A félévenként közölt játékosrangsoroknak 2003 óta hosszú-hosszú éveken át komoly hagyománya volt lapunk, a Sportszelet közép-magyarországi regionális sportlap nyomtatott kiadásának hasábjain. Az elmúlt években online platformunkon (facebook.com/sportszelet.online/, majd itt, a sportszelet-online.hu portálon) közöltük hasonló összeállításainkat, így ezt a hagyományunkat idén is folytatva elkészítettük a Pest vármegyei I. és II. osztályú játékosrangsorunkat a 2025/2026-os évadra vonatkozóan. Másodikként a Pest vármegyei II. osztály, Északi csoport futballistáinak teljesítményét vizsgáltuk meg tüzetesebben. A rend és a történeti hűség kedvéért jegyezzük csak meg, hogy a labdarúgók osztályzatait a hétvégi fordulókat követően saját edzőik adják.
Ezúttal is csak azon futballisták kerülhettek be a végleges rangsorba, akik csapatuknak a vizsgált időszakra eső bajnoki találkozóinak legalább felén, azaz minimum 15 találkozón értékelhető teljesítményt nyújtottak, tehát akik mérkőzésenként nem kevesebb, mint 30 percet töltöttek a pályán az adott fordulóbeli összecsapásukon. Szeretnénk megemlíteni, hogy a Csömörnek és a Zsámboknak „csak” 28, míg az Albidok-Kartalnak, a Bagnak, az Ecsernek, a Fortuna-Kismarosnak, a Leányfalunak, a Mogyoród FC-Astra Studios-nak, a Leányfalunak, a Páty-HelloParks-nak és a Veresegyháznak 29 mérkőzése volt a versenyévad folyamán, ugyanis létszámproblémák miatt nem kevesebb, mint hat összecsapás elmaradt. Mindenképpen ki kell emelni, hogy a „nullás” osztályzatok nem számítanak bele az értékelhető mérkőzésszámba, azok tehát nem rontják az átlagot, ugyanakkor beleszámítanak a „valamennyi pályára lépés” közé.
Ahogyan tettük azt korábban is, úgy most is szemezgettünk néhány érdekesebb statisztikai adattal a Pest vármegyei II. osztály, Északi csoportjának 2025/2026-os versenyévadát illetően. Lássuk!
– Mindösszesen 470 játékos lépett pályára a szezon folyamán, közülük 190-en teljesítették a minimum kritériumot: legalább tizenöt értékelhető összecsapást tudnak felmutatni;
– A szezon egészét figyelembe véve a már kieső, 15. helyen záró Fortuna-Kismaros vonultatta fel a legtöbb játékost, ugyanis Verebes Gergő meccskereteiben összesen 44 játékos fordult meg legalább egy alkalommal. Eme adathalmaz másik „végén” négy gárda is helyet foglal: az Albidok-Kartal, a Csömör, a Mogyoród FC-Astra Studios és a Zsámbok, hiszen ezen együttesekben egyaránt 25-25 spíler kapott lehetőséget a versenyévad folyamán;
– A (mű)füves játéktereken lejátszott mérkőzéseket tekintve összesen 983 találat született – közte 10 öngól –, ami több, mint 4,1-es gólátlagot jelent a 234 mérkőzést tekintve. Itt jegyeznénk meg, hogy a 3. fordulóban lejátszott Veresegyház – Fortuna-Kismaros meccsen 11-szer zörgették meg a hálót a felek, azonban a „zöld asztalnál” a Fortuna-Kismaros javára dőlt el a találkozó sorsa, azonban ezt a 11 gólt is beleszámoltuk a találatok közé. Mint azt már korábban is említettük, hat találkozó a „zöld asztalnál” dőlt el, de a 3–0-s végeredménnyel igazolt mérkőzéseket nem számítottuk bele a statisztikai adatba;
– Ősszel már megírtuk, hogy valamennyi minutumban betaláltak az együttesek, a leggólerősebb perc pedig maradt a rendes játékidő utolsó perce, azaz a 90. minutum, ugyanis akkor nem kevesebb, mint 22-szer zörgették meg a hálót a gárdák. A legkésőbb szerzett találat viszont változott az őszhöz képest, ugyanis a 95. percben két találat is esett, s érdekesség, hogy mindkétszer veresegyházi játékos szerezte azokat: a 18. fordulóban a Fortuna-Kismaros volt a szenvedő fél, ugyanis Tornóczky Áron változtatta akkor 2–3-ra a lőlapot, s döntötte el a három pont sorsát, a 26. játéknapon pedig Szokolay Bence szerzett ebben a minutumban egy szintén győztes találatot az Albidok-Kartal ellen, így ezen gólok plusz négy pontot jelentettek a végelszámolásnál a Veresegyháznak;
– A teljesség igénye nélkül a következő statisztikai adatok a büntetőlapokra vonatkoznak: összesen 926 alkalommal került elő színes lap a 2025/2026-os versenyévadban – tehát valamelyest csillapodtak a kedélyek az őszhöz képest, ugyanis félévkor már 521-szer kellett szankcionálni a labdarúgókat. A kártyák megoszlása a következőképpen alakult: 884 sárga és 42 piros. A képzeletbeli Fair-play lista élén magasan az újonc Zsámbok végzett, amely 24 sárga és egy piros kártyát kapott az egész versenyév során. A dobogó második fokán a Veresegyház, a harmadik helyen pedig a Valkó végzett 43, illetve 50 lappal. A lista másik végén Bakti József legénysége, a Pilisvörösvár található, akiket 81-szer figyelmeztettek, közte négyszer piros kártyával, őket szorosan követi a Pécel-11teamsports gárdája a maguk 73 sárga és öt piros lapjával, míg utánuk az Isaszeg található, akik 66 lapot kaptak, melyből egy volt sötétebb színű. Nézzük, egyénekre bontva hogyan alakultak ezen statisztikák. A legtöbb sárga lapot begyűjtő egyén talán nem is meglepő, a pilisvörösvári, Ruzsa Patrikot 12-szer (!) is figyelmeztetni kellett. Őt követi az isaszegi Sárosi Attila 11 világosabb színű lappal, míg a harmadik helyen ketten osztoznak – folytatva a sormintát – az isaszegi Ruda Dominik és a ’vörösvári Galacs Attila, akik egyaránt tíz alkalommal „sárgultak be”. Ha a sötétebb színű lapokat figyeljük meg tüzetesebben, akkor az vehető észre, hogy egyetlen kiállításnál valamennyien megálltak, tehát senkinek sem kellett – piros lap miatt – minimum kétszer korábban elhagynia a játékteret (ez egyébként egyedülálló a Pest vármegyei felnőttbajnokságok tekintetében);
– A mögöttünk hagyott szezonban pályára lépő 470 játékos az elsődleges csapatrészek alapján a következőképpen oszlik meg: 41 kapus, 153 védő, 158 középpályás és 118 támadó.
A négy fő csapatrészben (kapus-, védő-, középpályás- és támadóposzton) az edzők osztályzatai alapján legjobb teljesítményt nyújtó focistákat – szokásunkhoz híven – kicsit tüzetesebben is megvizsgáltuk, íme az eredmény:
1.) Kapusrangsor
Ahogyan történt ősszel, úgy most is hasonló a helyzet: kapusrangsorunk a bajnok együttes egyik hálóőrével, Nagy Csongorral kezdődik. A 18 esztendős „portásról” elmondható, remek első bálozó, hiszen az első szezonjában eme elismerése mellett bezsebelte a bajnoki címet is, így a 2026/2027-es szezont már az I. osztályban kezdheti meg a Csömör színeiben. Csongor egyébként 16-szor lépett kezdőként pályára a bajnoki menetelésben, s az utolsó, Vác-Deákvár elleni találkozón csereként lépett pályára, így mondhatni majdnem a minimális értékelhető meccsszámmal került listánk élére. Második pozícióban – stílszerűen – az ezüstérmes Leányfalu kapusa, azaz Borsi Bence foglal helyet, aki tavaly nyáron igazolt Kárpáti Zoltán legénységéhez a Fővárosi Vízművektől és rögtön – az Isaszeg elleni meccset kivéve (ahol egyébként vereséget szenvedtek) – kezdőként számoltak vele, ami nem is meglepő, hiszen korábban Kaposváron és Nagykanizsán jó pár évnyi NB III-as tapasztalatot gyűjtött, s így érkezett a Leányfaluhoz. Képzeletbeli dobogónk harmadik fokán az elmúlt időszakból már jól megszokott személy tartózkodik, talán nem árulunk el vele nagy meglepetést, hogy őt Hamvas Balázsnak hívják. A nemrég a „negyedik ikszet” betöltő kapus ebben a szezonban is kirobbanthatatlan volt a péceli kapuból, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ők kapták a – a Csömör mögött – a második legkevesebb gólt a bajnoki versenyfutás során, szám szerint 29-et.
2.) Védőrangsor
Listánk első helyén a Csömör jobboldali védője, Lückl Levente végzett, tehát e tekintetben nincs változás az őszhöz képest. Ahogy az volt az első félévben, úgy történt a másodikban is: Levente valamennyi meccsén a kezdő tizenegyben kapott helyet. Emellett a maga négy góljával a legeredményesebb védőnek számított klubon belül, s ezzel ötödik helyen végzett a házi góllövőlistán, tehát támadásban is nagy hasznára volt a gárdának. Névsorunk újfent csömöri futballistával folytatódik, Báti Norbert 26 alkalommal állt Tihanyi Árminék rendelkezésére, melyből 21-szer volt értékelhető pályára lépése, minden bizonnyal a következő versenyévadban is szeretné ezt a teljesítményét folytatni – immár az I. osztályban. Harmadik pozícióban a Leányfalu belső védője, Csipkés Ákos található, aki a remek fejjátékáról is ismert. A 24 éves spíler 2025 nyarán tette át székhelyét Isaszegről mostani klubjához és egyelőre úgy néz gyümölcsöző ez a kapcsolat: rögtön ezüstérmet szerzett, s remek szezont futott Kárpáti Zoltán irányítása alatt. Várhatóan legalább ilyen eredményesen szeretnének szerepelni az előttünk álló időszakban is, ebben valószínűleg Ákosnak is nagy szerepe lehet majd.
3.) Középpályásrangsor
Mielőtt konkretizálnánk a neveket, érdemes megemlíteni, hogy ezen csapatrészben totális dominancia alakult ki a bajnokcsapat, azaz a Csömör részéről. Közülük is az első helyen – épphogy lemaradva az abszolút pole-pozícióról – Kunz Dániel István található, a leggyakrabban védekező szerepkörben feltűnő középpályás. A bajnoki szezon során mindösszesen 18-szor volt a kezdő gárda tagja, de ezeken rendre jó teljesítményt nyújtott. Talán nem meglepő, hogy a következő helyen az egyik gólfelelős, s egyben utánpótlásedző helyezkedik el, aki nem más, mint Szanyó Dániel, aki nem kevesebb, mint 22 gólt jegyzett a mögöttünk hagyott versenyévadban, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy több, mint 100 gólja legyen a sárga mezeseknek a bajnokság végére. Biztos tagja volt a csapatnak, hiszen a szezon valamennyi összecsapásán ott volt a kezdőcsapatban. A harmadik helyezett már sokak számára ismerős lehet, hiszen az az Egyed Gábor foglalja el, akiről az elmúlt időszakban már több ízben is írtunk, ugyanis kiegyensúlyozott teljesítményével mindig ott volt az élmezőnyben – most a középpályásrangsor harmadik, míg az abszolút rangsor negyedik helyére volt elég.
4.) Támadórangsor
Nagy lepel nem fog lehullni azzal kapcsolatban, hogy Gidály Mihály végzett a dobogó legfelső fokán, aki a máltai és a budapesti kitérője után múlt nyáron tért vissza korábbi egyesületéhez, ahol rögtön csapatkapitányként számoltak vele, kiemelkedő idényt futott, a bajnokságban 27 meccsen 31 gólt jegyez, ezzel elhódította a gólkirályi címet és a közeljövőben már a „megye-egyben” lehet majd vezéregyénisége a csapatának. A második helyen az Ecser legeredményesebb támadója, Bóka Benjámin Imre található, aki csapata góljainak majd’ harmadát szerezte (szám szerint 17-et), kiérdemelve ezzel a Peszmeg testvérpár jó osztályzatait. Annyi biztos, hogy a támadó előtt szép évek állhatnak, valószínűleg ezeket a számokat még überelni is tudja a jövőben. Végül, de nem utolsósorban az utolsó játékos, akit a 2025/2026-os játékosrangsorunkban kiemelünk, az nem más, mint Kakuk Erik Viktor, az ezüstérmes Leányfalu gólvágója. A csatár messze a legjobb szezonját abszolválta a maga 29 találatával, s habár az utolsó fordulóig versenyben volt a gólkirályi címért, végül nem jött össze számára – „köszönhetően” annak is, hogy (Kárpáti Zoltán, a Leányfalu vezetőedzője elmondása alapján) a bagi védők „presztízst csináltak belőle, hogy megállítsák”. Ennek ellenére nem lehet oka panaszra, hiszen az ezüstérem mellé az „ezüstcipőt” is magáénak tudhatta a szezon végeztével.
Az edzők sárga és piros lapjai
Nézzünk rá a tréneri statisztikákra is, főképp a büntetőlapokra.
A 16 (játékos-)edző közül mindössze négyen maradtak „büntetlenek” a kispadon: az 1. helyen végző csömöri együttes trénere, Tihanyi Ármin, az egyik kieső gárda vezetőedzője, Verebes Gergő (Fortuna-Kismaros), a már klubjától, azaz a Péceli Spartacustól elbúcsúzott játékos-edző, Sík Patrik, illetve a tavasszal nagyon stabil teljesítményt nyújtó Piliscsaba edzője, Triff Gergely. Habár listánk másik végén Kisréti Marcell (Isaszeg) helyezkedik el öt sárga kártyával, esetében mindenképpen fontos megjegyezni, hogy abból hármat játékosként kapott. Magyarán: ha a kispadon begyűjtött legtöbb színes lapot nézzük, akkor Rozman Sándor (Albidok-Kartal) „vezeti” ezt a kétes dicsőségű statisztikai mutatót, őt ugyanis négyszer is szankcionálták a versenyévad során. Összesen öt tréneri piros lap született a szezon során: először Orenstein József (Mogyoród FC-Astra Studios), majd Bakti József (Pilisvörösvár), Pap Richárd (Valkó), Szira Attila (Valkó) – aki félévkor váltotta a már imént említett Pap Richárdot –, s végül játékosként kapott piros lapot a veresegyházi Oroszi Benjámin. Ha a szummázott adatokat nézzük, akkor a technikai zónában és a pályán összesen 30 sárga és 5 piros lapot kaptak a II. osztály, Északi csoportjának (játékos-)edzői az évad során.
A forduló válogatottjainak érdekesebb statisztikai adatai
A szezonban összesen 174 labdarúgó neve szerepelt a fordulók válogatottjainak összesen 330 „posztján”. A legtöbb spílert a negyedik helyezett Pécel-11teamsports adta, szám szerint 18-an kerültek be Sík Patrik játékos-edző gárdájából. A második pozícióban az Albidok-Kartal, míg a harmadik helyen az aranyérmes Csömör található, akik 16, illetve 14 labdarúgóval képviseltették magukat a legjobbak között. A hétvégi „álom 11-ben” leggyakrabban a gólkirályi tabella második helyezettjével, Kakuk Erik Viktorral, illetve a Piliscsaba támadó középpályásával, Szabó Gábor Péterrel találkozhattunk, akik hétszer vívták ki maguknak ezt az elismerést. Mögöttük rendkívül szoros volt a versenyfutás, hiszen hat válogatottsággal négyen is vannak, két csömöri Gidály Mihály és Szanyó Dániel személyében, az ecseri Bóka Benjámin Imre és a vác-deákvári Fejős Sámuel Csandra. Külön megemlítendő, hogy valamennyi klub képviseltette magát ebben az összevetésben.
Mivel minden edző különböző szempontok szerint értékel, idén is külön kigyűjtöttük az egyes klubok legjobbra osztályozott labdarúgóit, valamint megvizsgáltuk, hogyan függ össze a játékosok teljesítményátlaga a csapat szezonbeli helyezésével: egy-két kivételtől eltekintve nagyjából valósághűnek mondhatóak az értékelések. Az osztályzatok átlaga és a bajnoki helyezés három (játékos-)edzőnél mutatja ugyanazon pozíciót: mindkét szempont szerint nyolcadik helyen végzett a Kisréti Marcell által vezetett Isaszeg, második helyen Kárpáti Zoltán legénysége, a – sokak szerint a mezőny legjobb játékát nyújtó – Leányfalu, míg első helyen Tihanyi Ármin gárdája, a Csömör. Ha a szigorúságot nézzük, akkor Oroszi Benjámin vezeti a sort, hiszen míg csapata egy kiváló tavaszt futva a hatodik helyen végzett a versenyfutásban, addig az ő értékelései alapján csak a 13. pozícióban zártak. Erről a differenciáról éppen csak lemaradt a legfőképp Kurucz Péter osztályozta Mogyoród, ők hat hellyel taksálták magukat rosszabbra. De hogy ne csak a keménykezűséget figyeljük meg jobban, itt a másik véglet: a Peszmeg Dávid és Peszmeg Viktor edzőpáros által vezényelt Ecser a bajnokságban a 12. helyen végzett, azonban a trénerek osztályzatai alapján a harmadik, még dobogós helyre futottak be eme összevetésünkben, tehát itt 9 (!) pozícióval előrébb zártak. A lágyszívűség tekintetében négy-négy hellyel tért el az osztályzatok átlaga a végső helyezéstől a Bakti József irányította Pilisvörösvárnál és a Pap Richárd és Szira Attila iránymutatásai alapján küzdő Valkó csapatainál.
Lássuk, melyik együttesnél ki szerepelt a legjobban az edző(k) osztályzatai szerint:
