Budai Imre bajnokságot akar nyerni Pilisen

Budai Imre személyében az NB III-as Iváncsától érkező játékossal erősített nyáron a Pest megyei I. osztályban szereplő Pilis együttese. A 24 éves védekező középpályás az átigazolási időszakban nem is volt a pilisiek kiszemeltje, mondhatni, váratlanul ajánlották a zöld-fehérek figyelmébe, majd a találkozás eredményre vezetett, így megszületett a megállapodás. A futballista több NB III-as csapatban is szerepelt, játszott a Paks II.-ben, a Majosban, majd Budaörsön, végül pedig az Iváncsánál. Az alábbiakban őt mutatjuk be az olvasóknak.

– Miért döntött úgy, hogy a harmadik vonalból alacsonyabb osztályba, Pilisre igazol át?
– Az előző szezon végén lehetőség kínálkozott arra, hogy az NB II-ben folytassam, több érdeklődő is volt, végül a Tiszakécskét választottam. Próbajátékon voltam, de nem sikerült megállapodnunk. Ekkor azt láttam jónak, hogy maradok Iváncsán, ám a vezetőség közölte, találtak a posztomra új játékost, így rám már nem számítanak. Két szék közül a földre esve, egyesület nélkül maradtam nem sokkal az új szezon indulása előtt. Ekkor az egyik ismerősöm szólt, hogy jó kapcsolatban van a Pilis edzőjével, Miklósvári Jánossal, és szívesen beajánlana hozzájuk. Elmentem a próbajátékra, megismerkedtem a körülményekkel, tetszett, hogy határozott a cél, megpályázzák a bajnokság megnyerését, majd a feljutást az NB III-ba. Részemről minden rendben volt, s mivel én is megfeleltem a szakmai stábnak, megegyeztünk.

– Mikor és hol került kapcsolatba a futballal?
– Érsekcsanádi vagyok, ahol már az óvodában is, ha lehetett, mindig fociztam, a szüleim úgy döntöttek, elvisznek a településünkhöz közel eső Bajára, ahol hétévesen leigazoltak, így a Duna-parti városba jártam futballozni. A Bozsik-program volt a kezdet, majd végigjártam a különböző korcsoportokat és a góllövéssel sem maradtam adós. Amikor befejeztem az általános iskolát, apukám úgy gondolta, a fejlődésem érdekében nagyobb egyesületben kellene folytatnom. Több opció, így Kecskemét és Paks is szóba jött, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Ott lettem középiskolás, a helyi utánpótlásban játszottam négy évet, majd 2020 nyarán felkerültem a felnőttekhez, és bemutatkozhattam az NB III-ban szereplő tartalékoknál. Akkor már a csatársorból hátrébb kerültem, a középpályán folytattam, ahol alapembernek számítottam. Úgy éreztem, hogy minden rendben van, 2022 nyarán mégis a váltás mellett döntöttem hat, Pakson töltött év után.

– Ha minden klappolt, miért jött el mégis?
– Talán furcsán hangzik, de „túlkoros” lettem. A szabályok meghatározták, hány bizonyos korú labdarúgó szerepelhet, és hányan játszhatnak vissza az első csapatból. Az NB I-es gárda akkori vezetőedzője, Waltner Róbert közölte velem, az érvényben lévő szabályok miatt kevesebb játéklehetőségem lesz, amit őszintén szólva, nem tudtam elfogadni, mert mindenképpen futballozni szerettem volna, így inkább elköszöntem.

– Hol folytatta?
– A Bonyhádhoz tartozó Majosnál, amely az NB III-ban szerepelt, a hely számomra is ideális volt, mert hazulról átjárhattam futballozni. Egy szezont töltöttem a Majosnál, amikor kaptam egy ajánlatot Bognár Györgytől, és elmondta, a fia a szintén NB III-as Budaörs vezetőedzője lett, és úgy véli, a csapat hasznára lehetnék. Ha egy ilyen elismert szakembernek ez a véleménye az emberről, az igazán megtisztelő, és hiba lenne nem elfogadni a lehetőséget. Sajnos azonban ez a váltás nem a legjobban sikerült, igazából már az őszi idény után menni akartam, de a vezetők ragaszkodtak hozzám. A szezon végén én maradtam volna tovább, akkor viszont már a klub nem gondolta így.

– Mi volt a következő állomáshelye?
– Felvetődött az Iváncsa, mint lehetőség, ahová örömmel mentem, mert bíztam a trénerben, Tóth Andrásban, a Vasas egykori labdarúgójában. Könnyen beilleszkedtem, jól is szerepeltünk, a 2024/2025-ös szezonban végig nagy harcban voltunk a Nagykanizsával a bajnoki címért, de be kellett érnünk az ezüstéremmel. Elégedett voltam a következő szezonnal is, bár a dobogóról lecsúsztunk, jött az ajánlat, hogy magasabb osztályba szerződhetnék. Éltem volna a lehetőséggel, ám nem úgy alakult, ahogy terveztem, de erről már az elején beszéltem, ajánlásra végül a „megye egyes” Pilishez kerültem.

– Hogy érzi magát Pilisen? Az ismerkedés időszakában említette, hogy ideálisnak tartja a körülményeket, és tud azonosulni a célokkal, a bajnoki cím megszerzésével is. Milyennek látja az esélyeket az aranyérem megszerzésére?
– Az elmúlt hétvégén a Dunakanyar ellen hazai pályán elveszítettük ugyan a rangadót, de messze még a szezon vége. Érdekes, hogy az első félidőben gyengébben játszottunk, szünet után viszont mi voltunk a jobbak, de kimaradtak a helyzeteink, az ellenfél pedig egyet értékesített, ami elégnek bizonyult. Közhely, hogy a lehetőségeket ki kell használni, akkor van csak eredmény, de nekünk valóban nagyon figyelni kell erre a folytatásban. Most a harmadik helyen állunk a tabellán, de szerdán este a Felsőpakonnyal játszunk hazai pályán, és ha nyerünk, ismét közelebb kerülünk az éllovashoz. Szerintem egyébként várhatóan négy-öt együttes viaskodik majd a bajnoki cím megszerzéséért, miért ne lehetnénk mi a befutók?

– Egyénileg mit szeretne még elérni a futballban?
– Nincsenek hosszú távú terveim, de nem titkolom, szeretnék még az NB III-ban pályára lépni, amit el tudnék képzelni a Pilissel is. Meg kell nyerni a bajnokságot, azután sikeresen szerepelni az osztályozón, s akkor teljesülhet az álmom.