– Miért döntött úgy, hogy szezon közben köszön el Felsőpakonytól?
– Novembertől munkalehetőséget kaptam Zágrábban, és ezzel a kedvező alkalommal hiba lett volna nem élni. Kettős érzések kavarognak most bennem, mert fontos számomra a munkám, de egyben sajnálom is, hogy itt kell hagynom a klubot, ahol nagyon jól éreztem magam. Mindenesetre szép emlékekkel távozom Felsőpakonyból, ahol most remekel az együttes. Az élet alakította búcsúmeccsemet a Pomáz elleni találkozóra időzítettük, ami jobban nem is sikerülhetett volna, hiszen 5–0-ra nyertünk saját közönségünk előtt.
– Említette, hogy szép emlékekkel távozik. Mire gondol elsősorban?
– Ha megengedi, akkor az idekerülésemmel kezdeném. A „blasz” I. osztályú Rákosmentében védtem, amellyel sajnos kiestünk. A kapusedző az Bongó Krisztián volt, aki ’Pakonyban is hasonló feladatot látott el. Ő ajánlotta a lehetőséget a „megye-egybe”, végül ide igazoltam, de sajnos a 2022/2023-as szezon végén kiestünk az I. osztályból. A vezetés akkor úgy döntött, a cél csakis a visszakerülés lehet. Megtartottuk hát az alapembereket, és jó képességű új játékosokkal egészült ki a keretünk. A vármegyei II. osztály, Déli csoportjában folytattuk, ahol négy csapat volt versenyben a bajnoki címért, végül mi lettünk a befutók. Az utolsó forduló előtt két ponttal vezetünk az Aranyszarvas előtt, majd következett a mindent eldöntő összecsapás Tápiószentmártonban. Nekünk a döntetlen is elég volt az első helyhez, ami összejött, hiszen 0–0-t harcoltunk ki idegenben. Bajnokok lettünk, feljutottunk, várhattuk a folytatást a vármegyei I. osztályban. A Megyesi László vezetőedző által irányított szakmai stábnak sikerült együtt tartania a bajnokságot nyert gárdát, jól felkészítették az együttest az új kihívásra. Nem véletlen, hogy most 12. forduló után 24 megszerzett ponttal a dobogó harmadik helyét foglalja el a Felsőpakony, képesnek tartom a gárdát, hogy a folytatásban is megőrizze ezt a pozíciót.
– Honnan indult és az évek során hogyan alakult a pályafutása?
– Kecskeméten születtem, de a középiskola befejezéséig Kiskunfélegyházán éltem. Emiatt kilencévesen „természetesen” a helyi egyesület, a HTK futballistája lettem. Kezdetben a mezőnyben minden poszton játszottam, majd 13 évesen az akkori edzőm, Kádár Tamás próbaképpen a kapuba állított, végül ott is ragadtam. Az utánpótlás „ranglétráján” haladtam felfelé, sőt, időnként kispados voltam a „nagyoknál”. 2010 tavaszán – 16 évesen – bemutatkozhattam a Kiskunfélegyházi HTK „megye-egyes” felnőtt csapatában. Igaz, csak a meccs végén kaptam nyolc percet, amikor a Soltvadkert már 3–0-ra vezetett, de megúsztam kapott gól nélkül. Később aztán egyre több lehetőséget kaptam és tagja voltam a 2012/2013-as szezonban bajnokságot nyert alakulatnak. Ebben a bajnoki évben azért még többet védtem a „tarcsiban”, velük ugyancsak az élen végeztünk a „megye-kettőben”, ahol én voltam a csapatkapitány. Még további három aranyérmet szereztem az első csapattal, de nem léptünk magasabb osztályba, mert vagy nem vállaltuk az osztályozót, vagy pedig elbuktuk. Azért így is volt lehetőségem ezekben az években rangosabb ellenfelekkel találkozni.
– Melyek voltak ezek a „kiemelt” mérkőzések?
– A Magyar Kupában 2019/2020-as kiírásában bejutottunk a főtáblára, de az első fordulóban a Zalaegerszegtől kikaptunk. A következő évben – már MOL Magyar Kupa elnevezés mellett – is ott voltunk a főtáblán. Ekkor már nagyobb sikerrel jártunk, ugyanis kiejtettük az NB III-as Majost, ám a következő fordulóban a Dorog megállított bennünket. Az elért bajnoki és kupasikerek ellenére 2022 nyarán úgy határoztam, hogy klubot váltok.
– Miért döntött így?
– A munka mellett felsőfokú tanulmányokat folytattam a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol két szakon is diplomáztam és a fővárosban kaptam egy új állást. Innen Kiskunfélegyházára, a heti három edzésre és a hétvégi bajnoki mérkőzésre körülményes lett volna, nehezen is fért bele a programomba. Emiatt inkább a lakóhelyemhez közeli egyesületet kerestem, baráti ajánlásra végül ez a Rákosmente lett. Ők a 2021/2022-es szezonban az NB III, Közép-csoportjából estek ki, ahová szerettek volna visszakerülni, de ez nem sikerült, mert a kiesést követően több meghatározó futballista is távozott. Mint később kiderült, még a Budapest-bajnokság I. osztálya is erősnek bizonyult, a 2022/2023-as évad végén innen is búcsúzott az együttes, melynek én is tagja voltam. 2023 nyarán aztán átigazoltam Felsőpakonyba.
– A mostani búcsú egyben azt is jelenti, hogy végleg hátat fordít a futballnak?
– Most az a legfontosabb, hogy beilleszkedjek a munkámba, de a későbbiekben még szívesen védenék. Külföldről persze végképp nehéz lenne edzésekre és mérkőzésekre hazajárni, de talán találok rá megoldást Zágrábban. Ha lehetőségem lesz rá, hazajárok majd a Felsőpakony meccseire és szurkolok a srácoknak, hogy folytassák a velem együtt elkezdett a jó szereplést…
A Felsőpakony-Hungarec eddigi eredményei és további mérkőzései a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31445/13/309345.html
Címlapfotó: Oroszi Tibor (középen alul) képesnek tartja a Felsőpakonyt dobogós pozíciója megőrzésére (forrás: Barta Zoltán)
