A félévenként közölt játékosrangsoroknak 2003 óta hosszú-hosszú éveken át komoly hagyománya volt lapunk, a Sportszelet közép-magyarországi regionális sportlap nyomtatott kiadásának hasábjain. Az elmúlt években online platformunkon (facebook.com/sportszelet.online/, majd itt, a sportszelet-online.hu portálon) közöltük hasonló összeállításainkat, így ezt a hagyományunkat idén is folytatva elkészítettük a Pest vármegyei I. és II. osztályú játékosrangsorunkat a 2024/2025-ös évadra vonatkozóan. Utoljára a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoport futballistáinak teljesítményét vettük górcső alá. A rend és a történeti hűség kedvéért jegyezzük csak meg, hogy a labdarúgók osztályzatait a hétvégi fordulókat követően saját edzőik adják.
Ezúttal is csak azok a futballisták kerülhettek be a végleges rangsorba, akik csapatuknak a vizsgált időszakra eső bajnoki találkozóinak legalább a felén, azaz minimum 15 találkozón értékelhető teljesítményt nyújtottak, és akiknek mérkőzésenként nem kevesebb, mint 30 percet kellett a pályán eltölteniük az adott fordulóbeli összecsapásukon ahhoz, hogy osztályzatot kapjanak. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy a szezon folyamán háromszor is a „zöld asztalnál” dőlt el a három pont sorsa, ugyanis a Tápióság egyszer, a Tápiószele pedig kétszer is lemondta az aktuális hétvégi összecsapását, így az előbbinek, valamint az Aranyszarvasnak, a Maglódnak és a Ráckevének csak 29, a ’Szelének pedig csupán 28 mérkőzése volt az évad folyamán. Fontos megjegyezni, hogy a „nullás” osztályzatok nem számítanak bele az értékelhető mérkőzésszámba, azok tehát nem rontják az átlagot, ugyanakkor beleszámítanak a „valamennyi pályára lépés” közé.
Ahogyan az lenni szokott, most is készültünk néhány statisztikai adattal a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjának 2024/2025-ös évad játékosrangsorának számtengeréből – a teljesség igénye nélkül. Lássuk!
– Összesen 480 futballista növelte a II. osztályú bajnoki mérkőzéseinek számát legalább eggyel a mögöttünk hagyott szezonban, közülük pedig 186-an teljesítették a játékosrangsor feltételeit, hogy legalább 15 értékelhető összecsapást tudjanak felmutatni;
– A legtöbb játékost felvonultató együttes – idén is – a Dunaharaszti II. lett, amely egy év leforgása alatt 48 labdarúgót próbált ki a II. osztály küzdelmeiben. A Tamási Zoltán vezette „tarcsi” ennek ellenére – vagy éppen ezért – 28 „egységet” összegyűjtve, magabiztosan maradt bent a második vonalban. Az elmúlt két szezon bronzérmese, a Podruzsik József irányította Ráckeve 24 labdarúgóval abszolválta a pontvadászatot, amivel az ide vonatkozó verseny másik „győztese” lett;
– A lőtt gólok száma átlépte a bűvös ezret, összesen 1009 találat – köztük 12 öngól – született a Déli csoportban, ez 4,26-os gólátlagot jelent meccsenként. Ahogy ennyi gólnál lenni szokott, valamennyi percben betaláltak és a legtöbbször –20 alkalommal – a 90. percben voltak eredményesek a futballisták;
– A játékvezetők 96 alkalommal fújtak be büntetőt a csapatoknak, ebből 78-szor gól is született, 18-szor pedig nem sikerült betalálni a kapuba (12-szer védett a kapus, háromszor a felső léc volt az elszenvedő fél megmentője, kétszer fölé, egyszer pedig mellé rúgták). A Halásztelek 24 esztendős hálóőrének, Tóth Bálintnak három alkalommal is érintetlen maradt a kapuja 11-es rúgást követően. Mucsi Zsombor 11 büntetőt értékesített, ezzel ő lett a legeredményesebb ebben a versenyben;
– A gólok mellett a büntetőlapok is elkerülhetetlen elemei ennek a nagyszerű játéknak: 928-szor kellett valamilyen színű lappal fegyelmeznie a játékvezetőknek, 880-szor elég volt a sárga kártya, de 48-szor a piros lapot is fel kellett mutatni. Annak ellenére, hogy ennyi figyelmeztetés történt, a 3. percben egyetlen labdarúgót sem kellett szankcionálni. A képzeletbeli fair play-lista élén az Abony áll, ugyanis ők gyűjtötték be a legkevesebb színes lapot, számszerileg 44-et (40 sárga, 4 piros). Ennek a listának a végén pedig a Hernád helyezkedik el, amely 103 kártyát „szerzett” (92 sárga és 11 piros). Egyénekre levetítve holtverseny alakult ki a sárga- és piros lapoknál is. Előbbiben a Ráckeve házi gólkirálya, Mucsi Zsombor és a Maglód belső védője, Véglás Pál „ért fel a csúcsra”, míg utóbbiban a Hernád három labdarúgója (Jurászik Gergő, Kerepesi Márkó és Kovács Dániel), valamint a Tápiószecső centere, Kelemen Dominik osztozkodott a nem feltétlenül dicső címen. Valamennyien kétszer mehettek korábban zuhanyozni a társaiknál…;
– A mögöttünk hagyott idényben pályára lépő 480 játékos az elsődleges csapatrészek alapján a következőképpen oszlik meg: 43 kapus, 155 védő, 187 középpályás és 95 támadó.
A négy fő csapatrészben (kapus-, védő-, középpályás- és támadóposzton) az edzők osztályzatai alapján legjobb teljesítményt nyújtó focistákat kicsit tüzetesebben is megvizsgáltuk, íme az eredmény:
1.) Kapusrangsor
Ebben a kategóriában trónfosztás történt, ugyanis az elmúlt három félszezon után ezúttal nem az Újhartyán elnyűhetetlen cerberusa, Gerstenbrein Gábor végzett az első helyen, hanem a felsőpakonyi bajnokcsapat „egyese”, Oroszi Tibor. A 30 éves hálóőr 21 alkalommal védett a bajnokságban, ennek során pedig 19 gólt kapott. Nem a véletlen műve ez az első hely, Oroszi Tibor korábban nézett már farkasszemet a magyar válogatott több tagjával, például Gera Dániellel, vagy éppen Hangya Szilveszterrel is. A második helyre a Ráckeve 24 esztendős kapuvédője, Koman Konstantin ért oda. Másfél éve véd a Csepel-sziget déli részén, de korábban megfordult Csepelen és Tökölön is. Előbbi állomáshelyén játszhatott Kulcsár Tamás ellen is. A háromszoros magyar bajnok csatár egy MOL Magyar Kupa-találkozón talált be Koman Konstantin hálójába. A képzeletbeli dobogó legalsó fokára az Ócsa ifjú titánja, Oláh Balázs fért fel. Februárban csatlakozott a csapathoz és bár Kövér Istvánék búcsúzni kényszerültek a második vonaltól, ez nem feltétlenül a 19 éves fiatalemberen múlt. A tavasz folyamán ugyanis 11 pontot gyűjtöttek az őszi öt mellé és az őszi idény 67 kapott gólja mellett tavasszal „csak” 39-szer kapituláltak. Többek között ennek is köszönhetően az utolsó pillanatig volt esélyük a bennmaradásra, de a 30. fordulóban sem tudtak nyerni, így utolsó helyen fejezték be a pontvadászatot. Oláh Balázs 17 évesen már az NB III-as bajnok BVSC Zugló kispadján találta magát Urbán Flórián mellett, ahol pályára ugyan nem lépett, de a légkörhöz némileg hozzászokhatott.
2.) Védőrangsor
Ebben a versenyszámban egyértelmű felsőpakonyi dominancia született, lévén a dobogó mindhárom fokára Megyesi László futballistája állhatott fel, a legmagasabbon a legfiatalabb, Sajgó Zalán, a sárga-kékek 22 éves jobboldali védője található. Valamennyi találkozón pályára lépett, 27 alkalommal pedig a kezdőcsapat tagja is volt. Sajgó Zalán az utánpótlásban összemérhette az erejét a Zalaegerszegen idén berobbanó Dénes Csanád ellen is. A második helyre a csapatkapitány, Hegyes Péter küzdötte fel magát, a 32 esztendős belső védő nyáron szögre akasztotta a stoplist, de nem zárkózott el attól, hogy szükség esetén a jövőben is együttese segítségére siessen. A háta mögött hagyott igencsak szép karrierben olyan nevek is feltűnnek, mint Batik Bence, vagy éppen Géresi Krisztián. A „bronzérmet” Kréti Gergő kaparintotta meg, aki 24 évesen hét góllal a második legeredményesebb szezonját produkálta a felnőttek között. Kréti Gergő korábban összecsaphatott Makrai Gáborral is, de testközelből nézhette végig azt is, hogy a MOL Magyar Kupa negyeddöntőben a későbbi ezüstérmes Paks ellen a hajrában esnek ki.
3.) Középpályásrangsor
A középpályások között feltűnt egy ráckevei labdarúgó, Kuklis Kristóf is, aki mindenkit maga mögé utasított – már ami az adott csapatrészt illeti. A 30 éves védekező középpályás másfél éve igazolt Podruzsik Józsefékhez, azóta pedig kirobbanthatatlan lett, a 11 bajnoki találatával pedig tevékeny részese lett a bronzérmet szerző gárdának. Nagy nevek itt is akadnak bőven az ellenfelek között, hiszen volt lehetősége a jelenleg az MTK-t irányító Horváth Dávid ellen, vagy éppen az idősebb Lisztes Krisztiánnal felálló Soroksár ellen is játszani. Szappanos Péterrel is farkasszemet nézhetett, amikor a válogatott kapus még Dunaharasztiban pallérozódott. Az ide vonatkozó rangsor második helyét Matyi Mátyás érdemelte ki, aki támadó középpályásként lett a bajnokcsapat tagja. A 29 éves futballista második legeredményesebb felnőtt szezonján van túl 10 szerzett találattal. Legeredményeseb évadjában kiestek a másodosztályból, most viszont feljutást ünnepelhettek. Kétszer is az ő góljával nyert a klubja, hiszen a Maglód-HelloParks és Tápióság ellen is döntetlen állásnál talált be, ezzel négy pontot hozva az együttesnek. Csupán a harmadik lett Tóth Szabolcs, akire Megyesi László belső középpályásként számíthatott a bajnoki aranyérmes gárdában, s aki hét sárga lapjával egyéni „rekordot” állított be. Az ötödik sárga lapja után Tápiószelén nem tudott pályára lépni, csapata pedig egy ponttal gazdagodott azon a hétvégén…
4.) Támadórangsor
„Nem született meglepetés” az összesített rangsorban, ugyanis az elmúlt szezon után az Újhartyán centere, Tóth Henrik idén is behúzta a gólkirályi címet – igaz, most társgólkirály lett klubtársával, Tóth Dáriussal együtt – és az összessített rangsor első helyét is. A 28 esztendős támadó ismét elképesztő statisztikával rendelkezett, hiszen 22 találkozó kellett a 31 bajnoki góljához. Tóth Henriknek lehetősége volt Vanczák Vilmos ellen is játszani és ha már ott volt, gólt is szerzett a rutinos hátvéd kárára. A gólkirályi címről éppen, hogy lemaradó Kovács Dominiknek valószínűleg nem lesznek álmatlan éjszakái, amiért egyéni elismerés nélkül, „csak” egy bajnoki címmel fejezte be a szezont. A Soroksárról érkező fiatal csatár 30 találata így is elismerésre méltó, főleg, ha megnézzük, hogy kizárólag a Ráckeve védelme tudta megállítani, a többi 14 csapatnak egyaránt betalált. Szükség volt ehhez arra is, hogy mind a 30 találkozón szerepet kapjon, de a bizalommal nem élt vissza, rászolgált a bronzcipőre és a bajnoki elsőségre egyaránt. Az összesített- és a specifikus rangsor harmadik helyezettje Gerhardt Ádám lett, aki 29 évesen 13 góllal vette ki a részét a felsőpakonyi sikerekből. A rutinos csatár korábban például Rajczi Péter ellen is pályára lépett, valamint a labdarúgás mellett évek óta a futsalban is jeleskedik.
Öt labdarúgó volt, aki a bajnokság összes fordulójában szóhoz jutott, közülük csupán az abonyi Molnár Gábor volt az, aki valamennyiszer a kezdőcsapatban kapott helyet és nyújtott minden alkalommal értékelhetőt. A bajnok Felsőpakony három futballistát adott ebbe a kategóriába, Kovács Dominik, Rainer Máté és Sajgó Zalán személyében. Az ötödik érintett pedig Baranyi Bence volt, az Újhartyán belső védője, aki minden héten Surman István rendelkezésére állt. Molnár Gáboron kívül Kovács Dominik volt, aki 30 értékelhető osztályzattal büszkélkedhet (29-szer kezdő, egyszer csere). A társaság három másik tagját egyaránt 28-szor „pontozták” az edzőik. Hári János (28+1), Papp Dávid (28+1) és Turcsán Pál (29) (mindhárman Ráckeve), valamint Laczkó Gergő (Aranyszarvas; 26+3) speciális helyzetbe került, amikor ellenfelük lemondta a bajnoki mérkőzést. Ők négyen így 29 alkalommal léphettek pályára a pontvadászatban – és ezt maradéktalanul ki is használták. Így tehát – amennyiben nem vagyunk túlságosan szigorúak – kilencen is teljesítették ennek a csoportnak a „követelményeit”.
Vessünk egy apró pillantást a tréneri statisztikákra is, kiváltképp a büntetőlapokra.
A 18 (játékos-)edző (Tápióságon és Tápiószelén szezon közben edzőváltás történt) közül hárman is lehozták az évadot figyelmeztetés nélkül, igaz Földvári Attilának könnyebb dolga volt, mint kollégáinak, az Alsónémedit irányító Benkovics Attilának és a ráckevei Podruzsik Józsefnek, hiszen csak négy fordulót töltött a kispadon. A 6. fordulótól beugró Sárközi Szabolcs az őszi idény folyamán négyszer, tavasszal pedig kétszer lett figyelmeztetve, igaz, az első sárga lapjánál még nem volt a gárda edzője. Öt alkalommal a Dunaharaszti mestere, Tamási Zoltán és a Tápiószecső trénere, Majzik Bence lett még valamilyen lappal büntetve. Előbbi mindannyiszor sárga cédulát kapott, utóbbi azonban kétszer a kiállítás sorsára is jutott.
Összesítve: ha a technikai zónában felmutatott színes lapokat vesszük alapul, akkor összesen 35 sárga és 4 piros kártyát „szereztek” a II. osztály, Déli csoportjának vezetőedzői az őszi és tavaszi idény folyamán.
A szezon folyamán 168 futballista került be a fordulók válogatottjába. A legtöbb labdarúgót – tavalyhoz hasonlóan – az ezüstérmes Aranyszarvas adta, szám szerint 16-an kerültek be Fülöp Lajos együtteséből. Míg a második helyezettnél holtverseny alakult ki, a Felsőpakony és a Maglód-HelloParks is 14-14 „spílerrel” képviseltette magát a legjobbak között. A hétvégi „álom 11-ben” legtöbbször Tóth Dárius nevét olvashattuk, aki 10-szer is kivívta ezt az elismerést. Mögötte csapattársa, társgólkirálytársa, Tóth Henrik, az Újhartyán centere kilenc alkalommal érte el ezt az eredményt. Végezetül a Tápiószecső baloldali középpályása, Nagy Bence nyolcszor verekedte be magát a „kiemeltek” közé. Ahogy az az elmúlt években megszokottá vált, minden fordulóban volt legalább egy újonc a válogatottban és minden klub képviseltette magát minimum egy játékossal.
Ahány edző, annyi féle osztályzási stratégia, ezért idén összeszedtük azt is, hogy az adott egyesületnél kik kapták a legjobb osztályzatokat, valamint, hogy a játékosok értékelhető átlaga és az éves helyezések között milyen kapcsolat van. Elöljáróban kijelenthető, hogy az edzők nagy többsége reálisan értékelt az idei szezonban. A két kieső csapat, az Ócsa és a Tápióság nagylelkűen minősítette labdarúgóit, előbbi 11., utóbbi nyolcadik helyre volt elég az átlagot tekintve, míg a tabellán a 16. és 15. helyet szerezték meg. Az Alsónémedi, a Maglód-HelloParks és a Tököl inkább szigorúan pontozott, Benkovics Attila osztályzatai a 14. helyre voltak elegendők, szemben a pontvadászatban megszerzett nyolcadik hellyel, Rakita Gábor hatodik helyre vezette csapatát, de csupán a kilencedik legjobb átlaggal rendelkeztek, míg Mészáros Attila legénysége kapta a csoport leggyengébb osztályzatait, miközben a 12. helyen fejezték be a szezont. A többi trénernél maximum két hellyel tért el az átlag a végső helyezéstől.
Lássuk melyik együttesnél ki szerepelt a legjobban az edző(k) osztályzatai szerint:
