– Június 1-jén betölti a 47. életévét. Mi motiválta, hogy ismét a futballozzon?
– A döntő szempont az volt, hogy szerettem volna, ha a nagyobbik fiam látja az apját futballozni. Nemcsak úgy „lötyögni”, hanem komoly bajnokságban. A srác egyébként Kecskeméten, az U12-es korosztályban focizik. Ez volt az egyik ok, de belátom, tévedtem, amikor azt mondtam, hogy visszavonulok, mert nem tudok futball nélkül létezni. Természetesen kapóra jött, hogy megkerestek Nagykőrösről, ahol több régi barátom is játszik, ezért nem is haboztam, rögtön a folytatás mellett döntöttem. Korábban egyébként voltam már nagykőrösi játékos, 2019 őszén játszottam a Kinizsiben, de akkor a klubnál kialakult kedvezőtlen helyzet miatt kizártak minket a „megye-egyből” és megszűntünk. Viharos volt a vég, ám ennek az értékelése nem az én feladatom. Szóval a lényeg: volt kötődésem a városhoz.
– Mit kértek öntől, miután Nagykőrösre invitálták?
– Elsősorban azt várják tőlem, hogy középpályásként a rutinommal segítsek. Vannak a keretben fiatalok, akik a lendületet, míg az idősebbek a tapasztalatot adják hozzá a gárda teljesítményéhez. Az eddig itt eltöltött idő alapján az a vélemény alakult ki bennem, hogy a két korosztály megfelelően ötvöződik egymással, kitűnő közösség Nagykőrösön. Ígérhetem, igyekszem az elvárásnak megfelelni
– Honnan indult el annak idején a pályafutása?
– A Kecskeméti SC-ben kezdtem, itt az utánpótlás korosztályokban felfelé lépegetve már 17 évesen bemutatkozhattam az NB II-es felnőtt alakulatban. Következett egy kis kitérő, mégpedig a sorkatonaság, majd 1999-ben jött a nagy ugrás, ugyanis megkeresett az Újpest, amely engem szemelt ki a külföldre szerződő Sebők Vilmos helyére. Sajnos a lila-fehéreknél nem igazán tudtam gyökeret ereszteni, ezért váltottam és átszerződtem Székesfehérvárra, a Videotonhoz. Kétéves szerződést kötöttünk és összesen 50 alkalommal kaptam lehetőséget NB I-es bajnoki meccseken.
– Ezek szerint jó döntésnek bizonyult a váltás. Milyen volt a folytatás?
– Amikor lejárt a szerződésem, közölték, a jövőben nem számítanak rám, kereshetek magamnak új klubot. Ez 2003 nyarán volt, de szerencsére nem kellett sokat várnom az újabb lehetőségre. Igaz, nem NB I-es klub jelentkezett értem, hanem az NB I/B-s Rákospalotai EAC, amelynél biztató volt, hogy az ő céljuk a feljutás volt. Sajnos végül nem sikerült a terv megvalósítása, ám a csoportbeli riválisunk, a Nyíregyházi Spartacus feljutott az NB I-be, ők is megismerhettek az ellenük játszott meccseken, elnyertem a tetszésüket, így szerződést ajánlottak. Másfél évet töltöttem a szabolcsiaknál, de úgy éreztem, a harminchoz közeledve, elég volt a vándoréletből és inkább hazaköltöznék.
– Visszatért Kecskemétre?
– Nem, mert a KSC időközben megszűnt, 2006 tavaszán a Kecskeméti TE-hez szerződtem. A lilák akkoriban az NB II, Keleti csoportjában szerepeltek, zajlott a csapatépítés, formálódott az együttes, ugyanis a cél az NB I-be jutás volt. Jól indult a 2006/2007-es szezon, de a végére lemaradtunk, a következő bajnoki év viszont már a lehető legjobban alakult. Magabiztos előnnyel végeztünk az élen, megelőzve a rivális Szolnokot és a Ferencvárost. A zöld-fehéreket akkor „száműzték” a második vonalba, mi ősszel 4–0-ra vertük őket a Széktói stadionban, majd tavasszal az Üllői úton is nyertünk 2–1-re. A Tomislav Sivic irányította alakulat magasabb osztályba léphetett, ezzel történelmet írt, hiszen addig nem volt még NB I-es csapata a városnak. Az élvonalban is folytattuk a jó szereplést, az első évünkben az ötödik helyen végeztünk, de azt követő szezonokban sem okoztunk csalódást. Ami engem illet, én voltam a csapatkapitány.
– Mondhatjuk tehát, hogy a hazatérése nagyszerűen sikerült?
– Csak részben. 2010 őszén ugyanis gondok jelentkeztek a klubnál, a vezetés pedig bizonyos változtatásokat javasolt. Mint csapatkapitányt engem is megkérdeztek, bevallom volt, amivel nem értettem egyet, erre pedig az volt a válasz, hogy akkor akár el is mehetek. Ezek után úgy éreztem, hibát követnék el a maradásommal, így végül el is köszöntünk egymástól. Szerencsémre élvonalbeli futballista maradhattam, mert 2011 tavaszán az akkor NB I-es Szolnoki MÁV befogadott. Sikeresen debütáltam a Tisza-partiaknál, az első meccsemen, a 2–2-re végződött Lombard Pápa elleni találkozón mindkét gólunkat én szereztem. Az idény végén aztán úgy döntöttem, befejezem a profiskodást, persze a futballal azért nem hagytam fel, de már csak amatőr szinten, levezetésképpen játszottam. Az elmúlt évtizedben aztán több megyei egyesületben is szerepeltem.
– Melyek voltak ezek az alacsonyabb osztályú állomáshelyek?
– Az első Kunszállás volt, majd Kiskunfélegyháza következett, 2016-ban pedig Kecskemét. A KTE nem felelt meg a licenceljárás által támasztott követelményeknek, így visszasorolták a „megye-egybe”, én pedig egykori sikereim helyszínén töltöttem további egy évet. Innen Hetényegyházára mentem, amely a megyei második vonalban szerepelt, majd ismét Kiskunfélegyházán játszottam, 2019 őszén pedig a Nagykőrösi Kinizsiben folytattam. 2020 tavaszától újból ’Félegyháza következett, ekkor olybá tűnt, itt lesz számomra a végállomás. A 2022/2023-as bajnoki évben már csak a kispadon ültem, mondván, ha kell, besegítek, ám erre nem került sor. 2023 őszén már csak gondolatban fociztam, titokban még abban bízva, hátha megkeresnek valahonnan, mert borzasztó volt futball nélkül élnem.
– A kívánsága meghallgatásra talált, és továbbra is ott lehet a pályán. Milyennek ítéli meg a nagykőrösi esélyeket?
– Az élen állunk, igazából csak egy komoly riválisunk van, a Sülysápi Gyerekfoci, amely előtt most egy ponttal vezetjük a tabellát. Eddig a sorozatos győztes meccsek mellett mindössze egy döntetlen csúszott be a tavaszi nyitányon, akkor Kókán 3–3-at játszottunk. A Sülysápot ősszel idegenben is legyőzte a MozGo 2–1-re, miért ne sikerülhetne május elején itthon is nyerni? Ha ez a meccs megvan, a többiek már nem jelenthetnek különösebb akadályt és az együttes elindulhat felfelé, magasabb osztályokba…
A MozGo-Nagykőrös eddigi eredményei a Pest vármegyei IV. osztály, Délkeleti csoportjában, az aktuális tabella és a további tavaszi program:
https://adatbank.mlsz.hu/club/61/14/27694/15/267479.html
Címlapfotó: Egykor az élvonalat is megjárt labdarúgóval erősített a MozGo-Nagykőrös
