Ahogyan az lenni szokott, most is készültünk néhány statisztikai adattal a Pest vármegyei I. osztály 2025/2026-os évad versenyévadából – a teljesség igénye nélkül. Lássuk!
– Összesen 444 labdarúgó lépett pályára a szezon során, közülük pedig 195 játékos szerepelhet a játékosrangsorban, ugyanis ők feleltek meg annak a kritériumnak, hogy legalább 15 értékelhető összecsapást tudjanak felmutatni. A mögöttünk hagyott idényben pályára lépő 444 játékos az elsődleges csapatrészek alapján a következőképpen oszlik meg: 49 kapus, 144 védő, 139 középpályás és 112 támadó;
– A legtöbb játékost (37-et) a szezon végén az osztálytól búcsúzó Budakalász küldte csatába, eme relatíve magas szám magyarázata részben az, hogy a sárga-kékek szakvezetése az utolsó néhány bajnokin bátran a mélyvízbe dobta az addig csak keveset, vagy egyáltalán nem játszó fiatalokat;
– A legkevesebb labdarúgót a nyáron korábbi formájában megszűnő, a pontvadászat második felében remeklő és végül 9. helyen befutó CSO-KI vetette be, Kenesei Krisztián akkori együttese 24 labdarúgóval hozta le a szezont;
– A bajnokság egészére eredetileg kiírt 240 mérkőzés helyett ténylegesen végül „csak” 238-at játszottak le, ugyanis a 26. fordulós Dunakanyar-Szentendre – Perbál és a 30. játéknapra kiírt Pilis – Perbál párosításokban egyaránt 3–0-s – megállapított – végeredmény született, lévén a vendégek létszámproblémák miatt egyik esetben sem utaztak el az aktuális mérkőzésükre. Noha Damoklész kardja sokáig ott lebegett a perbáliak feje felett, nagy bravúrral mégis sikerült bentmaradniuk – más kérdés, hogy ezzel sem mentek túl sokra, ugyanis az új évadban már csak a vármegyei III. osztályra adták le a nevezésüket;
– Érdemes néhány gondolat erejéig említést tenni a legnagyobb különbségű győzelmekről/vereségekről, ami korábban nem feltétlenül volt tipikus ebben az osztályban. A Perbálhoz hasonlóan egy hosszú „flúgos futam” végén ugyan a Pomáz-ICO is kiharcolta a bentmaradást, ám Erős Károly vezetőedző és az egyesület útjai két év után így is elváltak egymástól. Az egykori válogatott labdarúgó saját bevallása szerint is élt át kínos pillanatokat a kispadon, ezek közül is kiemelkedett a 22. fordulóban Szentendrén, valamint a záró játéknapon, a Vecsés-Triplex Targo otthonában „realizált” egyaránt 9–0-s vereség, ami még annak ellenére is felettébb kellemetlen, hogy azt az ezüstérmes, illetve a bajnok otthonában szenvedték el. A Dunakanyar-Szentendre nem csak a szomszédvárnak, hanem a hozzá hasonlóan újonc Aranyszarvasnak is tartogatott kellemetlen meglepetést, amikor a 24. fordulóban 7–0-s „zakót” varrt Fülöp Lajos együttesének tagjaira. Ugyanezt megtette a másik szomszédvárral, a Budakalásszal, amely még ősszel, a 14. fordulóban szaladt bele a nagy „ruhába”, az évad végén pedig búcsúzott a vármegyei első vonaltól, hogy egy osztállyal lejjebb nekivágjon a generációváltásnak és egy teljesen új összetételű csapat építésének;
– A (pályán) lőtt gólok száma 851 volt, lévén két mérkőzésen (lásd fentebb) is megállapított eredmény született, így azokat nem vettük számításba, így ennek átlaga 3,57. A legeredményesebb együttes – cseppet sem meglepő módon – a bajnok Vecsés volt, amely 96 találatnál állt meg, míg a legkevesebbet a sereghajtó és egyben kieső Diósdi Sasfiókák „produkálták” a maguk 20 góljával, mintegy „keretet” adva a tabellának. A kapott gólok tekintetében pozitív oldalról szintén Vincze Gábor csapata vitte el a pálmát, a 30 meccsen „beszedett” mindössze 19 találat felettébb stabil védekezésről árulkodik. Az ellenpólust ezen mutatóban a Pomáz-ICO képviseli, amely meccsenként csaknem három, összesen 87 gólt kapva tudta kiharcolni a bentmaradást. Eme igencsak negatív mutató kialakulásához jelentős mértékben hozzájárult a fentebb már említett két súlyos idegenbeli 9–0-s vereség.

Piros lapok a számok tükrében

Néhány gondolat erejéig essen szó ezúttal is a kiállításokról, amelyet a játékosok részére kiosztott piros lapok tekintetében vizsgáltunk. A bajnokság 238 ténylegesen lejátszott mérkőzésén ősszel 21, tavasszal pedig 20 piros lapot kaptak a labdarúgók, azaz összesen 41 alkalommal villant a sötétebb színes kártya. A legtöbbet – szám szerint négyet – a 23. fordulóban a Pomáz – Budakalász térségi rangadón adott a két együttesnek Aszódi Csaba sporttárs, az „itt a piros, hol a piros” nevű – előzetesen aligha tervezett – „játékot” a vendégek 3–1-re, míg a meccset Erős Károly csapata, a Pomáz nyerte 1–0-ra. A piros lapok egyébként valamennyi egyesületet érintették, míg ősszel 14-en részesültek benne, addig tavasszal már a bajnok Vecsés és a Felsőpakony-Hungarec sem „maradt ki a jóból”.

A klubonkénti megoszlás az alábbiak szerint alakul (zárójelben az őszi piros lapok szerepelnek):
Budakalász: 5 (1); CSO-KI Sport: 4 (4); Diósdi Sasfiókák: 4 (1); Aranyszarvas: 3 (2); Biatorbágy: 3 (2); Bugyi-OBO: 3 (2); FÉMALK-Dunavarsány: 3 (1); Pomáz-ICO: 3 (2); Ceglédi Vasutas: 2 (1); Pilis: 2 (1); Perbál: 2 (1); Vác: 2 (1); Dunakanyar-Szentendre: 1 (1); Dunakeszi: 1 (1); Vecsés-Triplex Targo: 2 (0); Felsőpakony-Hungarec: 1 (0).

A négy fő csapatrészben (kapus-, védő-, középpályás- és támadóposzton) az edzők osztályzatai alapján legjobb teljesítményt nyújtó focistákat kicsit tüzetesebben is megvizsgáltuk, íme az eredmény:
1.) Kapusrangsor
Újoncként igazán emlékezetes szezont produkált a Dunakanyar-Szentendre együttese, amely „első nekifutásra” a második helyen végzett az I. osztályban. A csapat stabil, megbízható tagjaként védte a szezon során a szentendrei kaput a dombóvári születésű Kovács Balázs, aki 2019 nyarán a III. Kerülettől igazolt át Szentendrére. A 24 esztendős hálóőr remeklése a 23 pályára lépése során 7,10-es átlagot jelentett számára, amely posztján az első, az abszolút rangsorunkban pedig a 15. helyhez volt elég. A szentendrei „egyes” rögtön névrokonát, a budakalászi kaput őrző (nyáron Dunakeszire átigazoló), jelentős Pest (vár)megyei múlttal, mi több, amatőrválogatottbeli szerepléssel is büszkélkedő Kovács Tamást utasította maga mögé. Utóbbi 7,05-ös átlaggal lett „ezüstérmes”, de alighanem sokkal fájóbb számára, hogy csapatát ő sem tudta benntartani az első osztályban, így végül a ’Kalász hosszú évek után búcsúzni kényszerült az I. osztálytól. Nem búcsúzik viszont a Pest vármegyei amatőrválogatottban korábban ugyancsak megforduló Molnár László, aki számára nyilván sokkal lényegesebb és fontosabb, hogy az előző évadban végig magabiztos teljesítményt nyújtva bezsebelte a Vecsés-Triplex Targoval a bajnoki címet, sőt az új évad első (vecsési remények szerint nem is az utolsó) jelentős sikerével, a 12. Pest Vármegyei Szuperkupadöntő megnyerésével ott folytatta, ahol tavaly elkezdte. Molnár László az őt megelőző Kovács Tamás mögött épphogy lemaradva, 7,04-es átlageredménnyel lett a kapusrangsor harmadikja.