Nem a legjobban sikerült a 2023/2024-es bajnoki év a Pest vármegyei I. osztályban a címvédő Vecsés számára. Sokáig úgy tűnt, ha a bajnoki cím megvédése ugyan nem, de a dobogós helyezés azért gond nélkül összejöhet. A pirosmezesek hajrája viszont katasztrofálisra sikeredett, az utolsó öt meccsükön mindössze egy pontot szereztek, így lecsúsztak a dobogóról, végül a 4. hellyel kellett megelégedniük. Ennél mindenképpen jobb eredményt terveznek Vecsésen az augusztus végén induló szezonban, a nyári erősítések is ennek megfelelően alakultak. A csapatnyi új szerzemény között van a 33 éves Laczkovich Donát, aki leginkább a középpályán kaphat majd szerepet. A nyári szünetben Ausztriából tért haza, ahol nyolc éven keresztül ötöd-, illetve hatodosztályú egyletekben játszott, legutóbb a Pöttsching mezét viselte. Magyarországon korábban NB II-es együttesek, a Soproni Vasutas és a Paks II. futballistája is volt, fiatalon pedig a korosztályos utánpótlásválogatottakban is szerepelt az U17-től egészen az U21-ig. A vele készült interjúban felidéztük a pályafutását, értelemszerűen szóba került hazatérésének oka, valamint a Vecséssel kapcsolatos tervek és elképzelések is.
– Miért döntött úgy, hogy közel egy évtizedes ausztriai szereplés után hazai egyesület színeiben folytatja? Egyáltalán, hogyan került képbe a neve Vecsésen?
– Leginkább munkahelyi, illetve családi okok miatt döntöttem a hazajövetelem mellett. A jövőben mindkettőre több időt szánok, bevallom, egyre nehezebb lenne már az ingázás. A sportágtól azonban még nem tudnék teljesen elszakadni, ezért is kerestem „megye-egyes” lehetőséget magamnak. Ebben segítségemre volt a legjobb barátom, Bogáti Péter, akivel korábban Budaörsön együtt futballoztam, ő később Vecsésen is játszott. Elmondta, hogy a klubnál profi vezetés van, jó a közösség, a következő szezonra pedig Győri Zoltán személyében sikerorientált edző vette át a szakmai munka irányítását, így nyugodt szívvel ajánlja őket. Felvettem a kapcsolatot a vezetőkkel, akik vázolták a terveket, számomra is szimpatikus volt, hogy a bajnokság megnyerése a cél. Úgy gondolom, a kitűzött cél eléréséhez nagyban hozzájárulhatok, végül két hét után megállapodtunk.
– Tekintsünk vissza a múltba és ejtsünk szót az eddigi pályafutásáról. Honnan indult a pályafutása és milyen út vezetett Vecsésig?
– Salgótarjáni vagyok, itt kezdtem el kisgyerekként focizni. Az indíttatás adott volt, hiszen apukám is a városban futballozott. Tízéves voltam, amikor a fővárosba költöztünk, ahol a Goldball ’94-hez igazoltam át. Egy évet töltöttem a Goldballnál, amikor hívott a Ferencváros és lettem az Üllői útiak labdarúgója. A zöld-fehérekkel egy nemzetközi tornán szerepeltünk, ahol felfigyelt rám a Freiburg szakmai stábja, végül igent mondtam az invitálásuknak. Az utánpótlásban eltöltött három szezon után váltottam, mivel a cseh II. osztályban Dukla Praha profi szerződést ajánlott, így tizenhét és fél évesen hivatásos labdarúgó lehettem. Közben 2007-ben bekerültem előbb a magyar U17-es válogatottba, majd az U19-eseknél és az U21-eseknék is számoltak velem. A cseh klubomnál is három évet futballoztam, majd elköszöntem tőlük.
– Miért döntött így, és mi lett a „menekülő” útvonala?
– Elmaradtak a fizetéssel, ezért úgy éreztem, nem lenne érdemes maradnom. Kínálkozott egy svájci szerződés, ám ez meghiúsult, úgy gondoltam, az lesz a legjobb megoldás, ha hazatérek. Utánpótlásválogatottként nem okozott különösebb gondot csapatot találni, végül Pakson kötöttem ki. Az NB I-es gárdával edzettem, az NB II-ben szereplő tartalékban pedig játszottam. A „tarcsinál” azonban többre vágytam, nem tudtam, mikor léphetek előrébb, így inkább kerestem egy olyan helyet, amelynél az első csapatban kapok lehetőséget az NB II-ben. Így kerültem 2013 tavaszán a Soproni Vasutashoz, de nem sikerült beilleszkednem, ezért fél év után távoztam.
– Hol folytatódott a karrierje?
– Az NB III-as Budaörs színeiben. Ugyan ezáltal alacsonyabb osztályba szerződtem, de ifjabb Albert Flórián volt az edző, akit a Fradi utánpótlásából ismertem, az ő szava döntő volt számomra. Egyébként pedig a budaörsiek célja az NB II-be történő feljutás volt, emiatt úgy éreztem, az lesz a legjobb megoldás, ha hozzájuk szerződöm. Nem is csalódtam, lehetőséget kaptam, a csapatnak is jól ment, a 2013/2014-es bajnoki évben az NB III, Nyugati csoportban a második helyen végeztünk a Csákvár mögött. A következő szezonban már az aranyérem is összejött, de ennek én már nem lehettem részese, mindössze egy alkalommal léptem pályára, mivel betegeskedtem, egyre gyakrabban fájt a hátam, emiatt rendszeresen kezelésekre jártam. Elveszett egy évem, az állapotom miatt egyre inkább éreztem, számomra befejeződött a profi karrier, a heti öt edzés és a hétvégi bajnoki már nem megoldható. A labdarúgástól azonban nem tudtam volna végleg elszakadni, reménykedtem, benne, hogy alacsonyabb osztályban még játszhatok.
– Valóra váltak az ezzel kapcsolatos reményei?
– Igen. Sopronban laktunk, a városban dolgoztam és úgy gondoltam, Ausztriában keresek egy amatőr együttest. A heti két tréning a hétvégi bajnokival belefért az életembe, így lettem ingázó. Több alacsonyabb osztályú egyesületnél, így is Oberpullendorfban, Steinbergben és Kobersdorfban is szerepeltem, 2019 tavaszán pedig tettem némi kitérőt. Nem dőlt még el, melyik klubnál folytatom, ezért leigazoltam itthon a Sopronhoz közeli Nagycenkre, a „megye-kettőbe”, ahol néhány meccsen pályára léptem, majd visszatértem az osztrákokhoz. A légióskodás a „sógoroknál” nyolc éven át tartott, így érkeztem el Vecsésre.
– Vecsésen mit várnak öntől?
– Amikor a vezetőkkel elkezdtem tárgyalni, majd feltérképeztem a környezetet, olyan kép alakult ki bennem, hogy előzetesen ilyen csapatot képzeltem el magamnak, két hét után meg is állapodtunk. Elsősorban a tapasztalatomra számítanak, hiszen itthon egészen NB II-ig vittem, utánpótlásválogatott is voltam, emellett megfordultam külföldön, német, cseh, valamint osztrák együtteseknél is. Nyilván a játéktudásomra is szükség lesz, úgy érzem, az sem kopott még meg. A középpályássorban kaphatok szerepet, akár védekező, akár támadó szerepkörben hasznára lehetek majd a Vecsésnek. A cél a bajnokság megnyerése, ehhez a helyi vezetés megfelelő hátteret biztosít. Kitűnő a közösség, és ahogy eddig megismertem a társaimat, ez a gárda valóban esélyes lehet a bajnoki címre. Képesek leszünk feledtetni az elmúlt szezonbeli gyengébb teljesítményt, és úgy szerepelünk majd, ami méltó az egyesület múltjához. Ha az élen végzünk, akkor ott lesz a lehetőség a magasabb osztályba lépésre, ám erről még esett szó, most csakis arra kell figyelni, hogy bajnokok legyünk.
A Vecsés őszi menetrendje a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/1/287740.html
Címlapfotó: Ismét a bajnoki cím került a célkeresztbe Vecsésen (forrás: MLSZ PVMI archív)
