Ma Csilla, Noémi névnapja van
Sportszelet jelenlegi logója.

Egressy Mátétól gólokat várnak Veresegyházon

Az NB III-as BKV Előrétől nyáron átigazolt csatárral, Egressy Mátéval (a fotókon) erősített nyáron a Pest vármegyei I. osztályban szereplő Veresegyház együttese. A 21 éves támadó jó családi háttérrel, egyúttal „ajánlólevéllel” érkezett, hiszen édesapja nem más, mint az egykori válogatott labdarúgó, Egressy Gábor, aki meghatározó futballistának számított az élvonalban, az Újpest Dózsa színeiben 19 évesen mutatkozott be az NB I-ben, majd az MTK és később a Zalaegerszeg csapataival bajnoki címet szerzett, de megfordult többek között a BVSC-nél, Diósgyőrben és az osztrák Admira Wackernél is. A válogatottban 21 alkalommal kapott lehetőséget, tagja volt az 1996-os, Dunai Antal által irányított az atlantai olimpiára kijutó magyar válogatottnak. Ilyen háttérrel érthető, hogy fia, Máté is a futballt választotta. A Veresegyház fiatal futballistájával új klubválasztása kapcsán beszélgettünk.

– Hol és mikor lett először igazolt futballista?
– A családunk újpesti kötődésű, a nagyszüleim lelkes Dózsa-drukkerek voltak, így édesapám természetesen a lila-fehéreket választotta annak idején. Ebből szinte következett, hogy én is itt kezdtem kilencévesen, de a klub neve akkor már Újpesti TE volt. Végighaladtam a különböző korcsoportokon, számos sikert értünk el, a legjelentősebb a 2017/2018-as szezonban ért minket, amikor az U16-osokkal bajnokok. Nem is kérdéses, nagyon szép tíz évet töltöttem el a Megyeri úton, ám mégis váltanom kellett, így új egyesülethez mentem.

– Mi volt az az ok, amiért egyesületet váltott?
– Újpesten szétvált a klub, létrejött az Futball Club és a Torna Egylet. Az FC-nél maradt az NB I-es indulási jog, ráadásul tartalékcsapatuk is indult, méghozzá a Budapest-bajnokságban. Én az UTE futballistája maradtam, ahol nem volt felnőtt gárda, és bármenyire is furcsán hangzik, 18 évesen „kiöregedtem”. Felnőtt együttest kellett keresnem, ekkor hívott az NB III-as BKV Előre. Bevallom, szimpatikus ajánlat volt, próbajátékra mentem a Sport utcaiakhoz, ahol megfeleltem. Az első évben lehetőséget kaptam, jól is éreztem magam, de a másodikban már jobbára a kispad jutott. Többet szerettem volna játszani, ezért úgy döntöttem, váltok.

– Hogyan jött a képbe a „megye-egyes” Veresegyház?
– A vezetőedzővel, Takács Lászlóval régi jó, úgy is mondhatnám, hogy családi kapcsolatot ápolunk, ő hozta fel, volna-e kedvem náluk futballozni. Korábban edzősködött Újpesten, az utánpótlásnál, ahol nekem ugyan nem volt a mesterem, de ismerte a képességeimet. A próbajáték után a vezetés végül úgy döntött, átigazolnak.

 

– Amikor létrejött a megállapodás, mi volt a kérés az egyesület részéről?
– A támadásokból kell kivennem a részemet, elsődleges feladatom a gólszerzés. Természetesen, ha úgy alakul, akkor a védekezéseben is segítenem kell, de maradjunk abban, hogy elsősorban gólokat várnak tőlem.

– Elkerülhetetlen a kérdés: akinek az édesapja egykor sikeres labdarúgó volt, mindez előny, netán hátrány az ön számára?
– Kissé talán inkább hátrány, mert állandóan összehasonlítgatnak vele. Azt mondják, ő ilyen idős korában már NB I-es futballista volt, meg házi gólkirály és az olimpiai válogatottba is bekerült. Ez olykor, nem tagadom, zavaró, de ennek ellenére természetesen nagyon büszke vagyok az édesapámra. Nekem azonban a saját utamat kell járnom és a legjobb tudásom szerint bizonyítani. Erre most Veresegyházon van alkalmam.

– Új klubjánál már bemutatkozott, a bajnokságban és a Pest Vármegyei Kupában egyaránt játszhatott már, az Örkény ellen a 3. fordulóban sikerült gólt is szerzenie. Milyenek az eddigi tapasztalatai?
– Jó csapatunk van, a rajt jól sikerült, hiszen Perbálon 5–2-re nyertünk. A Váctól ugyan hazai pályán 1–0-ra kikaptunk, de ha jobban figyelünk, akkor pontot, vagy akár pontokat is szerezhettünk volna. Ezen a két meccsen még csak csereként léptem pályára, de az Örkény elleni összecsapáson már kezdő voltam. Sajnos az első félidőben akadtak hibák, már 3–0-ra vezetett ellenfelünk, de a szünet után egyértelműen pariban voltunk. Számomra öröm, hogy meghálálhattam a bizalmat és gólt is szereztem. Nem mondom, nagyobb lett volna az örömön, ha nem 3–1-es vereséggel hagyjuk el a pályát. Legutóbb a Gödöllőt fogadtuk, ezen a mérkőzésen taktikai megfontolásból Vén Botondot váltva csereként kaptam szerepet. A szünet után méltó partnerei voltunk a Pest Megyei Kupa győztesének, az egygólos hátrányunkat is ledolgoztuk, ám ellenfelünknek végül sikerült a győztes találatot megszereznie. Érvényesült tehát a papírforma, elvégre a Gödöllő a bajnoki cím egyik várományosa.

– Ha megkérdezhetem, a jövőt illetően milyen tervei vannak?
– Hosszabb távra nem tervezek, nekem most Veresegyházon kell bizonyítanom, és a következő fordulóra összpontosítani. Ahogy már említettem, jó képességű a gárda, Veresegyházon minden biztosított ahhoz, hogy jól és szerepeljünk és minél előrébb végezzünk a tabellán. Számomra fontos, hogy rendszeresen játszhassak. Hogy kezdőként, vagy éppen csereként lépek pályára, talán mindegy is. Természetesen azon vagyok, hogy minél több alkalommal beverekedjem magam a kezdők közé, ne maradjak adós a gólokkal, hiszen egy csatárnak ez az alapvető feladata.

Lázár Lajos

Megosztás:

Friss hírek

Támogatás

Legyen részese ennek az egyedülálló sport újságnak és támogassa munkánkat!
Legfrissebb hírek
Hasonló hírek

Heti összefoglaló

Szeretne naprakész lenni a hét eseményeivel? Iratkozzon fel heti összefoglaló emailre!