– A Gyál az első helyen áll a tabellán, szóval a hétvégi 3–1-es vereséggel mondhatni, rangadót veszítettek, mert győzelem esetén akár önök is vezethetnék a mezőnyt. Egy héttel korábban, a 8. fordulóban a középmezőnyhöz tartozó Sóskúttól hogyan kaptak ki 1–0-ra?
– Minden csapat idejében eljön az az időszak, amikor a fáradtság és a sérülések okozta problémák összeadódnak. Úgy tűnik, nekünk a sóskúti meccsünk volt ilyen, de őszintén megvallva, félvállról vettük azt a bajnokit. A hozzáállásunkkal az ellenfélnek ajándékoztuk az első félidőt, kaptunk is egy gólt, utána pedig hiába tettünk meg mindent, semmi sem akart összejönni, még büntetőt is hibáztunk.
– Legalább őszinte.
– A Gyál ellen már összeszedettebben léptünk pályára, de a centerünk, Berta József a mérkőzés elején megsérült, majd egyből utána a középpályásunk, Lengyel Patrik is, aki ugyan megpróbálta folytatni, de nem ment neki, így fél óra után már két kényszerű cserénk is volt, aztán a szünetben a csapatkapitányunk, Kenderesi Dávid is jelezte, hogy képtelen kimenni a második félidőre. Mentálisan azért ez nem tett jót a társaságnak.
– A két vereség előtt ugyanakkor sorozatban hat győzelmet arattak, nem kis részben az ön négy góljának is köszönhetően. Könnyen ment a beilleszkedés?
– Gyorsan és zökkenőmentesen. Remek az összehang csapaton belül, és nemcsak a pályán. Az edzéseken kívül is összejár a társaság, a hétköznapokban is beszélünk egymással, segítjük a másikat, nincs széthúzás idősebb és fiatalabb között. Ritka az ilyen.
– Miért Délegyházát választotta nyáron?
– Éveken keresztül futballoztam és futsaloztam Berettyóújfalun, tavaly nyáron pedig próbajátékon jártam Budaörsön. Az ismeretlen környezetben is megálltam a helyem, örültem, hogy egy NB III-as klubhoz kerültem, kezdetben kaptam is játéklehetőséget, illetve visszajelzést az edzéseken, hogy jól teljesítek, de később ez is megváltozott. Őszintén szólva, a mai napig nem tudom, miért kaptam egyre kevesebb szerepet, de a szakmai stáb feladata és felelőssége az összeállítás kijelölése.
– Rengeteg NB III-ban szereplő játékostól hallottam már, hogy problémát jelentett az edzések látogatása, mert a klub elvárta, hogy a profikhoz hasonlóan akár heti négy edzésen is részt vegyen a futballista, aki viszont a bérezés mellett kénytelen volt munkát keresni, ami nem feltétlenül igazodott az edzésidőpontokhoz.
– Én is dolgoztam a futball mellett, ahogy a keret kilencven százaléka is, mert kizárólag a meccsprémiumokból nem lehet ám megélni. Elkeseredtem, mert hajdúságiként nem volt ismerősöm a fővárosban és környékén, de Kunsági Roland kapusedző segített, neki volt kapcsolata a délegyházi egyesülettel.
– Sok éles váltást láttam már a magyar futballban, de az NB III-ból a megyei harmadosztályba igazolni, az bizony meglehetősen ritka.
– Fodrászként dolgozom, számomra tehát elsősorban az anyagi biztonság megteremtése volt a cél. Ha ez sikerül, akkor majd meglátjuk, milyen utam lehet a labdarúgásban. Nincs ellenemre, ha váltani kell, de nem mindenáron törekszem erre.
– A futsallal végképp szakított?
– Bevallom, megingott a szerelem a sportág irányában, mert az utolsó évem a Berettyóújfalunál nem úgy sikerült, ahogyan terveztem. A vezetőség hét-nyolc játékostól is elköszönt, az edző rám se tartott igényt, pedig az U11-es korosztálytól kezdve, tizenegy éven keresztül játszottam itt. Mindegy, nagyon azért nem csüggedtem el, mert számítottam a döntésre.
– Visszatérve a Délegyházához, milyennek ítéli meg a Pest megyei harmadosztályt?
– Kellemes meglepetés, mert rosszabbra számítottam. A színvonal ugyan nem eget rengető, de játszottunk már jó mérkőzést, és ha mindenki egészséges lesz, az első négyben végezhetünk az idény végén.
A Délegyháza eddigi eredményei és további őszi menetrendje a Pest megyei III. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/67/14/34070/10/329142.html
Címlapfotó: A Délegyháza újoncként 3. helyen áll a csoportjában (forrás: Lengyel Gábor)
