi játszódott le önben azon a találkozón?
– Őszintén szólva, a bajnoki címig vezető utunk is végig egyfajta hullámvasút volt, nem csak a Szigetbecse elleni találkozó. Egy héttel korábban még úgy nézett ki a helyzet, hogy elveszítjük a bajnoki címet, miután a Délegyháza ellen az 52. percben emberhátrányba kerültünk, ám végül sikerült győzedelmeskednünk, másnap pedig a Szigethalom ikszelt a Szigetbecsével, így mi kerültünk ismét az élre. Az utolsó fordulóban nagyszerűen kezdtünk, rögtön vezetést szereztünk, majd az első 20 percben három-négy góllal vezetnünk kellett volna, de a ’Becse fordított, ám szerencsére még a félidő vége előtt egyenlíteni tudtunk. Ezek után a második játékrész igazi adok-kapok játékot hozott, végül az utolsó pillanatokban sikerült lezárnunk a mérkőzést. Nehéz lenne szavakba önteni, amit én és az egész csapat átélt abban a pár hétben.
– Tényleg a legvégéig nem lehettek biztosak az elsőségükben, valóban drámaian alakult a végjáték. Még a szezon elején – a tavalyi ötödik helyezésük után – gondolta volna, hogy idén akár bajnoki címet is ünnepelhetnek majd?
– A szezon előtt a dobogós helyezés elérése volt az elvárás magunkkal szemben. Elég jól sikerültek a tavaly nyári erősítéseink, melynek során főképp helyiekkel tudtunk kiegészülni, emellett sikerült több játékost is visszacsábítanunk Örkényből, úgyhogy pozitívan néztünk elébe a szezonnak. Az idényt az élen zártuk, így a téli szünetben már egyértelműen a bajnoki elsőség megtartását tűztük ki célul.
– Pontosan mikor és hogyan került a csapat élére?
– Még játékosként, tíz évvel ezelőtt kerültem Táborfalvára, majd három év után megkaptam az utánpótlásnál a legkisebb korosztály irányítását. A koronavírus-járvány idején, miután félbeszakadt a szezon, Polyák Csaba, a felnőtt együttes előző edzője úgy döntött, abbahagyja, ekkor vettem át én az első csapatot. Magyarán: az idei volt a negyedik szezonom a kispadon.
– Mit gondol, mire lehetnek képesek a Pest vármegyei III. osztályban?
– Feltérképeztük a mezőnyt, több edzőmérkőzést is játszottunk már harmadosztályú gárdákkal, és mindegyikükkel sikerült partiban lennünk. Egyértelműen stabil középcsapattá szeretnénk válni az első szezonunkban, úgy érzem, meg fogjuk tudni állni a helyünket egy osztállyal feljebb is.
– Erősítésekre lehet számítani Táborfalván a nyári átigazolási időszakban?
– Egyelőre még csak beszélgetésekig jutottunk, de pillanatnyilag úgy néz ki, a jelenlegi keretünkből senki sem fog távozni, éppen ezért legfeljebb egy-két új futballista érkezése várható. Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy kellemes pihenést kívánjak a játékosaimnak, az igazgatósági dolgozóknak, a játékvezetőknek, valamint a rivális egyesületeknek egyaránt!
Felső sor (balról): Gombár Ferenc (elnök), Száraz György, Vizer László, Jarábik Zsombor, Keserű Imre, Szeibert Zoltán (edző), Fábián Flórián, Vizer Zoltán, Mankovics Mihály, Jászgulyás Attila, Karlik Martin, Szekeres Dávid, Béres Márk, Rusznyák Ádám, Revák Sándor.
Alsó sor (balról): Béres Máté, Mezei György, Ordasi Gábor, Szabó Ödön, Molnár Dávid, Tóth Sándor, Hamar Roland, Rusznyák György, Vajda Béla, Mitág Zsolt.
A képről hiányzik: Veszelszki Gábor.
Címlapfotó: Csak az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím a Táborfalva javára (forrás: Szeibert Zoltán)
