– Miért döntött úgy, hogy az NB III helyett inkább a „megye-egyet” választja?
– A Budapest-bajnokság I. osztályában bajnokok lettünk, majd az osztályozón is pályára léptem, alapember voltam Csepelen, de az NB III-ban már mások lennének a követelmények. Mivel már 32 éves vagyok, így a korom miatt meg kellett beszélni, mennyire számítanának rám a magasabb osztályban. A trénerünk, Zsivoczky-Pandel Péter jelezte, számít rám, de kevesebb lehetőséget kapok a jövőben. Elgondolkoztam, megéri-e nekem a heti öt edzés és a hétvégi mérkőzés, ha csak néha-néha lépek pályára. Nekem már a jövőmre is kell gondolnom, fontos a munkám és hamarosan gyerekünk születik. A focitól azonban nem szeretnék még végleg elszakadni, ezért tűnt jó megoldásnak, hogy alacsonyabb osztályú játéklehetőséget kerestem magamnak.
– Hogyan esett a választása a Bugyi együttesére?
– Több klubbal is felvettem a kapcsolatot, de a legszimpatikusabb a Bugyi vezetőinek ajánlata volt. A heti három edzés mellett ugyanúgy végezhetem a munkámat, és ami még egyértelműen megkönnyítette a választásomat, hogy a település közel van a lakhelyemhez. Az edző, Szőgyi Tamás elmondta, stabil középcsapat megteremtése, a hetedik-nyolcadik hely megszerzése a cél, rám belső védőként számítana. Azt hiszem, ennél többet nem is kívánhatnék.
– Miként alakult a korábbi években a pályafutása?
– A fővárosban, a Goldball ’94-ben kezdtem, majd a MAC következett, 2005-ben a pedig Honvéd Magyar Futballakadémiához kerültem. Itt kétféle foglalkozás volt, a játékosok egyik csoportja Kispesten, a Bozsik-stadion kollégiumában lakott, a másik csoport pedig Zuglóban, amely az Egressy Gábor Szakközépiskolához tartozott. Én ez utóbbiban voltam elhelyezve, a programom úgy nézett ki, hogy reggelente edzés, délelőtt iskola, majd délután ismét edzés volt a „menü”. Itt érettségiztem, eközben a különböző korcsoportokban lépegettem felfelé. Öt év után köszöntem el a kispestiektől, majd a folytatásban a Vasast választottam.
– Mi döntött végül Angyalföld mellett?
– A Honvédnél a néhai Isa Gábor volt az edzőm, aki 2010 nyarán átment a Vasashoz. Kötődtem hozzá, ezért vele tartottam. Nála az U19-ben kezdtem, de hamarosan átkerültem az NB III-as Vasas tartalékhoz. Bizakodtam, ugyanakkor felmerült némi gond. Azok a labdarúgók, akik az első csapat keretéhez tartoztak és az adott fordulóban nem léptek pályára, ők a „tarcsiban” kaptak lehetőséget. Így csak kevés idő jutott meccsenként, én viszont stabil NB III-as futballista szerettem volna lenni, ezért elfogadtam a Rákosmente invitálását. Másfél évet játszottam a Sport téren, majd 2013 nyarán kimentem Ausztriába, az V. osztályú Obdach együtteséhez, ugyanis ők egyben munkalehetőséget is kínáltak. Fél évet töltöttem kint, de ez a „kirándulás” nem hagyott mély nyomot bennem.
– Hazatérve könnyen talált magának új egyesületet?
– Igen, mert az akkor még a megyei I. osztályban szerepelt Üllő edzője, Lengyel Roland hívott, mindenképpen szeretnék elkerülni a kiesést, és ennek érdekében erősítést terveznek. Sikerült is kiharcolni a bentmaradást, de bevallom, többre vágytam, ekkor kedvező ajánlatot kaptam az NB III-ba pályázó Vecséstől. Sajnos itt megsérültem, fél évet kihagytam, Urbán Flórián pedig már nem számolt velem. Szerencsémre megkeresett a rivális Dabas-Gyón, ahol szintén az NB III-ba kerülés volt a cél. A 2015/2016-os évadban 13 ponttal megelőzve a Vecsést megnyertük a megyei I. osztályt, ám a tiszavirág-életűnek bizonyult a harmadosztályú szereplésünk, ugyanis csak egy évet töltöttünk az NB III-ban, végül azonban kiestünk. A tervem változatlan maradt, ezért elmentem próbajátékra az ESMTK-hoz. Megfeleltem, de kevés lehetőséget kaptam, így egy év után elköszöntünk egymástól.
– Hol folytatta az erzsébetiektől történt távozás után?
– Csepelen, amely akkor NB III-as volt, s ahonnét velük is kiestünk. Egyetlen pont hiányzott a bentmaradáshoz, ezt meg is szerezhettük volna, ha az utolsó fordulóban hazai pályán legyőzzük a rivális Sárvárt. Sajnos 1–1-es döntetlen lett a vége, így végül az Andráshida és a Pénzügyőr mellett mi búcsúztunk. A következő években a „blasz-egyből” rendre a visszakerülés volt a cél, de háromszor is botlottunk, háromszor másodikak lettünk. 2022 nyarán történt a szétválás Csepelen, én a Csep-Gólban folytattam, mert ez a gárda esélyes volt a magasabb osztályba jutásra. Egy harmadik hely után a második évben bajnokok lettünk, majd a sikeresen megvívott osztályozót követően Csepel TC néven az NB III-ba jutott az együttes, amelynek azonban a fentebb már említett okok miatt nem vagyok a tagja.
– Az új állomáshelyén még nem sok időt töltött, de vélhetően vannak már kezdeti tapasztalatai. Jól döntött, hogy ide igazolt?
– Mindenképpen, mert jó közösségbe kerültem és úgy érzem, elérhető a kitűzött cél, az, hogy stabil középcsapat legyünk. Nem tagadom, van egy kis nosztalgikus érzés bennem, hiszen nagyon szép hat évet töltöttem Csepelen, ahol a kiesést követő öt esztendő mérlege: egy arany-, három ezüst- és egy bronzérem. Nekem azonban mostantól már itt kell teljesítenem, a Bugyi az én csapatom. Ami a szezon nyitányát illeti, a Vác elleni hazai 1–1 reális eredmény. Az első 45 percben ugyan jobbak voltunk, de a végére mintha kissé elfáradtunk volna. Ha a későbbiekben hasonló teljesítményre leszünk képesek, mint a Vác elleni első félidőben, akkor nem lehet gond…
A Bugyi-OBO őszi mérkőzéseinek programja a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/2/287725.html
Címlapfotó: Bugyin a középmezőny stabilizálására készülnek (forrás: MLSZ PVMI archív)
