– Hat év után távozott Monorról. Hogyan került annak idején a klubhoz?
– Monoron nőttem fel, sokáig ott is laktam, játékosként tizenegy évesen kerültem a Monori Sportegyesülethez, majd korábbi utánpótlásedzőmnek, Bokros Róbertnek köszönhetően 2019-ben ismét a Balassi Bálint utcai sporttelepen találhattam magam, ugyanis az ő segítségével kezdtem el – mindössze 21 évesen – az edzői hivatást, akkor még másodedzőként.
– A futballal mindenesetre hamar, még utánpótláskorúként felhagyott. Mi volt ennek az oka?
– Viszonylag későn is kezdtem, de őszinte leszek, sosem voltam kifejezetten tehetséges labdarúgó. Amikor középiskolásként Budapestre mentem, akkor adtam még egy esélyt magamnak, átigazoltam a BVSC-Zuglóhoz, de nem találtam már motivációt a folytatáshoz, így 16 évesen véget is ért az egyébként sem túl hosszú játékoskarrierem.
– Nagy változás történt az életében ezen a nyáron, hiszen gyorsan kellett döntenie egy új munkalehetőséggel kapcsolatban. Váratlanul érte a Honvéd akadémiájának felkérése?
– Talán nem titok, hogy tavaly is volt már egy interjú, amelyen jó hangulatú beszélgetést folytattunk Csapkó Zoltánnal, a Budapest Honvéd Akadémia operatív igazgatójával. Ennek a korábbi beszélgetésnek köszönhetően kerültem ismét képbe Kispesten. Kevés időm volt dönteni és nem lett volna fair, ha sokat gondolkozom. Rengeteget köszönhetek a Monornak, de azt hiszem, hogy kevesen mondanának nemet a Budapest Honvédnak.
– Milyen feladatok várnak önre, hasonló lesz a kispesti munkaköre a korábbihoz képest?
– Monoron a korábbiakban több szerepkörben is igyekeztem helytállni, egyrészt edzőként az utánpótlásban dolgoztam, emellett pedig a felnőtt csapatnál a technikai vezető feladatát töltöttem be, a Budapest Honvéd akadémiáján utóbbi lesz a feladatom. Ez a pozíció egyébként klubonként eltér valamelyest, de nagy általánosságban hasonló dolgokkal kell majd nap mint nap foglalkoznom. Természetesen egy nagyobb klubnál több teendő van, igyekszem minél hamarabb felvenni a ritmust és megszolgálni a bizalmat.
– Mi jelentheti majd a legnagyobb kihívást az új munkájában?
– Az ország egyik legjobb akadémiájára kerülök, ahol minden szinten jelentős elvárásokat támasztanak az ott dolgozók felé. Bár több személyt ismerek már korábbról, azért óhatatlanul sok az új arc számomra és persze az impulzus is, mindenesetre igyekszem a lehető leggyorsabban rutinná formálni az újdonságokat.
– A monori felnőtt együttes a 2024/2025-ös szezont a harmadik helyen zárt. Viccesen fogalmazva: Klima János a csúcson hagyta volna abba? Az Ön számára mi jelentette a legnagyobb sikert az elmúlt években?
– Akár így is fogalmazhatunk, de őszintén szurkolok a csapatnak, hogy ennél még nagyobb sikereket érjen el a jövőben. Természetesen a bravúros harmadik hely nekem is rengeteget jelent, nem sokan számítottak arra, hogy ilyen előkelő pozícióban fogjuk zárni a szezont. A legnagyobb sikert is ez jelentette számomra az évek során, ugyanis ez annak ellenére valósult meg, hogy rengeteg sérülés és eltiltás sújtotta a csapatot, ennek ellenére végig egységes maradt az együttes, mindenki egy irányba húzott.
– Hogyan gondol vissza a monori időszakára, mit köszönhet leginkább a klubnak?
– Csodálatos hat évet töltöttem el Monoron. Rengeteget kaptam szakmailag és emberileg is az ott dolgozóktól és a gyerekektől, ezért mindig hálás leszek nekik! Nélkülük ma biztosan nem tartanék ott, ahol. Rendkívül támogató és családias közeg alakult ki Monoron az évek során, jó érzés volt a tagjának lenni, büszke vagyok rá, hogy ide tartozhattam. Külön köszönettel tartozom az ügyvezetőnek, Varró Zoltánnak, aki által a felnőtt labdarúgás világába is beleláthattam és három és fél évet tölthettem el az NB III-as együttes mellett. Köszönettel tartozom továbbá a Monori Sportegyesület minden jelenlegi és korábbi dolgozójának, azon leszek, hogy a pályafutásom további szakaszában jó hírét vigyem az egyesületnek.
Címlapfotó: Az operatív feladatok mellett utánpótlásedzőként is lehetőséget kapott (forrás: Weisz Barnabás)
