– Mi szólt a sportágválasztáskor a futball mellett?
– Egyértelmű volt, hogy futballista leszek, ugyanis a nagypapám és az édesapám is ezt a sportágat űzte, a maguk korában mindketten a pilisi egyesület játékosai voltak. Ötévesen én is a klubhoz kerültem, innét lépegettem felfelé a különböző korosztályokban. Közben a futsalba is bekapcsolódtam, így egyszerre műveltem a két szakágat. Nagypályán az első szép eredményem a 2021/2022-es bajnoki évben volt, amikor a nálam idősebbekkel, az U19-eseknél játszva a III. osztály, Délkeleti csoportjában az élen végeztünk, majd az ezt követő Pest Megyei Bajnokok Tornáján ezüstérmesek lettünk. Egy évvel később már a II. osztályban szerepeltünk, ahol a csoportunkban a második helyen végeztünk. Utánpótláskorúként a legsikeresebb szezonom egyértelműen a legutóbbi, azaz a 2024/2025-ös volt, amelyben az U19-es gárdával az I. osztályban szereztünk bajnoki címet.
– Hogyan emlékszik vissza erre a szép sikerre?
– Nagyon jó közösség alakult ki, éreztük, egyértelműen lehet esélyünk a dobogóra. Ez be is igazolódott, az alapszakaszban mindössze egy vereséget szenvedtünk, végül biztosan végeztünk az élen. Jobbszélsőként kezdtem, de később úgy alakult, hogy belső védőt kellett játszanom. Egyébként hat góllal járultam hozzá az alapszakasz megnyeréséhez, a Nagykőrös kapuját például kétszer is bevettem. A rájátszásban nem változott a mezőny, mert azok a riválisok, amelyek feljebb kerülhettek volna, nem vállalták, így joggal bizakodtunk az eredményes folytatásban. Nyertük a meccseket, de közbejött egy többhetes szünet a bajnokságban, ami egyértelműen megtörte a lendületünket. Két fontos találkozót is elveszítettünk, így lecsúsztunk az első helyről. Jött a Budakalász elleni idegenbeli derbi, tudtuk, hogy ez döntő jelentőségű lesz. Mindent megtettünk a siker érdekében, 3–0-ra nyertünk, így ismét az élre kerültünk, és végül hétpontos előnnyel lettünk bajnokok. Védőként is lőttem két gólt – igaz, tizenegyesekből. Örülök, hogy ez a gárda együtt marad, ráadásul a következő, 225/2026-os szezonban a felnőttek között, Pilis II. néven indulunk a vármegyei IV. osztályban. Van már némi tapasztalatom a felnőtt mezőnyről, ugyanis korábban lehetőséget kaptam az első csapatunknál.
– Ez mikor történt?
– Először a 2023/2024-es szezonban, igaz, akkor még csak pillanatokra kaptam lehetőséget a Vác elleni MOL Magyar Kupa-pótselejtező végén, valamint a CSO-KI-val vívott bajnokin. A legutóbbi szezonban a CSO-KI elleni Pest Vármegyei Kupa-meccsen szintén hajrában állhattam be, de az Örkénnyel vívott bajnokin már a 80. percben jelezte a mester, Miklósvári János, hogy pályára léphetek. Bő tíz percet kaptam, de így is emlékezetes marad számomra.
– Említette, hogy a pályafutása elején már a futsalba is belekóstolt, olyannyira, hogy idén Európa-bajnoki címet ünnepelhetett?
– Mindent felülmúlt az idei nyári szereplés, Várnában a cukorbetegek futsal Európa-bajnokságán. Tagja lehettem a Hevesi Tamás által irányított magyar válogatottnak, majd a torna végén mi állhattunk a dobogó legmagasabb fokára. A csoportmérkőzéseken 9–0-ra vertük Üzbegisztán válogatottját, majd Horvátország ellen 0–0-t játszottunk, így végül továbbjutottunk. Az elődöntőbe jutásért Szlovákiával mérkőztünk, 6–2-re nyertünk ellenük. Ezután Portugáliát 5–0-ra (!) múltuk felül, s ezzel bejutottunk a döntőbe, ahol korábbi csoportbeli ellenfelünk, Horvátország várt bennünket. Számunkra nem jól indult a meccs, mert az ellenfél szerzett vezetést, sőt, a szünet után növelte az előnyét, így már 0–3 volt nekik az állás. Nem adtuk fel, remek hajrával egyenlítettünk. A hosszabbításban 4–4-re módosult az eredmény, jöhettek a hatméteresek. A büntetőpárbajban kapusunk, Benke András parádézott, két lövést is hárított, az utolsó körben 2–1-re vezettünk. Ha Puskás Zsombor berúgja, akkor miénk az aranyérem. Belőtte, így Magyarország 2013 és 2023 után ismét Európa-bajnok lett.
– Az életkora miatt még nagyon sok mindent elérhet a futballban, nyilván vannak is távlati és kevésbé távlati tervei?
– Most az a legfontosabb, hogy mielőbb rendbejöjjek, mert a futsal EB-n, Várnában megsérültem. Ha teljesen felépültem, akkor az lesz célom, hogy a pilisi „tarcsival” a csoportunkban megnyerjük a bajnokságot. Megjegyzem, a nyári felkészüléskor az első csapatunk keretével dolgozom, remélem, a meccseken is kapok majd lehetőséget. Továbbra is szeretnék tagja maradni a cukorbetegek futsalválogatottjának, jó volna velük is további érmeket szerezni. Ha azt kérdezné tőlem, a nagypályás labdarúgás vagy a futsal kedvesebb számomra, az előbbit mondanám. Persze, hogy mit hoz a jövő, egyelőre még nem tudhatom…
Címlapfotó: Az Európa-bajnok magyar csapat a várnai DiaEuro 2025-ön (forrás: Merényi Petra)
