– Mikor és hol kezdett el futballozni?
– Kisgyerekként már az óvodában is rugdostam a labdát, majd miután iskolás lettem, a családom úgy gondolta, innentől már szervezett körülmények között kellene futballoznom. Az egyesület adott volt, ugyanis a fővárosban öt percre laktunk a Kelen-pályától és a másik oldalról, az iskolától is öt percre volt a sporttelep. Így lettem 2006-ban a Kelen igazolt játékosa, ahol közel kilenc éven át futballoztam. Az utánpótláskorosztályokban egyre lépegettem felfelé, a támadósorban mindent játszottam, végül a középcsatár posztján kötöttem ki. Egy idő után úgy éreztem, megrekedtem a fejlődésben, többre lennék képes, ennek érdekében azonban váltanom kellene, ami végül meg is történt.
– Melyik egyesületet választotta?
– A TFSE-Hegyvidék-Gerrzo labdarúgója lettem ez az egyesület részben a Testnevelési Egyetem utánpótlását volt hivatott biztosítani. Megvolt a kapcsolat a Vasassal is, a fővárosi piros-kékek is vittek el innen játékosokat. Hasonló volt a „menetrend” itt is, lépegettem felfelé az egyes korosztályokban. Még az U19-esek között szerepeltem, amikor 2019 áprilisában az egyik meccsen csereként pályára léphettem a felnőtteknél a Testnevelési Egyetem Budapest II. osztályú gárdájában. A szezon végén a korosztályom kiöregedett az utánpótlásból, nem tudtuk, milyen lesz a folytatás. Az edzőnk, a korábbi válogatott csatár, Tóth Bálint azonban igyekezett mindenkinek megoldást találni. Engem beajánlott Csizmadia Csabának, a Budafok trénerének. Voltam ugyan próbajátékon, de úgy éreztem, az addigi stabil középcsatárt, Kovács Dávidot nem tudnám kiszorítani, így inkább másik egyesület után néznem.
– Könnyen sikerült megoldást találnia?
– Igen, viszonylag gyorsan találtam magamnak egyesületet, 2019 nyarán visszakerültem a Kelenhez, ahonnét, mondhatni, gyerekként elindultam. Örültem és bizakodtam, de sajnos csalódnom kellett, mert nem kaptam elég lehetőséget az NB III-as gárdánál. Csak csereként léptem pályára, jobbára a tartalékban játszottam, a Budapest bajnokság II. osztályában. Az őszi idény végén döntöttem és elköszöntem a Hunyadi Mátyás útiaktól és átigazoltam a Pest megyei I. osztályú Viadukt-Biatorbágyhoz. Ez a klubcsere jónak ígérkezett, kezdtem beilleszkedni, de minden közbejött. A koronavírus-járvány miatt négy forduló után félbeszakadt a bajnokság, közben készültem az érettségire, majd munkát is kaptam, ekkor úgy éreztem, nincs értelme tovább futballoznom, inkább befejezem a futballt és ezután civilként a munkámra koncentráltam.
– A jelen viszont nagyon is azt bizonyítja, hogy mégis meggondolta magát és újrakezdte. Meddig tartott az önként vállalt pihenő?
– Két évig, egészen 2022 nyaráig. Néhány barátom, akik a Pest vármegyei I. osztályban szerepelt Kiskunlacháza-Pereg labdarúgói voltak, megkérdezték, hogy nem hiányzik-e a foci? Mi is mondhattam volna erre? Természetesen nagyon is hiányzott, és nem is kellett sokat győzködniük, hogy igazoljak át hozzájuk. Már zajlott a bajnokság, amikor bekapcsolódtam és az őszi idény hajrájában négy meccsen játszottam. A tavaszi folytatás azonban elmaradt, mert megszűnt az együttes. Ennek okát ne részletezzük, lényeg a lényeg, hogy egyesület nélkül maradtam. Mindenképpen szerettem volna továbbra is focizni, ezért másik egyesületet kerestem. Szerencsém volt, mert találkoztam Simon Ákossal, aki korábban a Kelennél volt az edzőm, megkérdezte, mit szólnék a „megye-hármas” Szigetszentmiklóshoz, ahol akkor éppen a Kelen mellett dolgozott. Elfogadtam az ajánlatot, de váratlanul más klubok is invitáltak magasabb osztályból. Elbizonytalanodtam, de tartottam magam a megállapodásunkhoz, mert azt gondoltam, ez csak amolyan átmeneti időszak lesz, legfeljebb majd a tavaszi idény végén elköszönök. Nem úgy történt, ahogy elképzeltem, hiszen azóta is ennek a klubnak vagyok a játékosa.
– Mi motiválta a maradás mellett?
– Rövid idő alatt kiderült, hogy nagyon jó közösségbe kerültem, ahol öröm focizni és emellett célok is vannak. A beilleszkedésemet megkönnyítette, hogy a munkámat is össze tudtam egyeztetni a futballal. A bemutatkozásom jobban nem is alakulhatott volna, A 2022/2023-as évadot tizenegy találattal zártam, letéve ezzel a névjegyemet. Magyarán: nagyon jól éreztem magam, elégedett voltam, ezért is maradtam Szigetszentmiklóson.
– Említette, hogy célok is voltak, de milyenek. A csapattól milyen eredményeket várt el az egyesület vezetése?
– A 2023/2024-es bajnoki évben mindössze egy ponttal maradtunk le a Taksony mögött a dobogóról, akkor az volt a vélemény, a következő szezonban megcélozhatjuk a bajnoki címet. Sajnos, nem úgy jöttek az eredmények, ahogy elterveztük, így menet közben változott a cél, a dobogó közelében lenne jó végezni, végül azonban csak a középmezőny, a hetedik hely jött össze. A csapat szereplésének kiértékelése a közeljövőben megtörténik, ekkor eldől, hogy a következő szezonban mi lesz majd kitűzött cél.
– Horváth Dominiknek milyen tervei vannak még a futballban?
– Ebben a bajnokságban ugyan nem jött össze, amit terveztünk, de számomra némi kárpótlást jelentett, hogy az előző szezonhoz hasonlóan idén is én lettem a házi gólkirály, tavaly 23, idén pedig 18 találattal. Ami a jövőmet illeti, erre nem tudnék még választ adni. Az első gondolatom az, hogy maradok, de ha magasabb osztályból érkezne ajánlat, bevallom, elbizonytalanodnék…
A Pest vármegyei III. osztály, Déli csoportjában 7. helyen végzett Miklósi Kölyök Focisuli mérkőzéseinek eredményei a 2024/2025-ös szezonban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29630/26/287859.html
Címlapfotó: A fiatal, gólerős futballista megfordult az NB III-ban is (forrás: Horváth Dominik)
