– Immáron két és fél éve az Örkényt erősíti, s két ezüstérem után idén összejött a hőn áhított aranyérem a másodosztályban.
– Így van, már a második időszakomat töltöm Örkényben, korábban egy évet futballoztam itt a pilisi időszakom előtt még a 2013/2014-es szezonban. Akkor másfelé vitt az élet, a visszatérésem pedig Nagy Zsolt barátomnak is jelkentős mértékben volt köszönhető, akivel már több mint tíz éve tart a jó kapcsolat. Nem nagyon gondolkoztam azon, visszatérjek-e ide, rengeteg ismerősöm van a klubnál és az ajánlat is rendben volt. Az első két évben sajnos egyaránt elbuktuk a feljutást az I. osztályba, ám harmadik nekifutásra végül sikerült, amely Nagy Zsoltnak is volt nagyban köszönhető. Úgy érzem, a csapat eredményein meglátszott a munkája, neki is köszönhetően ugrottuk meg a másodosztályú szintet.
– Eddig úgy néz ki, ősszel ott folytatják, ahol nyáron abbahagyták, hiszen kiválóan kezdték szereplést a „vármegye-egyben”, hat forduló után 10 pontjukkal az előkelő negyedik helyen állnak. Ön szerint mire lehet képes az Örkény ebben az osztályban?
– Nagyon jó felkészülés időszakot tudhatunk magunk mögött, úgy vélem, ez jelentősen hozzájárult a sikeres kezdéshez. Kecskeméti József személyében új tréner dolgozik Örkényben, Nagy Zsolttal együtt kitűnően megértik egymást, hiszen jó barátok, és ez meg is látszik a szakmai munkában. Szerintem enélkül nem is működne a dolog. A hozzáállásuk és ezáltal az együttes hozzáállása is kiváló. Vezetőedzőnk az elmúlt három szezonban a tápiószentmártoni Aranyszarvast irányította, onnét vele tartott Kánya Norbert, Majoros Szabolcs, Barabás Miklós és Megyesi Tamás is, akik nagyban hozzájárulnak a sikerekhez, velük egyértelműen erősödött a keretünk. Tesszük a dolgunkat, aztán majd meglátjuk az elvégzett munka mire lesz elegendő, mindenesetre úgy gondolom, az első nyolc hely valamelyikén kellene végeznünk.
– Már bőven beleért az öregfiú korba, adódik a kérdés: meddig tervezi még a folytatást?
– Szokták volt mondani, annyi éves az ember, amennyinek érzi magát. Jelenleg még nem gondolom azt, hogy el kellene engednem a vármegyei I. osztályt, hiszen jó állapotban vagyok, é abban is biztos vagyok, fel fogom ismerni, amikor már elég, de véleményem szerint, van még bennem pár évnyi játék. Ami még inkább a folytatásra ösztönöz, az az eszméletlen jó közösség, ami Örkényben kialakult, az öltözőben kiváló a hangulat, mindenki jó viszonyban van a másikkal. A vezetőség is rendkívül korrekt, részükről is minden rendben, így pláne nehéz lenne még abbahagynom a futballt. Úgy érzem, vármegyei szinten Örkény lehet a végállomás, itt tervezem befejezni a labdarúgást, hiszen tényleg nagyon jól érzem magam a klubnál. Annyit ígérhetek: amit még lehet, igyekszem kihozni magamból.
Játékosokat keres, ajánlásokat vár a Magyar Hallássérültek Sportszövetsége
A Magyar Hallássérültek Sportszövetségének labdarúgó és futsal szakága várja a hallássérült játékosok jelentkezését – vagy ajánlását – a magyar válogatottakba.
Értelemszerűen azok jelentkezését várják, akiknek valamilyen szintű halláskárosodása van, illetve készüléket vagy implantátumot viselnek. A szövetség női, férfi vagy utánpótláskorú sportolók jelentkezését egyaránt várja.
– Mit tart a pályafutása legnagyobb sikerének?
– Összességében nem is tudom hirtelen eldönteni, melyiket helyezzem az első helyre. Talán ide tudnám sorolni a Halásztelken eltöltött egy évemet, amikor 2013-ban ezüstérmesek lettünk a megyei I. osztályban, ám sajnos az utolsó fordulóban a Hévízgyörkön elbuktuk a bajnoki címet, ugyanis 3–2-re veszítettük el azt a mérkőzést. Összességében azért mégis jó szájízzel gondolok vissza, hiszen nagy menetelést tudhattunk magunk mögött.
– Milyen tervei vannak még a jövőt illetően?
– Jelenleg a Honvéd öregfiú-csapatában is játszom, ami azért is nagy dolog, hiszen pár száz NB I-es mérkőzést felmutatni tudó társakkal tudok együtt futballozni. Ezt a jövőben is szeretném folytatni, hiszen heti egy alkalom bele fog férni az életembe. Jelenleg az edzői pálya nem összeegyeztethető a munkámmal, viszont teljesen nem zárom ki, hogy egyszer mégis belevágok majd.
Kovács Kristóf
