– Az előző szezon közepén köszönt el az érdiektől, ahol biztos pontnak számított. Miért döntött úgy, hogy inkább alacsonyabb osztályban és pont Százhalombattán folytatja a játékot?
– 2022-ben Érdre költöztünk, így természetes volt, hogy a szintén NB III-as MTK II.-ből ide szerződjek. Nagyon jó volt az első év, amit ott töltöttem, rendre kezdőként léptem pályára. Hasonló folytatásban reménykedtem, de nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. A téli szünetben ezért beszéltem a klub vezetőivel, jeleztem, nem tudom már vállalni az elvárásokat, a döntésemben meghatározó volt a korábban megsérült térdem állapota is. Elhatároztam, hogy 2024 elején elválunk egymástól. Ekkor keresett meg a VUK Sportegyesület, kihangsúlyozták, hogy többre vágynak a „megye-kettőnél” és eme cél elérésében a rutinommal sokat segíthetnék. Tulajdonképpen úgy is mondhatnám, hazahívtak, hiszen itt gyerekeskedtem és kezdtem el futballozni, a szüleim most is a városban élnek. Nem volt tehát nehéz igent mondanom.
– Említette, hogy Százhalombattán kezdett futballozni, majd elkerült innen. Hogyan, milyen állomások mentén alakult a további pályafutása?
– Édesapám úgy gondolta, hogy a fejlődésem érdekében lépni kellene, ezért Budapesten beírattak a Szent István középiskola labdarúgó osztályba. Reggel edzéssel kezdtünk, majd a tanórák következtek, délután pedig ismét tréningeztünk. Ez az iskola elsősorban a Fradinak biztosított közvetlenül utánpótlást. Az ügyesebbek már az érettségi előtt a zöld-fehéreknél kaptak lehetőséget, majd két és fél év után engem is kiválasztottak. Az Üllői útiaknál az ifjúsági B-csapatnál kezdtem, aztán hamar átkerültem az A-együtteshez, ahol jól ment a játék, Gellei Imre pedig behívott a felnőtt keretbe. Együtt edzettem a nagyokkal, de a csapatba kerülésre még kevés esélyem volt, ezért a szakvezetés úgy döntött, inkább kölcsönadnak az NB II-es Mosonmagyaróvárnak. Fél év után azonban visszahívtak, akkor még a Fradi is NB II-es volt az NB I-ből történt kizárása miatt.
– Az Üllői útra történő visszakerülése után bemutatkozhatott az első csapatban?
– Igen, az akkori tréner, Csank János bízott bennem. A védelemben több poszton is játszottam, nála jobbhátvéd lettem, azóta is ez a legmegfelelőbb szerepkör számomra. Sajnos őt felmentették, ezt követően jöttek az angolok, náluk viszont kevés lehetőséget kaptam. Éppen jókor jött 2010 elején az NB II-es Szigetszentmiklós edzőjének, Aczél Zoltánnak az invitálása, a Fradi elengedett fél évre kölcsönbe. Visszatérve csak a tartalékban játszottam, de a következő évben már az NB I-ben futballozhattam.
– Ezek szerint minden úgy alakult, ahogyan elképzelte?
– A Fradi akkorra már ismét az élvonalban szerepelt, de csak hét alkalommal kaptam lehetőséget. Éreztem, hogy hosszú távon nem számolnak velem, ezért 2012 nyarán éltem egy kínálkozó lehetőséggel. Az őszi idény nyitányán még a zöld-fehéreknél léptem pályára, majd az átigazolási időszak utolsó pillanatában elszerződtem Siófokra. A Balaton-partiaknál azonnal kezdő lehettem, sajnos azonban két meccs után súlyosan megsérültem, térdszalagszakadást szenvedtem. Ennek következtében fél évet kihagytam, majd mire már lábadozni kezdtem, a csapat kiesett az NB I-ből. Két évig még maradtam Siófokon az NB II-ben, közben azonban elfogyott a pénz, bizonytalan lett a jövő, így átigazoltam Soroksárra. Három évig futballoztam a Haraszti úton, őket az akkor szintén másodosztályú Monor követte. Utóbbi egyesülethez korábbi játékostársam, az ott edzősködő Horváth Dávid hívott, aki jelenleg az MTK trénereként dolgozik. Sajnos kiestünk az NB II-ből, én viszont nem szerettem volna alacsonyabb osztályban futballozni, ezért új csapatot kerestem.
– Könnyen talált?
– A Monor amolyan fiókcsapata volt az MTK-nak, a kék-fehérek pedig hátvédet kerestek. A Hungária körútra szerződtem, úgy is mondhatnám, a problémám házon belül megoldódott. Az akkori NB II-ben szereplő MTK visszajutott az élvonalba, ott azonban már nem számoltak velem. Harminc elmúltam, úgy ítéltem meg, már nem nagyon lehetnek különösebben nagyratörő terveim, ezért az NB III-as Tiszakécske lett a következő állomáshelyem. Egy év elteltével jött ismét képbe az MTK, az NB III-as „tarcsi” játékosa lettem, emellett az utánpótlásnál edzősködhettem is. Labdarúgóként Érd következett, de erről az elején már beszéltünk.
– A jelen pedig a „megye-kettes” ’Battát jelenti önnek. Miként ítéli meg a sárga-kékek esélyeit, egyáltalán meddig és milyen szinten szeretne még futballozni?
– Egy fordulóval az őszi idény vége előtt a negyedik helyen állunk, azonos pontszámmal, mint az előttünk lévő Aranyszarvas és a Ráckeve, ráadásul a listavezető Felsőpakony előnye is csak három pont. A dobogóra az említetteken kívül esélyes lehet még az Újhartyán is, mivel nekik van még egy elmaradt meccsük. Az utolsó fordulóban könnyen helycserék történhetnek az élmezőnyben, két rangadó is lesz még, jön hozzánk a Ráckeve, a Felsőpakony pedig az Aranyszarvast fogadja. Ezek a meccsek a sorrenden jelentősen változtathatnak, még jóformán bármi előfordulhat. Szerintem a bajnoki év végén ott leszünk a dobogón. Hogy melyik fokán, még nem tudom, de ez a csapat alkalmas a magasabb osztályra. Ami engem illet, addig szeretnék játszani, amíg a térdem engedi. A futballtól utána sem szeretnék elszakadni, edzőként szívesen folytatnám. Jelenleg is dolgozom, a játék mellett a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián az U13-asok edzője vagyok, szívesen foglalkozom a fiatalokkal. Lehet, egyszer majd edzőként elvállalok egy felnőtt együttest is, akár az NB III-as szintig, de ha csak az utánpótlás marad számomra opciónak, már azzal is elégedett leszek.
A Százhalombatta eddigi őszi eredményei és a bajnokság állása a Pest vármegyei II. osztály, Déli csoportjában:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29629/15/287799.html
Címlapfotó: Fülöp Noel számos klubot megjárt a pályafutása során (forrás: Károlyi Róbert)
