– Az előző bajnoki év mérlege Soroksáron: aranyérem és gólkirályság, valamint az NB II-es gárda keretéhez kerülés. Ennél többet aligha kívánhatna egy 19 éves futballista. Miért köszönt el mégis, és mi döntött a Felsőpakony mellett?
– A tavaszi idényben bajnoki mérkőzésen már ülhettem a kispadon az első csapatnál, de nem éreztem úgy, hogy pályára is léphetek, én viszont játszani szerettem volna. Tény, hogy a „tarcsi” valamennyi meccsén szerepeltem, lőttem 45 gólt, de az csak a Budapest bajnokság, III. osztálya volt, ennél pedig többre vágytam. NB III-as kluboktól ugyan kaptam ajánlatot, de azok messze voltak a fővárostól, amelynek a közelsége pedig szempont volt számomra, ugyanis 2024 nyarán megkezdtem tanulmányaimat a Budapesti Gazdasági Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán. Felsőpakony mellett igazából az döntött, hogy a településen élünk. Ha úgy nézzük, lényegében hazajöttem, így legalább össze tudom egyeztetni a tanulást a futballal. A bajnoki osztály szintje is magasabb, mint ahol eddig játszottam, a cél pedig az, hogy felfelé lépjünk.
– Tegyünk egy rövid visszatekintést az korábbi évekre. Hol kezdett el futballozni, milyen állomások előzték meg a felsőpakonyi hazatérést?
– Kisgyerekként karatéztam, majd az egyik évzárón a bemutató mellett fociztunk is, ami nekem nagyon tetszett. Akkor úgy éreztem, váltanom kellene és inkább futballista szeretnék lenni. A szüleim megértetté ezt a szándékomat, elvittek a Goldball ’94 FC-hez, ahol 2012 nyarán le is igazoltak. Hat évet töltöttem Goldballnál, lépegetve felefelé a Budapest-bajnokság korcsoportjaiban. Az egyik korosztályos válogatottal Soroksáron készültünk a tervezett tornára, amikor megláttam a soroksáriak edzéseit, tetszett, ahogy Kincses Peti ’bá foglalkozik a gyerekekkel, úgy éreztem, jó lenne nekem is idekerülni. Beteljesült a vágyam, 2018-ban már a Soroksár U14-es együttesének játékosa lettem. A Haraszti úton is hat évet futballoztam, emellett a futsalban is játszottam, az utánpótlástól eljutottam a felnőttekig, de erről már beszéltem.

– Sikerült beilleszkednie a jelenlegi együttesébe?
– Igen, hiszen alapembernek számítok, minden meccse pályán voltam, és amiért idehívtak, a gólokkal sem maradtam adós. A bemutatkozásom is jól sikerült, hiszen Abonyban mesterhármassal debütáltam, de ennek külön története van. A nyitó forduló időpontja egybeesett az egyetemi gólyatáborral, én viszont egyikről sem akartam lemaradni. Úgy döntöttem, már az első nap után visszajövök az abonyi meccsünkre a gólyatáborból. Az edzőnk, Megyesi László közölte, nem nevez a kezdőcsapatba, mivel nem tudni, milyen állapotban vagyok, inkább csereként számít rám a második félidőben. A körülmények azonban másképp alakultak, mert az első játékrész közepén Semsei Márk megsérült, nekem kellett beállnom a helyére. Szünet után aztán minden összejött, háromszor is betaláltam az ellenfél kapujába, végül 6–1-re nyertünk. A góljaim közül az első sokáig emlékezetes marad számomra, mivel ez volt a bemutatkozó találatom, amit a tizenhatoson kívülről lőttem a felső sarokba.
– Hogyan értékelné az őszi szereplést?
– Az indulásnál egyértelmű volt a cél, vissza kell kerülni a vármegyei I. osztályba. Jól rajtoltunk, a már említett mérkőzésen, Abonyban 6–1-re nyertünk, de következő meccsünket hazai pályán 3–0-ra elveszítettük a Ráckevével szemben. Levontuk a tanulságot, majd zsinórban tíz győzelem következett. Voltak nagykülönbségű sikereink, gondolok itt az Alsónémediben aratott 9–0-ra, amelyen mesternégyest értem el, vagy amikor egyaránt 6–0-ra bizonyultunk jobbnak a Tököl, a Tápióság, valamint a Tápiószele heinél. Hernádon is hét gólt szereztünk, igaz, „cserében” hármat kaptunk. A 12. forduló után már ötpontos előnnyel álltunk az élen, a hajrá rangadói viszont nem úgy sikerültek, ahogyan elterveztük, ugyanis három meccsen csak két pontot gyűjtöttünk, így elillant az előnyünk.

– Ön szerint mivel magyarázható ez a gyengébb időszak?
– Figyelmetlenek voltunk, például szögletek után elkerülhető gólokat kaptunk. Újhartyánban az első félidő százszázalékig a miénk volt, megszereztük a vezetést, ám a szünet után komoly hibákat követtünk el, a vége pedig 1–2 lett. Sajnos egy ponttal távozott tőlünk a Százhalombatta és az Aranyszarvas is, utóbbi ellen már a 7. percben vezettünk, a vége mégis 1–1 lett. Tavasszal nem követhetünk el hasonló hibákat, ha bajnokságot szeretnénk nyerni. Ehhez a háttér biztosított, nincs mese, élni kell a lehetőséggel.
– Az őszi félszezon után 16 találatával a második helyen áll a II. osztály, Déli csoportjának góllövőlistáján, három góllal lemaradva az éllovas Laczkó Milán mögött. Ráhajt a gólkirályi címre is?
– Természetesen. Nem lesz könnyű, mert az élen álló Laczkó Milán, az Aranyszarvas csatára rutinos futballista, korábban Szolnokon, illetve Kazincbarcikán játszott az NB II-ben, mindenesetre igyekszem felvenni vele a harcot. Tavaszra még több gólt ígérek, remélem, a bajnoki aranyérem mellett a gólkirályi címet is bezsebelhetem.
A Felsőpakony őszi eredményei és a tavaszi menetrend a Pest vármegyei I. osztályban:
https://adatbank.mlsz.hu/club/63/14/29629/16/287802.html
Címlapfotó: Eredményesnek bizonyult Kovács Dominik hazatérése (forrás: Barta Zoltán)