– Az azért nem annyira rendkívüli, hogy valaki az aktív pályafutása befejeztével nehezen szakad el a futballtól és történetesen az öregfiúk között játszik tovább. Az viszont mér jóval ritkább, hogy 45 évesen még megyei szinten is futballozzon. Tavaly nyáron hogyan került ismét a képbe Taksony?
– A Pestszentimre, ahol már kilenc éve játszottam, az előző bajnoki szezon végén kiesett a Budapest-bajnokság I. osztályából, és akkor úgy gondoltam, 45 évesen már nem folytatom, elég lesz nekem a továbbiakban az öregfiúk és az old boys. A Taksony edzője, Hégner Zoltán egyik találkozásunkkor váratlanul megkérdezte, lenne-e kedvem náluk, a „megye-háromban” futballozni. Zolival annak idején együtt játszottam, vele most is csapattársak vagyunk a pestszentimrei öregfiúknál és a B.O.SZ old boys-ban szintén. Bevallom, meglepett az invitálás, de nem gondolkodtam sokat a válaszon, mivel úgy érzem, van még a lábamban annyi „kilométer”, hogy a vármegyei harmadosztály is beleférjen az életembe.
– Az átigazolás után volt bármilyen elvárás a régi-új klubja részéről?
– Előbb inkább én kértem, ha lehet, vegyék figyelembe, hogy a civil életemből adódó egyéb elfoglaltságaim miatt nem minden meccsen számíthatnak majd rám. A klub részéről annyi igény fogalmazódott meg, hogy a több évtizedes rutinommal segítsem az együttest. Mindig is csatárt játszottam, rugdostam a gólokat, de ezt most nem ígérhettem meg, mert igencsak érzem már az éveket. Emiatt kissé visszavontabban játszom, de a Szigethalom ellen 4–2-re megnyert hazai bajnokin a negyedik gólt én szereztem, időben odaértem a kapu elé, nem volt különösebben nehéz dolgom. A gólok termelését megteszi helyettem is Tárkányi Gergő, aki 15 találattal vezeti a góllövőlistát.
– A több évtizedes rutint említi, így vélhetően változatos volt az eddigi pályafutása. Honnan indult és merre, milyen állomások mentén haladt labdarúgóként?
– Soroksáron pár száz méterre laktunk a VOSE-pályától, ezért értelemszerűen ott kezdtem, ekkor lehettem nyolc vagy kilenc éves. Egészen 13 éves koromig fociztam itt, majd apuval Portugáliába mentünk, ahol a Sportingban folytattam az utánpótláskorosztályokban. Négy év elteltével hazajöttem és a Honvéd volt a következő állomáshelyem. Az ifiből felkerültem a felnőtt „tarcsiba”, az első csapat keretéhez azonban már nem fértem oda. Ekkor az edzőnkkel, Szurgent Lajossal többen átmentünk a Soroksári TE-hez, amely akkor az NB I/B-ben szerepelt együttes. Ez volt a legmagasabb osztály, amelyben játszottam, de az egyesület megszűnt, az új klubom az NB II-es Vecsés lett. Ezt követően rövid időszakot Ausztriában töltöttem, azonban nem éreztem jól magam.
– Hazatérve hol folytatta?
– Az akkoriban NB III-ban szereplő Taksonyban, amelyet az FC Dabas, majd Soroksár és Dunaharaszti következett. A 2009/2010-es bajnoki évre ismét Soroksárt választottam, a Haraszti útra Dajka László hívására mentem, akivel Dabason ugyancsak együtt dolgozhattam. Miután távozott, eljöttem én is és a megyei I/B- osztályú Alsónémedihez igazoltam át. A zöld-fehérekkel bajnokok lettünk, feljutottunk a „megye-egybe”, ahol a 2. helyen végeztünk, a Nagykőrös jelentős fölénnyel lett a befutó. Nem maradtam tovább ’Némedin, a „megye-kettes” Taksony lett a befutó, náluk korábban jól éreztem magam, ez komoly szerepet játszott a visszatérésemben. Harminchárom évesen már nem voltak különösebb álmaim a futballt illetően, a magasabb osztályba jutás kiharcolása viszont erősen motivált. Bajnokok lettünk, az osztályozót azonban sajnos elveszítettük a Dunakeszivel szemben. Az első meccset náluk 1–0-ra megnyertük, a visszavágón viszont 2–0-ra győztek nálunk, így ők válthattak osztályt. A 2013/2014-es szezonban a taksonyiakkal ismét az élen végeztünk a II. osztály, Déli csoportjában, ehhez az aranyéremhez 32 góllal járultam hozzá. Elégedett lehettem volna, de a szakvezetéssel nem volt éppen a legjobb a viszonyom, ezért úgy határoztam, inkább a tartalékoknál leszek játékos-edző. Egy év elteltével rájöttem, hogy ez a feladat nem elégít ki, így inkább elköszöntem. A labdarúgástól azonban nem akartam elszakadni, csak az öregfiúk mezőnyében játszani kevés lett volna számomra. Szerencsém volt, mert kaptam egy ajánlatot.
– Honnan jött az újabb megkeresés?
– A Honvédnál játékostársam volt Egri Zoltán, aki a Budapest-bajnokság II. osztályában szereplő Pestszentimre elnöke lett, ő a régi futballisták közül néhányunkat az egyesülethez csalogatott. Örömmel mentem 2015 nyarán Pestszentimrére, ahol a felnőttek mellett az öregfiúknál is futballozhattam. A 2020/2021-es szezonban bajnokok lettünk és feljutottunk a Budapest-bajnokság I. osztályába. Kilenc évet töltöttem már el a ’szentimrei kék-fehéreknél, amikor 2023 októberében betöltöttem a 44. évemet, onnantól kezdve az old boys korosztályban is folytattam, eleinte Pestszentimrén, majd az idei év elejétől a már többször is említett B.O.SZ. színeiben.
– Taksonyban mi a kitűzött cél a 2024/2025-ös szezonban?
– Taksony megérdemelné, hogy magasabb osztályban szerepeljen. A vezetőség ugyan nem mondta ki, hogy mindenképpen az élen végezzünk, de a játékosokat foglalkoztatja a gondolat. Az elsődleges cél éppen ezért, hogy jó baráti társaság alakuljon ki, ami vonzó lehet a fiatalok számára is. Jelenleg egy ponttal vagyunk lemaradva listavezető Üllőtől, a hétvégi, 11. fordulóban velük csapunk össze. Ami a többi riválist illeti, az elején Inárcson 4–1-re nyertük, a folytatásban pedig a Dömsöd és Dabas-Gyón vendégeként is döntetlent játszottunk. Ezek a riválisok tavasszal hozzánk jönnek, ami nagy előny lesz, így szerintem nem elérhetetlen a bajnokság megnyerése sem…
A Taksony eddigi mérkőzéseinek eredményei és a hátralévő őszi program a Pest vármegyei III. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29630/11/287871.html
Címlapfotó: Taksonyban a magasabb osztályú szereplés reális opció (forrás: MLSZ PVMI-archív)
