– Hogyan került az NB III-ban szereplő Dunaharaszti látókörébe? Meglepte a megkeresésük, vagy már korábban felmerült a klubcsere lehetősége?
– Nem számítottam rá, hogy már most az NB III-ban folytathatom. Volt ugyan előszele, mivel a góljaim, és a teljesítményem alapján a Dunaharaszti is érdeklődött, de úgy gondoltam, inkább a „megye-egyből” érkező megkeresések közül választok. Végül az egyik játékostársam, Zsiga Péter segített, hogy próbajátékra menjek ’Harasztiba, ahol megfeleltem, így megállapodtunk.
– Mi az elvárás önnel szemben a DMTK-nál?
– Támadó középpályásként azt várják tőlem, hogy vigyek lendületet a csapatjátékba, adjak gólpasszokat és vegyem ki a részem a góllövésből is. Úgy gondolom, képes leszek megfelelni ennek az elvárásnak. A hétvégi nyitó fordulóban Martfűn Ferkel Ádám helyett a szünetben csereként léptem pályára, úgy érzem, jól szálltam be. A hazaiak ekkor 1–0-ra vezettek, de a szünet után Bata Csongor révén gyorsan jött az egyenlítő találatunk, melynek előkészítésében én is részt vettem. Végül nem sokkal a vége előtt Palócz Balázs révén a győztes gólunk is megszületett, így mindenképpen elégedett lehetek a dunaharaszti debütálásommal.
– Visszagondolva a kezdetekre, hol kezdett el futballozni?
– Szigetszentmártonban laktunk, ahol a helyi csapat edzője az édesapám volt. Három-négy éves lehettem, amikor már eljártam vele az edzésekre, néztem a nagyokat, ha alkalmam nyílt, rúgtam a labdát. Gyakran mondogattam a környezetemnek, hogy futballista szeretnék lenni, így hétévesen a nagybátyám javaslatára elvittek Szigetszentmiklósra, ahol megfelelő utánpótláscsapatok voltak. Három évet töltöttem ’Miklóson, amikor az egyik meccsünkön Megyesi László meglátott, aki akkoriban Dunaharasztiban volt utánpótlásedző. Édesanyámnak elmondta, tehetségesnek tart, ő pedig a Honvédhoz kerül és szeretné, ha elengednének a klubhoz. El is mentem próbajátékra a kispestiekhez, ahol már az első alkalommal megfeleltem.
– Hogyan alakult a folytatás a fővárosban?
– Az utánpótláskorosztályokban végigjártam az ilyenkor szokásos köröket, majd három év elteltével a Honvéd akadémiája következett volna. Sajnos fizikailag nem feleltem meg, így dönteni kellett, hogyan alakuljon tovább a pályafutásom. Az egyik volt játékostársam addigra már Soroksáron futballozott, ő javasolta, igazoljak át hozzájuk. Tetszett az ötlet, így átigazoltam a Haraszti útra. A „soris” harmadik szezonomban azonban beütött a koronavírus-járvány, a bajnokságokat berekesztették, én pedig elbizonytalanodtam, úgy éreztem, nincs jövőm a futballban. Elhatároztam, felhagyok a futballal, de rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, nagyon hiányozna. Meggondoltam magam, és mivel akkor már Ráckevén laktunk, jelentkeztem a helyi egyesületnél.
– Milyen volt a ráckevei fogadtatás?
– Akkor Szanyó Tibor volt a „megye-kettes” együttes vezetőedzője, aki korábbról már ismert, vele egyeztettem, jelezte, várnak. Mindössze 17 évesen bemutatkozhattam a felnőtteknél, emellett az U19-eseknél is szerepeltem, utóbbival a 2020/2021-es szezonban bajnokok lettünk a csoportunkban. A második évemben már alapembernek számítottam Ráckevén, a gólokkal sem maradtam adós, ráadásul az újabb bajnoki cím is összejött az utánpótlásban. Tényleg nem lehetett okom panaszra, de ennek ellenére többre vágytam, ugyanis szerettem volna magasabb osztályban is bizonyítani. Erre kínálkozott is egy lehetőség, a vármegyei I. osztályba 2022-ben, a Pest Megyei Kupa-győzelmet követően feljutó Bugyihoz hívtak, én pedig igent mondtam. A váltás azonban nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem, kevés lehetőséget kaptam, ezért az őszi idény végén elváltunk egymástól.
– Gondolom, nem sokáig maradt egyesület nélkül?!
– Valóban nem. Visszatértem Ráckevére, ahol úgy fogadtak, mintha el sem mentem volna. Sikeres évek következtek számomra, hiszen a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában kétszer bronzérmes, a 2023/2024-es és a 2024/2025-ös szezonban pedig házi gólkirály is lettem. Két éve az elért 27 találatom a csoport góllövőlistáján második helyet ért, mindössze egy góllal maradtam el a győztes Tóth Henrik mögött. Az elmúlt bajnoki évben már 29-szer voltam eredményes, ezzel negyedik lettem úgy, hogy a győztes csak két góllal szerzett többet nálam. Mindent egybevetve, szép emlékeim vannak, sokat fejlődtem Ráckevén.
– Az életkora miatt még sok hasonlóan szép év és szezon várhat önre. Milyen terveket dédelget a jövőre nézve?
– Eddig sok mindent elértem már, ami persze nem kizárólag az én érdemem. Nagyon sokat köszönhetek a csapattársaimnak, edzőimnek és természetesen a nyugodt hátteret biztosító családomnak. Ha kellően motivált leszek és a szorgalmam is kitart, akár még feljebb is juthatok. Szeretném, ha ez a magasabb szint akár a „csillagos ég” lenne…
A Dunaharaszti őszi menetrendje az NB III, Dél-Keleti csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/0/31782/1/308850.html
Címlapfotó: Mucsi Zsombort nem szédíti meg a kétosztálynyi váltás (forrás: Dunaharaszti MTK/Kuti Marcell)
