– Az előző szezonban a vármegyei III. osztályban újoncként a harmadik helyen végeztek. Ebből kiindulva, erre a bajnoki évre mit terveztek?
– Az előző bajnoki évben még nem volt konkrét, kitűzött cél, de megismerve a körülményeket, ebben a szezonban már egyértelműen megpályáztuk az első helyet. Az induláskor leültem a játékosokkal, rákérdeztem, vállalják-e a feladatot. Egyértelmű volt a válasz: meg kell nyernünk a bajnokságot. A helyi fiataljaink sokat fejlődtek, és az érkező idősebb, rutinos futballistákkal kiegészülve reális cél volt a bajnoki cím megszerzése. Győzelemmel kezdtünk, az egyik riválisunk, az Inárcs otthonában nyertünk 4–1-re. Az első három meccsünkön hét pontot szereztünk, majd jött egy váratlan vereség hazai pályán a Táborfalva ellen, de ezt követően hibátlanul teljesítettünk. A 11. fordulóban a másik rivális, az Üllő vendégei voltunk, ahol 3–0-ra nyertünk. Ezzel a győzelemmel a tabella élére ugrottunk, és az őszi idény végéig megtartottuk az első helyet.

– Miként alakult a tavaszi folytatás?
– Kezdetben nem úgy, ahogy terveztük. A nyitó fordulóban szabadnaposak voltunk, majd fogadtuk az Inárcsot. Ellenfelünk már játékban volt, mi viszont akkor kezdtünk, így lépéshátrányban voltunk, ki is kaptunk 3–1-re. Ezzel a vereséggel lecsúsztunk az élről, az Inárcs előnye pedig öt pontra nőtt. Rendet raktunk a fejekben, és a folytatás innentől már jól sikerült, egymás után jöttek a győztes meccsek, többek között az Üllő elleni 4–2 is. Közeledve a szezon végéhez, a körülmények számunkra kedvezően alakultak, mert botlott az Inárcs, a 20. fordulóban pontszámban beértük őket és jobb gólkülönbséggel ismét az élre álltunk. Miután a mérkőzéseink számában kiegyenesedtünk, pontszámban is növeltük az előnyt, megőrizve a vezető pozíciónkat teljesült a korábbi cél, a csoportunkban bajnokok lettünk.