DR. SZILVAY BALÁZS, a FÉMALK-Dunavarsány elnöke: – Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, így ennek megfelelően készülünk az egyébként a város szempontjából is kiemelkedő sporteseményre, mondhatni népünnepélyre. Utoljára bő három évvel ezelőtt járt nálunk NB I-es klub – akkor is a MOL Magyar Kupa hasonló szakaszában –, méghozzá a Budafok, akkor az a találkozó nagy különbségű vendégsikert hozott. Az Újpest 32 évvel ezelőtt járt már nálunk, az akkori találkozó 2–3-as végeredményt hozott, most nem gondolom, hogy hasonlóan szoros mérkőzésre van kilátás. Időközben sokat változott nálunk is a futball, jelenleg lelkes amatőrökként, szerény költségvetéssel dolgozunk, szerencsére sikerült eljutnunk a főtáblára, méghozzá annak köszönhetően, hogy az elmúlt két fordulóban NB III-as ellenfeleket, a Gyulát és a Csepelt – utóbbiak négyszeres magyar bajnokok – búcsúztattuk. A mi gárdánk jórészt fiatalokból áll, nyáron jelentősebb átalakuláson estünk át, sokan érkeztek Diósdról, ám szerencsére rövid idő alatt kialakult a megfelelő csapategység. A szombati találkozóra már javában zajlanak az előkészületek, összesen 1300 nézőre, 1000 hazaira és 300 újpestire számítunk, azonban ennél jóval többen érdeklődtek a találkozó iránt, a sporttelep befogadóképessége viszont biztonsági okokból nem haladhatja meg ezt a számot. Az időjárás-előrejelzések sajnos nem a legkedvezőbbek, egyelőre nem tehetünk mást, reménykedünk a legjobbakban. Szép, kulturált és felújított sportlétesítményben látjuk majd vendégül a lila-fehéreket, várhatóak forgalmi terelések a sportpálya környékén, hiszen már mindenki nagyon várja a mérkőzést. Épp’ a minap beszéltem az egyik helyi kissráccal, aki már szinte nem is alszik, annyira kíváncsi a „derbire”. Sok dunavarsányi lakos Újpest-rajongó, ám szombaton biztosan a Dunavarsánynak fognak szurkolni.

HOLLIK ANDRÁS, a FÉMALK-Dunavarsány sportigazgatója: – Nem lesz hiányzónk a hétvégi kupamérkőzésen, a srácok számára nagyszerű lehetőség lesz, hogy megmutassák magukat, hiszen már egy ideje erre készülnek. Nagy tisztelettel vagyunk az Újpest irányában, de nem feltartott kézzel várjuk a mérkőzést. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de a Gyula és a Csepel ellen sem mi voltunk a favoritok, mégis eljutottunk idáig. Tisztes helytállás, sok néző és jó hangulat – remélem, ezek mindegyike teljesül majd. A vendégeknél valószínűleg pályára lép Gergényi Bence is, akinek az édesapjával, Gergényi Jánossal magam is együtt futballozhattam, ami szép emlékeket idéz fel bennem.

KRASZNAI ISTVÁN, a FÉMALK-Dunavarsány technikai vezetője: – Az 1992-es Újpest elleni kupamérkőzés idején 18 éves voltam, és akkor még játszottam a ’varsányi ifjúsági csapatban. Emlékszem, amikor elindultam a meccsre, az utcánkban vonultak az Újpest-szurkolók a nagyvarsányi pályára, ami tőlünk még mintegy három kilométere volt. A kapuban megkérdezték, jó felé mennek a ’varsányi pályára? Mondtam nekik, hogy igen, de készüljenek, mert az még egy kicsit odébb van. A helyi állomástól gyalogosan tették meg az utat, mondanom sem kell, nem voltak boldogok. A meccsről pedig annyi emlékem van, hogy az Újpest nagyon korán, már a 4. percben megszerezte a vezetést, ha jól emlékszem Aczél Zoltán góljával, majd egy perc múlva Gergényi Janesz szabadrúgásból egyenlített. A mostani mérkőzés érdekessége, hogy Gergényi Jani fia, Bence most az Újpestben futballozik. A 32 évvel ezelőtti meccsen egyébként az első félidőben 3–1-re vezetett az Újpest, a másodikban Kocsis rúgott még egy gólt, így alakult ki a 2–3-as végeredmény, amire persze nagyon büszke voltam, hiszen a „nagy” Újpest csak egy góllal tudott nyerni. Ami szintén feldobta a hangulatot, az a rengeteg néző, szerintem előtte még soha nem voltak ennyien a dunavarsányi focipályán. A mostani sorsolásnál kaphattunk volna könnyebb ellenfelet is, de ismerve a csapatot, szerintem mindent meg fognak tenni a srácok, hogy meglepetést okozzanak. Bizakodva várom a szombat délutánt. Hajrá, Varsány!

CZUCZI MÁRTON, a FÉMALK-Dunavarsány kapusa: – Nem voltunk túl szerencsések eddig a sorsolásokkal, az első körben azt a Gyulát kaptuk, amelyről tudtuk, hogy Körösladányból és Békéscsabáról erősített a nyáron, így jó erőkből álló gárdával mérkőzünk meg. A második forduló – mondhatni – fociünnep volt, ugyanis sok vendégszurkoló érkezett hozzánk, ami úgy gondolom, nekünk adott nagyobb löketet, mint a csepelieknek, hiszen ők ahhoz a hangulathoz jobban hozzászoktak, mint mi. Szerencsére ez a hosszabbításban tornyosodott ki, így végül megnyertük a találkozót. A harmadik forduló sorsolásakor reméltük, olyan együttes ellen játszhatunk, amellyel szemben reális esélyünk van a továbbjutásra, vagy pedig kifogunk egy nagy klubot – a Fradit, a Honvédot, vagy az Újpestet–, amelyek jelentős múlttal rendelkeznek. Végül utóbbi jött be, és a lila-fehérekről úgy hallottuk, a kezdőcsapatukkal fognak kiállni ellenünk, melynek személy szerint nagyon örülök, hiszen ha már lúd, legyen kövér. A találkozótól igazi futballünnepet várok, amelyre majd mindenki emlékezni fog, és ha ki is esünk, akkor is nyugodt szívvel tudjunk tükörbe nézni. Nyilvánvalóan szeretnénk gólt szerezni, hogy eluralkodhasson a pályán az örömmámor. Ezen felül remélem, sok gyerek fog kilátogatni a mérkőzésre, számukra különösen nagy élmény, hogy testközelből láthatnak egy élvonalbeli csapatot, Magyarország egyik legjobb támadósorát, lássák, hogy mindez elérhető közelségben van és akár ők is el tudnak idáig jutni. Úgy néz ki, teljes kerettel tudunk majd nekivágni az összecsapásnak, sérültünk ugyanis nincsen. Nincs rajtunk semmilyen teher és elvárás, egyszerűen szeretnénk megélni azt, hogy NB I-es együttessel sok néző előtt játszhatunk. Rajtunk áll, hogy mindent megtegyünk azért, hogy méltó ellenfelei legyünk az Újpestnek.