– Mielőtt részletesebben beszélnénk ezekről az izgalmasnak ígérkező kihívásokról, kérem, tekintsünk vissza a múltba. Mikor és hol kezdett futballozni, egyáltalán hogyan alakult pályafutása Gödöllőig?
– Péceliek vagyunk, ott gyerekeskedtem, majd tízévesen lettem igazolt futballista a helyi egyesületben. Mondhatnám úgy is, hogy ez természetes volt számomra, hiszen édesapám, Dolhai András volt akkoriban a Péceli Spartacus elnöke. Három évig fociztam a lila-fehéreknél, amikor az újságból értesültünk arról, hogy az U13-as korcsoportban az MTK toborzót szervez. Jelentkeztem, két-három alkalommal próbajátékon voltam, és ezt követően közölték, hogy megfeleltem. Kétévet töltöttem a fővárosi kék-fehéreknél, ám amikor felkerültem az U16-os korosztályhoz, áthelyezték őket Agárdra, a Sándor Károly Akadémiára, én pedig nem fértem bele ebbe a keretbe. Szerencsémre a Puskás Akadémia egyik játékosmegfigyelőjének tetszett a játékom, így átigazolhattam Felcsútra. Kollégiumban laktam, és bevallom, ezt az életformát nehezen viseltem, ezért mindössze évet töltöttem ott, majd váltottam.

 – Melyik volt a következő klubja?
– A Vasas Kubala Akadémiához igazoltam át. Ez már kedvezőbb volt számomra, hiszen Pécelről a fővárosba ingázva bejárhattam az edzésekre és a mérkőzésekre. Három szezont futballoztam Angyalföldön, a harmadik évben az U19-es korosztályban bajnoki címet szereztünk a csoportunkban. Az aranyéremnek ugyan örültem, de ez azzal is járt, hogy kiöregedtem az utánpótláskorosztályból. Akkor viszont épp nem volt tartalékcsapata a piros-kékeknek, az első csapatnál pedig nem tartottak igényt rám. Nemcsak a Vasasnál voltam ingázó, Gödöllőn is bejártam a gimnáziumba, ahol végül érettségiztem és felcsillant a lehetőség, hogy helyben folytassam a futballt. Több barátom és a bátyám is már Gödöllőn játszott, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. Nyáron aztán át is igazoltam a „megye-egyes” alakulathoz, amelyben rendre pályára léphettem. A bajnoki évet a második helyen zártuk, jól is éreztem magam, ám a szezon végén mégis úgy döntöttem, hogy váltok.

– A sikeres év ellenére mi motiválta a klubcserét?
– Profi álmokat dédelgettem, ezért szerettem volna magasabb osztályban játszani. Az NB III-as FC Hatvantól kaptam ajánlatot, majd a próbajáték után hozzájuk szerződtem. Játszottam is, de aztán jött a koronavírus-járvány, és egyre inkább visszavágytam Gödöllőre. 2020 nyarán elköszöntem a hatvaniaktól, és ismét gödöllői futballista lettem. Azóta bebizonyosodott, hogy jól döntöttem, hiszen egy eredményes együttes tagja lettem. A 2021/2022-es bajnoki évben az élen végeztünk, de az aranyéremnek volt egy árnyoldala, mivel a Csorna elleni osztályozón nem sikerült kivívni a feljutást az NB III-ba. A következő években is dobogón végeztünk, előbb harmadik, legutóbb pedig másodikak lettünk. A dobogós helyezések mellett az elmúlt két évben elnyertük a kupát is.