– Hétévnyi osztrák légiósélet után az idei év elején miért döntött úgy, hogy hazatér, s ha már így alakult, mi vitte éppen Nagykőrösre?
– Még 2025 nyarán családi ok miatt döntöttem a hazajövetel mellett, úgy éreztem, az életkorom miatt már fontosabb számomra a családom és a munkám. A futballt befejezetnek tekintettem, de ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban hiányzott a foci, bizony, nem olyan könnyű ebből kiszállni. Ezért hát elkezdtem keresni a lehetőségét, hol és hogyan folytatódhatna mégis a pályafutásom. Ekkor jött a képbe Nagykőrös, fel is vettem velük a kapcsolatot. Tetszett az általuk támasztott célkitűzés, az osztályváltás lehetősége, amire egyébként tudatosan készülnek. Ez a konkrét és megvalósítható terv számomra is ideális, a játékosmúltam pedig megfelelt a vezetőségnek, így a megállapodásnak sem volt akadálya.
– Maradjunk még egy picit Ausztriánál! Hogyan került a Palting alakulatához?
– Már harmadik éve voltam a Pilis labdarúgója, nem lehetett okom panaszra, ugyanis alapembernek számítottam. A harmadik szezonom sikerült legjobban, rendre kezdőként léptem pályára, stabil középcsapatként szerepeltünk a megyei I. osztályban. Felkerültünk a Magyar Kupa főtáblájára is, ahol a 2. fordulóban az akkor NB II-es Zalaegerszeg állított meg bennünket. Ekkor az egyik játékostársamtól megtudtam, hogy Ausztriában keresnek magyar futballistákat, hasonló osztályú egyesületekhez, mint amilyenben itthon is játszunk. Gondoltam, miért ne vágnék bele, menjünk el a meghirdetett próbajátékra. Összegyűlt egy csapatra való magyar, lejátszottunk egy meccset, több klubtól is akadt érdeklődő, az osztrákok megfigyelője pedig kettőt kiválasztott közülünk, az egyik én voltam. Újabb próbajáték következett, most már konkrétan Paltingnál. Megfeleltem, így szerződtettek.
– Hét év nem kevés, mi több, igazán tiszteletet parancsoló időszak. Milyennek értékeli a „sógoroknál” eltöltött esztendőket?
– 2018 nyarán kerültem ki, az azt megelőző szezonban a Palting épphogy megmenekült a kieséstől. Hogy ez ne forduljon újra elő, megerősítettek a keretet, évről évre lépegettünk is előre, majd a 2024/2025-ös bajnoki évben az élen végeztünk. Ekkor döntöttem úgy, hogy befejezem, hiszen ennél szebb zárást el sem lehet képzelni. Azt tudni kell, hogy ez kerületi bajnokság volt, benne több csoporttal, a miénk a „megye-egynek” felelt meg. A létesítmények is hasonlóak, a pályák talaja viszont lényegesen jobb, mint itthon.
– Térjünk vissza „hazai vizekre”! Honnan indult, miként alakult pályafutása Ausztriát megelőzően?
– Kecskeméten születtem, a helyi utánpótlásnevelő egyesületben, az KLC-ben kezdtem el futballozni. Akiket innen kiválasztottak, a KTE-hez kerültek, ahogy 2008-ban én is. Az egyes korosztályokat végigjárva lépkedtem felfelé, majd a 2012/2013-as szezonban az NB III-ban szereplő tartalékhoz kerültem, tavasszal pedig már lehetőséget is kaptam a felnőtteknél. Ennek ellenére is úgy éreztem, váltanom kell, jó volna máshol is kipróbálni magam. Az akkor még NB II-es Ceglédi Vasutashoz szerződtem, kezdetben az U21-eseknél játszottam, majd a felnőttekkel edzettem, de bajnoki mérkőzésen nem szerepeltem, csak egyszer jutottam el a kispadig, így a szezon végén elköszöntem.
– Mi volt a következő állomás?
– Az NB III-as Monor lett az új egyesületem, ott azonban balhátvédet kellett játszanom, holott balszélső szerettem volna lenni. Az őszi idény végeztével eligazoltam és az egyik ismerősem javaslatára a fővárosba, a BKV Előréhez írtam alá, azonban a Sport utcában is csak egyetlen szezont játszottam, mert az általam remélt posztra több jelölt is volt, én pedig csak csereként játszhattam. Ekkor határoztam úgy, hogy alacsonyabb osztályba igazolok, így a futball mellett több időm jut majd a „civil” foglalkozásomra. Ismét az ismerősök karoltak fel és ajánlottak lehetőséget, ami a Pilis volt, 2015 nyarán őket választottam. Nem is bántam meg a döntésemet, és ahogy már korábban említettem, három nagyon szép szezont töltöttem el a zöld-fehéreknél, utána pedig Palting következett.
– A beszélgetésünk elején említette, hogy Nagykőrös mellett szólt az osztályváltás lehetősége. Ez egy reális és elérhető cél ön szerint?
– Mindössze három ponttal vagyunk lemaradva a listavezető Szigetszentmiklós mögött, az őszi idény végén csak a rosszabb gólkülönbségünk miatt csúsztunk le a dobogóról. Tömör az élmezőny, bármi történhet és a hátrányunk sem akkora, hogy ne lehetne ledolgozni. Nem ismerem a riválisokat, hiszen ősszel még nem ebben az osztályban futballoztam, de a MozGo csapatát már alaposan megismertem az eddig itt töltött idő alatt. Ezt a gárdát igenis alkalmasnak tartom arra, hogy a Déli csoport bajnoka legyen és ősztől már a vármegyei II. osztály tagjai legyünk…
A MozGo-Nagykőrös eredményei a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei III. osztály, Déli csoportjában, a bajnokság állása és a tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31819/14/309480.html
Címlapfotó: A 31 éves futballista (kékben) 2018 óta futballozott Ausztriában (forrás: Üres-Farkas Barnabás)
