– A Ceglédi Vasutas kétségkívül szebb napokat is megélt együttes, hiszen az elmúlt bő két évtizedben a NB II-ben, illetve az NB III-ban szerepelt. Hogyan élték meg az idei nyáron történt kiesést?
– Fájó pont volt, hogy az utolsó helyen zártunk az NB III, Dél-Keleti csoportjában. A keretünk alaposan átalakult, többségében fiatal, húsz év körüli játékosok alkották a csapatot, és érződött a rutintalanság. Három-négygólos vereségeket szenvedtünk, előfordult, hogy többet is kaptunk, és a 30 forduló alatt mindössze háromszor hagytuk el győztesen a pályát. Már az őszi idény végére olyan lépéshátrányba kerültünk, amit nem lehetett ledolgozni, így nem volt váratlan, hogy búcsúznunk kellett.
– A harmadosztályú búcsút követően milyen célt tűzött ki a vezetőség a „megye-egyben”?
– Ami az elérendő helyezést illeti, nincs konkrét cél. Azt várják, hogy minél előrébb végezzünk, legyünk ott az élcsoportban. Ebben benne van a dobogós hely is, annak bármelyik foka.
– Pillantsunk vissza a futballista pályafutásának kezdetére. Hogyan indult és eddig milyen állomásai voltak?
– Amióta az eszemet tudom, focizni szerettem volna. Ebben meghatározó szerepe volt apukámnak, Ványi Zsoltnak, aki az évek során különböző funkciókban tevékenykedett a ceglédi egyesületnél. Kisgyerekként jártam vele az edzésekre és a meccsekre, és el sem tudtam képzelni, hogy ne futballista legyek. Már hatévesen leigazolt a Vasutas Sportegyesület, egyre lépegettem felfelé a különböző korosztályokban. Itt a legsikeresebb szezonom a 2016/2017-es bajnoki év volt, amikor U14-es korosztályban az MLSZ szervezésében zajló kiemelt bajnokságban a csoportunkban az élen végeztünk. Átalában kezdő voltam, középpályást játszottam, akár jobb vagy baloldali futóként rendre szereztem gólokat is.
– Mikor kapott először lehetőséget a felnőtteknél?
– A 2021/2022-es szezonban az U19-es gárda tagja voltam, de akkor már fél éve a nagyokkal edzettem, ősszel pedig eljött a nagy pillanat. Apu volt az NB III-as együttes trénere, és a szakmai stáb úgy határozott, ha az adott meccsen kedvező az eredmény, akkor egy-két fiatalt bedobnak a „mélyvízbe”. Az egyik MOL Magyar Kupa-mérkőzésen, a Kaposvári Rákóczi ellen nem sokkal a vége előtt már 3–0-ra vezetettünk, amikor a 89. percben pályára léphettem. Ez olyan élmény volt, amit nem lehet elfelejteni. Egy hónappal később bajnoki mérkőzésen is bemutatkozhattam, a Dabas-Gyón ellen már három percet kaptam. Érdekesség, hogy az a találkozó is 3–0-as ceglédi győzelmet hozott. A tavaszi idényben már több lehetőségem volt, eközben megszereztem az első gólomat is. A Balassagyarmat elleni találkozón a 78. percben álltam be és a 86.-ban gólt lőttem. Az örömöm azonban nem lehetett teljes, mivel 3–1-re veszítettünk.
– Hogyan értékeli a Vasutas eddig őszi szereplését öt fordulót követően?
– Az ősz egyharmadánál a maximálisan elérhető 15 pontból tízet szereztünk, ami nem rossz, de jobb is lehetne. A nyitányon sima, 7–0-s győzelmet arattunk az újonc Diósd ellen. A következő fordulóban, Perbálon 2–1-re kikaptunk, ahol tulajdonképpen saját magunkat vertük meg, mert rendre kihagytuk a helyzeteinket. A Pomáz ellen – ha nehezen is, de – nyertünk 1–0-ra, a Vecsésen játszott 1–1-es döntetlen pedig abszolút elfogadható és vállalható. Legutóbb, a Vác elleni múlt hétvégi 4–0-as siker alapján azt mondhatom, küzdő csapat vagyunk, elégedettek lehetünk, és ha így folytatjuk, akkor az élcsoportban végzünk.
– Kérem, beszéljünk az ebben az idényben szerzett góljairól is, melyek döntően befolyásolták az eredményt. Hogyan emlékszik ezekre vissza?
– Elöljáróban annyit, hogy sokáig középpályást játszottam és ezen a poszton természetes volt a gólszerzés. Az utóbbi időben már jobbhátvédet játszom, ebben a szerepkörben pedig nem elvárás a góllövés. Egyébként szívesen futballozom ezen a poszton, úgy érzem, ez az igazi számomra. A Pomáz elleni találkozón már a 88. percben jártunk, amikor még 0–0 volt az eredmény. Nagyon nyomtunk, majd az egyik támadásunk végén elém perdült a labda, ballal kilőttem a hosszú sarkot, ezzel a góllal nyertünk 1–0-ra. Vecsésen sokáig vesztésre álltunk, támadott a hazai alakulat, amikor a 77. percben vezettünk egy ellentámadást. A kontránál én is felfutottam, majd az elém került labdát távolról, ugyancsak a hosszú sarokba lőttem, így lett 1–1 a végeredmény. Örülök ezeknek a találatoknak, de nem pályázom gólkirályságra. Elsősorban jobbhátvédként szeretnék bizonyítani, rúgják a gólokat a társaim, az a fontos, hogy minél eredményesebbek legyünk a szezon végén.
A Ceglédi Vasutas eddig eredményei és őszi mérkőzéseink programja a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29409/6/287736.html
Címlapfotó: Ványi Zsombor védőként is fontos gólok szerzője Cegléden (forrás: Kisfaludi István)
