– Meglepődött vagy valahol számított arra, hogy felkérik a Nagykáta edzőjének?
– Nem lepődtem meg, mert a korábbi években már többször is képbe kerültem, ám akkor nem éltem a lehetőséggel. Legutóbb tavaly nyáron invitáltak, végül azonban úgy határoztam, maradok Jászfényszarun. Akkor ez jó döntésnek bizonyult, hiszen a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei I. osztályban bronzérmesek lettünk, emellett megnyertük az Almási János Vármegyei Kupát is. Az ottani ötéves edzőségem alatt egyébként háromszor is feljutottunk a MOL Magyar Kupa országos főtáblájára. Sajnos az előző szezon vége felé megromlott a hangulat, mert sértett és pozícióra vágyó személyek úgy vélték, hogy ők jobban tudnák csinálni. Döntöttek, elhatározták a váltást és én is idegennek számítottam abban a közegben. Ekkor keresett meg ismét Kelemen István, a Nagykáta Sportegyesület szakosztályvezetője, aki felvázolta, céljuk a visszakerülés az I. osztályba. Megtetszett a feladat, így igent mondtam a felkérésre.
– A Németh Istvánnal való kettős szakmai irányítás miként működik majd a gyakorlatban?
– Németh István kollégámmal egyenrangú felek leszünk a kispadon, nem rivalizálunk, hiszen mindketten azt szeretnénk, hogy a csapat mielőbb az őt megillető helyre kerüljön vissza. Kollégám az elmúlt szezon hajrájában már ült a kispadon, nem rajta múlt, hogy nem sikerült elkerülni a kiesést. Jól ismeri a játékosokat, többeket én is azok közül, akik korábban nálam futballoztak az utánpótlásban. Megbeszéljük az edzések programját, a meccseken együtt ülünk a kispadon és közösen hozzuk meg a döntéseket.
– Mielőtt részletesen beszélnénk a jövőt illető elképzelésekről, elmondaná, hogyan alakult az eddigi pályafutása?
– Szolnokon kezdtem futballozni, majd 17 évesen Kunhegyesre kerültem, ahol a „megye-egyes” gárda alapembere lettem. Bajnokságot nyertünk, feljutottunk az NB III-ba, majd bevonultam katonának, a leszerelést követően pedig Karcagra igazoltam át. Játszottam az NB III-ban bajnokságot nyert együttesben, mellyel feljutottam az NB II-be. Sikeres éveket töltöttem itt, de sajnos egy sérülés közbeszólt, ezért 2005-ben befejeződött aktív labdarúgópályafutásom.
– Az ezt követő edzői pályára tudatosan készült?
– Igazából véletlenül lettem edző. Karcagon az egyik barátom, aki a helyi egyesület utánpótlásánál dolgozott, megkérdezte, lenne-e kedvem gyerekekkel foglalkozni? Úgy voltam vele, miért ne próbálnám meg, el is kezdtem a legkisebbekkel dolgozni. Tetszett a feladat, ott ragadtam, később pedig már más korosztályoknál is lehetőséget kaptam. 2015-ben Jászberénybe költözött a család, ekkor került képbe a nagykátai utánpótlás. Tetszett, ahogy az egyesületnél foglalkoznak a gyerekekkel, így 2016 telén éltem a kínálkozó lehetőséggel, hogy itt dolgozzam. Kezdetben az U14-es majd az U16-os csapatokat irányítottam, szép sikereket értünk el együtt. Közben edzősködtem a Jászfényszaru fiataljainál is, majd, amikor ott átvettem a vármegyei I. osztályú felnőtt alakulatot elköszöntem Nagykátától. Egy idő után visszatértem –megtartva a „megye-egyes” Jászfényszaru alakulatát is –, ugyanis érdekelt, miként fejlődnek azok a labdarúgók, akikkel korábban foglalkoztam. Úgy éreztem, értek a nyelvükön, edzettem az országos kiemelt bajnokságban szereplő U17-es és U19-es korosztályokat. Később aztán csak a Jászfényszaru maradt számomra, idén nyáron pedig visszatértem Nagykátára.
– Az újabb nagykátai szerepvállalása kapcsán milyen tervekkel látott munkához?
– Németh István kollégámmal hozzáláttunk az új keret kialakításához, mivel több, korábban meghatározó futballistánk is távozott. Domonyi Roland, Rimóczi Tamás és Lovasi Balázs egyaránt jelezték, hogy máshol szeretnék folytatni a pályafutásukat. Pótlásukra Jászfényszaruról érkeztek az utódok Benedek Zétény, Lakatos Dávid, Gattyán Máté és Verhoczki László személyében. Rajtuk kívül még két-három labdarúgó átigazolását tervezzük, őket próbajátékon választjuk majd ki a jelentkezők közül. Javasoltam, hogy a felkészülési időszakban heti négy edzésünk legyen, emellett egy vagy két edzőmérkőzést iktassunk a programba vármegyei I. és II. osztályú együttesekkel szemben. Örülök, hogy a javaslatom meghallgatásra talált, így ennek szellemében láttunk munkához.
– Mivel lenne elégedett egy év múlva, a bajnokság végén?
– Bevallom, nem az év világom a középszerűség, ennél többre vágyom. A cél, hogy a csoportunkban megnyerjük a bajnokságot, és egy év elteltével ismét vármegyei I. osztályú legyen a Nagykáta. Ekkor leszek elégedett…
Címlapfotó: Ősszel edzőpáros, Németh István (balról) és Kemecsi László irányítja a másodosztályba visszaeső nagykátai együttest (forrás: Nagykáta SE)
