– Mi motiválta, hogy részese legyen a törökbálinti futball újraélesztésének?
– A családommal 2014-ben költöztünk a városba, egykori labdarúgóként számomra természetes volt, hogy figyelemmel kísértem a csapat szereplését. Egy évvel korábban – sokakhoz hasonlóan – szomorú szívvel vettem tudomásul, hogy megszűnt a felnőtt labdarúgás. Nem is olyan régen itt még NB III-as gárda is volt, amely sikereket ért el, kár volt érte, hogy ez történt velük. Úgy éreztem, ezen mindenképpen változtatni kell, ezért kidolgoztam egy programot, amit megmutattam a döntéshozóknak, akik elfogadták, így elkezdődhetett az újjászervezéssel kapcsolatos munka. Július 1-jével hivatalosan is megalakult a HSB-Törökbálinti Labdarúgó Club 1923, amelynek társadalmi munkában lettem az elnöke. A szervezés, a napi ügyek intézése mellett azért más minőségben, szakmai vezetőként is jelen vagyok az egyesület életében. A legkisebbektől egészen a felnőttekig figyelem a napi munkát, edzem a kapusokat és én vagyok az edzője a felnőtt női csapatunknak, amellyel a Fejér vármegyei bajnokságban szerepelünk. Miután az aktív pályafutásomat befejeztem, edzősködni kezdtem, dolgoztam a REAC Sportiskolánál és voltam az Újpest kapusedzője is.
– Mit takar a három betű, a HSB a nevükben?
– A bank a szponzorunk, a nyereségéből támogat bennünket, ami a költségeink jelentős részét fedezi, gondolok itt az alkalmazottak bérére, az utazásokra, a felszerelések vásárlására és a váratlan kiadásokra.
– Mielőtt az újjáalakult felnőtt együttes terveiről beszélnénk, egy kis múltidézésre kérném. Milyen állomásai voltak a labdarúgópályafutásának?
– A BVSC-ben kezdtem, mint mezőnyjátékos, de hamar átkerültem az MTK-hoz, ahol már kapusként jelentkeztem, így a kék-fehéreket tekintem a nevelőegyesületemnek. Ahogy sokan mások, így én is végigjártam az utánpótláskorosztályokat, majd 1996-ban – mindössze 18 évesen – Garami Józsi bácsi lehetőséget adott az NB I-es bemutatkozásra. A Pécs elleni meccsen csereként álltam a kapuba, olyanok társaságában védhettem, mint Lőrincz Emil, Kuttor Attila, Illés Béla, Halmai Gábor vagy Csertői Aurél. Három év múlva már a Dunaferr kapuját védtem, ahova Egervári Sándor hívott. Bajnokok lettünk, nagyon jól éreztem magam Dunaújvárosban, de lehetőségem adódott külföldre szerződni, előbb Svédországban, Norrköpingben, majd Dániában, Koppenhágában futballoztam. Négy év után tértem haza, a pályafutásomban Sopron következett, majd újra külföld, a 2006/2008-as szezonban a holland Vitesse Arnhem labdarúgója voltam. Miután ismét hazajöttem, 2008 nyarán a Budapest Honvédhoz szerződtem, Kispesten is fejeztem be az élvonalbeli futballt.
– Ha visszagondol profi éveinek az emlékeire, melyiket említené meg elsőként?
– 2005 decemberében amerikai túrán vett részt a válogatott, ezen két mérkőzésen, Mexikó, illetve Antigua és Barbuda ellen védtem a nemzeti csapat kapuját. Szerintem minden labdarúgó álma, hogy magára ölthesse a címeres mezt, és az ő tiszteletére eljátsszák a Himnuszt. Szerencsére, ez nekem megadatott, igaz, hogy csak két alkalommal, de remek kapusok voltak abban az időben, nem volt könnyű velük a rivalizálás. A 1999/2000-es szezonban a Dunaferrel bajnokok lettünk, emellett Dániában is nyertem két bajnokságot és egy kupát is.
– A jelenbe visszatérve, hogyan alakult ki az új felnőtt Törökbálint?
– Pop Richárd az edző, ahogy legutóbb is, aki a korábbi játékosait toborozta és mozgósította. Megnéztünk 25 vagy 30 futballistát, közülük válogattunk. A végére 20-22-en maradtak azok, akik rendszeresen ott vannak az edzéseken, ők alkotják a keretet. A felnőttek mellett kiemelten figyelünk az utánpótlásra is, a hétévesektől az U19-ig a páratlan évszámú korosztályokban működtetünk korosztályokat. A felnőtt női csapatunkról korábban már esett szó, a hölgyeknél is indítottunk utánpótlást, méghozzá az U16-osoknál.
– A férfi felnőtt csapatuktól milyen szereplést várnak a vármegyei negyedik vonalban?
– A klub egykori szép eredményei köteleznek bennünket, természetesen ennél a szintnél tovább kell lépnünk, a bajnokság megnyerése a cél, sőt, a következő évben is feljebb szeretnénk lépni. Ha két év múlva majd ismét beszélgetünk, akkor már úgy ülök szemben önnel, mint egy „megye-kettes” egyesület elnöke. Sikeres volt a rajtunk, az eddig lejátszott nyolc meccsünkből hetet megnyertünk, egyetlen vereségünket a listavezető Délegyházától szenvedtük el, de ellenük rossz napot fogtunk ki. A Pest Vármegyei Kupában is jól mutatkoztunk be, a z első fordulóban a bajnokságban rivális Délegyházát nagy fölénnyel győztük le, majd az I. osztályú Perbált búcsúztattuk, a következő fordulóban pedig az ugyanitt szereplő Biatorbágyot kaptuk, de ellenük sajnos – szoros meccsen ugyan –, de már nem jött össze az újabb bravúr. Az eddigi teljesítményünk alapján nem elképzelhetetlen, hogy két év alatt két osztályt lépjünk felfelé. A vármegyei I. osztályba visszajutni persze már nehezebb feladat lesz, de a távolabbi terveinkben mindenképpen ezt célozzuk meg…
A HSB-Törökbálint eddigi eredményei és további mérkőzései a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei IV. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31823/10/309565.html
Címlapfotó: Az újjáalakult törökbálinti együttes egyelőre második helyen áll a csoportjában (forrás: HSB-Törökbálint facebook oldal)
