– Fiatal egyesület a Nagytarcsa FC, amelynek az elnöke kezdetektől fogva. Mióta vezeti a klubot?
– Teljesen amatőrként, amolyan „csináljunk egy csapatot” jeligével 2022 nyarán volt az első próbálkozásunk egy másik egyesülettel karöltve, de az ottani vezető finoman szólva sem volt a helyzet magaslatán, így három hónap után elváltak útjaink. A Nagytarcsa FC alapjait 2023 májusában fektettük le, amit Jávor Istvánnal és Jávor Attilával karöltve vezetünk azóta is.
– Ön Salgótarjánból származik, játszott az egykori bányászváros együttesében is. Labdarúgóként hogyan alakult a pályafutása?
– Nevelőegyesületem, a Salgó Öblös Faipar volt, ahonnan több, a későbbiekben az NB I-ben is megforduló kiváló játékos került ki, mint például a Simon ikrek vagy a Bobál testvérek. A kétezres évek elején egyesült a klub az akkor nagyon nehéz anyagi helyzetben lévő Salgótarjáni BTC-vel, így lettem én is „Bányász-játékos”. Őszintén mondom, kiváló szakemberek keze között pallérozódtam, mint például a legendás Répás Béla ’bá, Földi Attila, idősebb Simon Imre és Simon Attila, akiket a mai napig óriási tisztelet övez nemcsak Nógrád (vár)megyében, hanem országos szinten is. Nagyon tehetséges játékos voltam, ám borzasztóan lusta, nem fektettem kellő munkát a fociba, „munkakerülő” lettem, aminek hatására az NB II-es kispad lett a csúcspont a „karrieremben”. Bár 2008-ban volt egy fellángolásom, amikor sikerült Fülekre, a szlovák harmadosztályba átigazolnom, ám hiába voltam a szezon második legjobb játékosa egy szlovák utánpótlás válogatott mögött, akaratgyenge voltam, győzött a lustaság, így utána gyorsan levezettem a „megye-egyben”, majd szögre akasztottam a stoplist.
– Visszatérve a sportvezetéshez, a Nagytarcsával eredetileg az aranyérem kiharcolása volt az idei céljuk a bajnokságban?
– Ahogy Jávor István is már említette néhány héttel hete ezelőtt itt, a Sportszelet Online-on, nehéz volt tényleges célokat megfogalmazni. A játékosoknak embert próbáló feladat ugyanis az iskolát, a munkát és a családot összeegyeztetni a futballal, főleg úgy, hogy csak szeretetből csinálják. Titkon persze reméltem – már a szezon kezdete előtt –, hogy megcsináljuk és bajnokok leszünk, mert én utoljára 2004-ben ünnepelhettem bajnoki címet az NB II-es ifjúsági bajnokságban, felnőttszinten pedig Szlovákiában volt egy ezüstérmem, ezen kívül semmi más. Szóval, a személyes becsvágy is fűtött, amivel sokszor „Öcsi”, azaz Jávor István, illetve Jávor Attila agyára mentem. Télen aztán sikerült olyan szinten megerősíteni a keretet, hogy nem volt kérdés: ha nem botlunk, össze fog jönni. Így is lett.
– Minek volt köszönhető a bajnoki cím?
– Egy bajnoki cím megszerzése borzasztóan összetett dolog: függ a játékosok minőségétől, állapotától, az edzéslátogatottságtól, az edzőtől, az ellenfelektől, az anyagi helyzettől és a külső körülményektől. Attól függetlenül, hogy Kiss Krisztián és Stojka-Somogyi Ferenc végzett a góllövőlista első két helyén, többször is volt olyan meccsünk: a Fóttal 3–3, a Tinnyével 3–2, vagy a Kisalag elleni 5–2, amikor a fél keret hiányzott, köztük a „mesterlövészeink” is, mégis mindenkire lehetett számítani, olyanokra is, akik addig sokkal kevesebb játéklehetőséget kaptak. Nálunk emellett az edző személye volt még a legfontosabb. Szerencsénkre „Öcsi” nemcsak edző, hanem tanár ember is, így megvan a kellő pedagógiai érzéke a játékosainkhoz, aminek hála, gyorsan rendet tudott tenni a fejekben. Talán ez a két tényező volt a sikerünk kulcsa.
– Vállalják a feljutást a harmadosztályba?
– Úgy gondolom, aki bármilyen bajnokságban elindul, annak csakis akkor van értelme, ha a legjobb akar lenni, szeretne fejlődni és feljebb jutni, a vegetálásnak ugyanis nem sok értelmét látom. Természetesen beadtuk a nevezést a harmadosztályba és már nagyon várjuk a következő szezont, azért is, mert szomszédvári rangadókkal lesz tele az elkövetkezendő évad a Kistarcsa kiesése és a Kerepes feljutása miatt.
– Hosszabb távon gondolkodnak az egyesület működtetését és versenyeztetését illetően?
– Ötéves periódusokban gondolkodunk. Elsősorban szeretnénk alternatívát nyújtani a nagytarcsai gyerekeknek, fiataloknak. Örömteli, hogy már több mint 40 gyerkőccel tudunk foglalkozni heti szinten kétszer úgy, hogy az infrastrukturális hátterünk ehhez zéró. Személy szerint szeretném, ha száz-százötven gyermeket tudnánk a közeljövőben a sorainkban, illetve a felnőttek legalább még egy osztályt ugranának az elkövetkezendő egy-két évben.
– Továbbra is Kistarcsán játsszák majd a „hazai” mérkőzéseiket?
– Igen. Kistarcsán a KVMSK Kft. a futballpályák fenntartója, akikkel kimondottan jó viszonyt ápolunk, ahogy a helyi egyesülettel, a Kistarcsai VSC-vel is. Nagyon hálás vagyok mindkettőjüknek a segítségéért, mert nélkülük ez a projekt nem működhetne. Múlt héten aláírtuk a szerződést a következő szezonra, így továbbra is NB III-as minőségű pályán fogadhatjuk ellenfeleinket.
– Többéves távlatban mindenképpen hátrányt jelenthet, hogy nem rendelkeznek saját létesítménnyel, ugyanakkor van rá némi esély, hogy ez idővel megoldódjon. Mit lehet erről tudni jelenleg?
– Ténylegesen ki kell mondani: jelenleg nincs otthonunk. Hazai pálya nélkül pedig a mostani állapot csak ideig-óráig tartható fent, bármennyire is szívügyünk az utánpótlás, a futball és a község, sem a vezetők, sem a játékosok, sem a szurkolók nem tudják teljességgel maguknak érezni ezt az egészet. Nincs egy klubház, ahol jól éreznéd magad a meccs után, nem tudod még jobban összekovácsolni a társaságot egy közös főzéssel a pálya mellett, nem tudsz a gyerekeknek megfelelő körülményeket biztosítani, szóval nagyon nem egyszerű egyben tartani ezt az egész projektet. A nagytarcsai önkormányzat nem rendelkezik akkora területtel, ahol megépülhetne a pálya, viszont Barna Ervin polgármester úrral közösen gőzerővel keressük a megfelelő telkeket, mivel a falu vezetése teljes mellszélességgel támogatja az ügyünket. Emellett folyamatosan kopogtatunk a honvédség ajtaján a nagytarcsai laktanya területén található elhanyagolt pálya átvételének lehetőségéről. Ennek érdekében elmegyünk a végsőkig, a kérelmünk egyébként ott van a Sportért Felelős Államtitkárságon és a Magyar Labdarúgó Szövetség asztalán is. Küzdeni mindig, feladni soha – ez a közismert mottó jellemez bennünket. Végezetül, hadd köszönjem meg az MLSZ Pest Vármegyei Igazgatóságon dolgozók megfeszített munkáját, ellenfeleink korrekt hozzáállását, a vezetőim segítségét és a csapatnak a bajnoki címet. Nem utolsósorban, a családomnak is kijár a hála a sok-sok türelemért. Ősszel találkozunk, hajrá Nagytarcsa!
A bajnok Nagytarcsa eredményei a 2024/2025-ös szezonban a Pest vármegyei IV. osztály, Északnyugati csoportjában, a bajnokság végeredménye és a góllövőlista élmezőnye:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29705/22/290581.html
Címlapfotó: Az elnök, Mészáros Tamás (jobbra) Jávor Attila alelnökkel (balra) és Jávor István vezetőedzővel dolgozik a nagytarcsai sikerekért (forrás: Mészáros Tamás)
