– A pályafutása 2009-ben Százhalombattáról, a VUK SE-ből indult el. Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, ki volt az első edzője?
– Öt-hatéves koromban kezdtem el focizni fiúkkal Százhalombattán, a VUK SE-ben. Hat évig játszottam a város utánpótlásnevelő klubjában, nagyon sok szép emlék köt ehhez az időszakhoz. Az első edzőm Godena Gábor volt, akire a mai napig szívesen emlékszem vissza. Károlyi Gábor is fontos szerepet játszott a pályafutásom elején – mindig azt mondta: „Egy férfi van a csapatban, és az is lány.” Ez akkoriban hatalmas elismerés volt számomra.
– Mi adott önnek a nevelőegyesülete a labdarúgást illetően?
– Itt szerettem bele igazán a labdarúgásba. Élveztem azt a különleges helyzetet, hogy egyedüli lányként játszhattam a fiúk között – mindig nagy volt a versengés, ami engem különösen motivált. Százhalombattán tanultam meg, mit jelent csapatban játszani és egy közösség részeként működni. Imádtam a tornákat, ahová jártunk és amelyeken szép eredményeket is elértünk. Nyaranta több hetet is a klub focitáboraiban töltöttem, ha éppen otthon vagyok, a mai napig szívesen visszalátogatok. Nagyon jó szívvel emlékszem vissza a ’battai éveimre.
– Szépen ívelt felfelé a pályafutása, hiszen a női szakágban meghatározó klubokban, így a Ferencvárosban, az MTK-ban, az egykori Kókában és a Viktóriában is szerepelhetett. Nyilván korán hozzá kellett szoknia az önállósághoz, amit idegenlégiósként is tud, tudott már eddig is kamatoztatni. Jól sejtem?
– Tizenkét évesen kerültem a Ferencvároshoz, mivel akkoriban az volt a szabály, hogy a lányok nem játszhatnak tovább fiúcsapatban, ha betöltötték a tizenkettedik életévüket. A Fradiban végigjártam az utánpótlás korosztályokat, és ebben az időszakban kollégiumba költöztem. Tizenöt voltam, amikor bemutatkozhattam az NB I-ben, ami ilyen fiatalon óriási megtiszteltetés volt számomra. Tizenhat éves koromban a Ferencváros fiókcsapatához kerültem, amely akkor Kóka FNLA néven szintén az élvonalban szerepelt. Itt lehetőségem nyílt egy teljes szezont átfutballozni a felnőttek között, ami hatalmas tapasztalatot adott.
– A magyarországi éveiből melyik sikerére, sikereire a legbüszkébb, ami a legtöbbet adta önnek a karrierjéhez?
– 2018-ban megkaptam az „Év felfedezettje”-díjat, ami különösen nagy öröm és elismerés volt számomra. Ezt követően három évre visszatértem a Ferencvároshoz, amellyel többszörös bajnokok és kupagyőztesek lettünk. Ez egy fantasztikus időszak volt, rengeteget tanultam, nagyon sokat köszönhetek a zöld-fehér klubnak. A Fradi után egy évig az MTK játékosa voltam, ami szintén jó döntésnek bizonyult, hiszen ezt követően sikerült külföldre igazolnom.
– Három éve, 2022-ben került el Magyarországról. Kikerülése után könnyen ment a beilleszkedés az idegen közegbe?
– Az MTK után 2022-ben Olaszországba, a Serie A-ban szereplő U. S. Sassuolo csapatához. Nagy váltás volt a teljesen új környezet és futballkultúra, de a magam részéről izgalmas kihívásként éltem meg. Összesen 21 mérkőzésen léptem pályára az olasz élvonalban, és ez idő alatt rengeteget tanultam a játék sebességéről, a taktikai gondolkodásról és a nemzetközi szintű versenyhelyzetről. A következő szezonban a szintén elsőosztályú Sampdoria játékosa lettem. Új impulzusokat kaptam, új edzői stáb és csapattársak vettek körül, ami sokat segített a fejlődésemben mind emberileg, mind szakmailag. 2024 nyarán igazoltam át Németországba, ahol a másodosztályban szereplő SV Meppenben futballoztam. Nagyon élveztem a német futball fizikális és gyors játékát, úgy érzem, sok szempontból jól illeszkedik a stílusomhoz.
– Vannak játékos példaképei a női mezőnyből?
– Nem igazán voltak a szó klasszikus értelemében vett példaképeim. Sokkal inkább arra törekedtem mindig is, hogy olyan emberekkel vegyem körbe magam, akik inspirálnak, motiválnak és előre visznek. Ilyen szempontból a válogatottban is szerencsés vagyok, hiszen itt is csapattársaim vannak, gondolok itt Pusztai Sárára, Fenyvesi Evelinre vagy Csiszár Henriettára, akik nemcsak kiváló játékosok, hanem emberileg is nagy hatással vannak rám.
– Mit lehet tudni az új klubjáról?
– Augusztus végén Bajnokok Ligája-selejtezőt fogunk játszani, ami hatalmas előrelépést jelent a pályafutásomban. Alig várom, hogy ilyen szintű mérkőzéseken léphessek pályára, hiszen mindig is erről álmodtam. Új egyesületemmel szeretnék sikeres lenni, célunk, hogy a bajnokságban és a kupában is a csúcsra érjünk, a Bajnokok Ligájában pedig a lehető legtovább eljussunk. Tudjuk, hogy nehéz csoportba kerültünk, de bízom benne, hogy a csapat ereje és a közös munka meghozza az eredményt. Nagyon várom már, hogy elkezdődjön ez az új fejezet.
– Több mint négy éve a női A-válogatott oszlopos tagjának számít. Mit jelent önnek a nemzeti csapatban szereplés?
– A válogatottság számomra mindennél többet jelent. Óriási álmom vált valóra, amikor 2020. szeptember 17-én Svédország ellen bemutatkozhattam a felnőtt válogatottban. Azóta 36 alkalommal ölthettem magamra a címeres mezt, ami a legnagyobb megtiszteltetés és elismerés, amit sportolóként kaphatok. Az elmúlt Nemzetek Ligája-szereplésünk sajnos nem hozta meg a kívánt eredményeket, de hiszek abban, hogy a csapatunk folyamatosan fejlődik – egyre egységesebbek vagyunk – és komoly célok lebegnek a szemünk előtt. Bízom benne, hogy a közeljövőben már eredményekben is megmutatkozik az az út, amin közösen haladunk és hamarosan szép sikereket érhetünk el a válogatottal is…
Címlapfotó: Nagy Virág Németországból Belgiumba igazolt át (forrás: Nagy Virág)
