– Miért idén nyáron jött el az ideje a váltásnak, a távozásuknak?
Fehér Zsolt: Tíz, igen intenzív év áll mögöttünk, melyet vezetői szinten végeztünk. A „munka” kezdetén tele energiával, tervekkel és célkitűzésekkel álltunk a kihívások elé. Ez az energia a hosszú évek alatt teljesen természetes módon csökken, illetve fogy el. Amikor úgy érzed, hogy ami eddig feltöltött, az már inkább teher, akkor váltani kell. Egy ideje érlelődött már bennem a gondolat, de az utolsó célkitűzés, hogy a felnőtt együttessel megtartsuk a II. osztályú tagságot, még meg kellett valósítani. Ez így volt kerek.
Fehér Szilárd: Az az igazság az, hogy az elmúlt nyolc-tíz év alatt már többször is elérkeztünk egy-két holtponthoz, amikor a visszavonulást fontolgattuk. Előfordult, hogy én mondtam Zsoltnak, elég volt, most kell abbahagyni, és olyan is, amikor ő jelezte: ne tovább! Aztán valahogy úgy alakult, hogy mindig rábeszéltük a másikat, most nem szabad kiszállni, írjuk tovább a mi kis „regényünket”. A kérdésre visszatérve, én már tavaly nyáron kiszálltam az edzősködésből, miután a harmadosztályban sikerült begyűjtenünk a bajnoki címet. Azon a tavaszon – még a bajnokság közben – eldöntöttem, elég, más útra kell lépnem, ami meg is történt. A bajnoki címet megünnepeltük, utána pedig jeleztem az elnöknek, a továbbiakban nem szeretném az edzői feladatokat ellátni. Helyemre a csapat egyik húzóemberét, a futballistaként magasabb osztályokat megjárt Nagy Tamást kértük fel játékos-edzőnek, akinek ezúton is jár a köszönet. Számomra ezután a családdal való pihenés és közös programok sokasága következett, amelyek az előző években a labdarúgás miatt háttérbe szorultak. Ez az állapot végül csak kilenc hónapig tartott, mivel 2025 március végén egyéb okok miatt újra felkértek, segítsek a ’szelei csapatnak elérni a kitűzött célokat. Elvállaltam, mert a szívem azt súgta és őszintén szólva úgy is éreztem, motivált lennék a hátralévő bő két hónapban, az intervallum rövidsége is miatt amellett szólt, hogy vállaljam el a visszatérést. Vannak dolgok az életben, amelyeket el kell engedni, lehet ez akár a labdarúgás is, amely gyerekkorunk óta az életünk része volt. Ebben a sportágban nevelődtünk, szocializálódtunk, kötöttünk életre szóló barátságokat és remek kapcsolatokat, nyáron azonban eljött az idő, amikor már a családnak kell a főszereplőnek lennie. Az elmúlt sok-sok évben senkinek nem mondtunk nemet, csakis a családunknak, hiszen mindent a labdarúgáshoz igazítottunk. Ezen akartam változtatni, ez volt a legfőbb oka a döntésemnek. Nem tagadom, az elmúlt években már valósággal irigykedve néztem a ,,civil” emberek életét.
– Tízéves fejezet zárult le idén nyáron kettejük életében. Ebből kiindulva, úgy gondolom, nem volt könnyű meghozniuk a döntést. Jól sejtem?
Fehér Zsolt: Évtizedes érzelmi hullámvasút, több-kevesebb sikerrel tűzdelve, röviden így tudnám jellemezni ezt az időszakot. Aki valaha sportolt, vagy köze volt a sporthoz, tudja, érzelmek nélkül ezt nem lehet csinálni, ezért is volt nehéz meghozni a döntést. Másrészről pedig voltak olyan külső akadályozó tényezők, melyek az elhatározásunkat elősegítették. Mindentől függetlenül, összességében majd csak a szépre emlékezünk.
Fehér Szilárd: Számomra talán valamivel könnyebb volt a leválás, mint a bátyámnak, nálam ugyanis tényleg elfogyott az energia és a motiváció is. Belegondoltam a jövőbe, a következő szezonba, hogy kezdődik minden elölről: alapozás, edzőmeccsek szervezése, edzéservek készítése, meggyőzni a játékosokat, hogy maradjanak, vagy igazoljanak át hozzánk. Szép és jó mindez, de ennyi év után már bele tud fásulni az ember.
– Ha visszatekintenek, mit tartanak a munkájuk legnagyobb eredményének? Honnan hová jutott el a klub a tízéves tevékenysége során?
Fehér Zsolt: 2015-ben tulajdonképpen a nulláról indultunk, már ami az utánpótláscsapatokat illeti. Kezdettől fogva azt a szemléletet vallottuk, az utánpótlásnevelés a legfontosabb szempont, a helyi gyerekek sportolási lehetőségének megteremtése versenykörülmények között. Büszkén mondhatom, mára az egyesületünk nyolc korosztályt versenyeztet, a csapatok Pest vármegye nagyobb városaival is egyenrangú ellenfelek, mi több, évek óta dobogós helyezéssel büszkélkedhet minden együttes, noha mindig is azt hangoztattuk, hogy a sikert nem a tabellán elfoglalt helyezésben mérjük, hanem abban, mennyi gyereket, sportolót tudunk megmozdítani ebben a mai digitalizált világban. Amikor átadtuk a klubot, az ötévesektől az öregfiúkig közel 150 játékosa volt a klubnak, melyből százan utánpótláskorúak. A Tápiószelei Sportegyesület több mint százéves fennállása során ebben a tízéves időszakban versenyeztette a legtöbb sportolót és csapatot. A munkán egyik komoly eredményének tekinthetjük, hogy hosszú évek óta javarészt saját nevelésű labdarúgó alkotják a felnőtt csapatot. Ha ebből indulok ki, a jövőkép is biztató lehet, ha elég kitartóak lesznek a srácok. Mindenképpen ezt tartom a legnagyobb sikerünknek.
Fehér Szilárd: A legnagyobb siker az, hogy fiatal edzőként mindegyik játékos elfogadott, akikkel együtt dolgoztam. Volt közöttük olyan, aki közel 15 évvel volt idősebb nálam és abszolút nem derogált neki, hogy egy fiatal, ,,tojáshéjas gyerek” kér tőle ezt-azt a futballpályán. Rengeteg jó embert, remek futballistákat, elkötelezett vezetőket és sportszerű edzőkollégákat ismerhettem meg a megyében. A játékvezetőkről sem tudok rosszat mondani, többségükkel korrekt viszonyunk volt. Úgy gondolom, a hosszú évek alatt mindenkivel igyekeztünk jó kapcsolatot ápolni és ezért merem kimondani, hogy a jövőben talán sok helyen örömmel fognak bennünket fogadni nézőként is…
– Mindketten többféle pozíciót is betöltöttek az elmúlt évtizedben. Melyek voltak ezek és mettől meddig tartott?
Fehér Zsolt: Ami engem illet, alapvetően az elnöki tisztséget töltöttem be. A profi pályafutásom évei alatt megszerzett tapasztalataimat próbáltam megosztani és átadni az itteni közösségnek. Remélem, nem hangzik nagyképűen, de mondhatni, élő példaként jártam a fiatalok előtt, hogy kitartó munkával Tápiószeléről is el lehet jutni a címeres mezig. Persze legalább ennyire voltam „mindenes” is, ha kellett füvet nyírtam, locsoltam, pályát vonalaztam, vagy éppen edzőmeccset vezettem. Amit különösen élveztem, hogy szinte minden korosztály mellett lehettem edző, a „bozsikosoktól” kezdve az U13, az U14, az U15, az U16 és az U19-ig, csak az utolsó, 2024/2025-ös szezonban nem volt állandó csapatom, leszámítva az öregfiúkat, amely két év alatt két ezüstérmet szerzett.
Fehér Szilárd: 2017 január óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – javarészt a felnőtt csapat vezetőedzője voltam, egészen 2025 júniusáig, emellett természetesen az utánpótlást is kellett koordinálni. Ha megengedi, egy-két gondolatot említenék a felnőtteknél eltöltött évekről, mellyel többnyire a másodosztályban szerepeltünk. Volt, hogy a kiesés ellen menekültünk, de előfordult olyan is, amikor dobogós helyen végeztünk, vagy a középmezőny tagjai voltunk, a 2023/2024-es szezonban pedig a III. osztály, Keleti csoportjában lettünk bajnokok, ami egyben azt is jelentette, hogy Tápiószelének 17 év után lett ismét bajnokcsapata. Vegyesek voltak az eredmények, soha nem volt két egyforma szezonunk. Mindegyik izgalmas volt valamiért, mindre nagy örömmel emlékszünk vissza. A sikert mégis leginkább abban látom, hogy az elmúlt tíz évben sikerült a helyi utánpótlásbázist felépíteni, a felnőtt csapatunk jelenleg is ennek köszönheti a talpon maradását, létét. Ehhez viszont olyan társak, vezetők kellettek, akik hozzánk hasonló filozófiát vallottak. Ha megengedi, felsorolnám ezeknek a nevüket és ezúton is szeretnék köszönetet mondani a sikeres együttműködésért: Gál Ferenc, Fehérné Póti Ibolya, Fehér-Vörös Andrea, Földi Ferenc, Földiné Szabó Szilvia, Katona Krisztián, Katona Krisztián János, Kiss György, Kiss Ádám, Petrovics Dávid. Ők mindannyian itt voltak és mellettünk álltak az elmúlt tíz év nagy részében és elősegítették az egyesület sikeres működését. Rajtuk kívül is sokan segítettek önzetlenül, de mindenki nevét lehetetlen volna megemlíteni. Tiszta lelkiismerettel mindig is megpróbáltuk úgy csinálni a működést, hogy a játékosainkkal fél év múlva is egymás szemébe tudjunk nézni, nem mindenhol tudták-akarták ezt megtenni, ezen klubok egy része azóta meg is szűnt.
– Mi lehet tudni az utódokról?
Fehér Zsolt: Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy a régi vezetőség nagy része megmaradt, egy-két új taggal kiegészülve, akik eddig is részt vettek az egyesület munkájában, csak most eggyel előrébb léptek. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is jó kezekben lesz az egyesület és amit együtt felépítettünk, a továbbiakban is sikeresen fogják irányítani. Talán a városvezetés velük partner is lesz. Ezúton is szeretném megköszönni a vezetőtársaknak, Katona Krisztiánnak, Földi Ferencnek és Gál Ferencnek az elmúlt évek közös munkáját, ők egyben az új vezetést is alkotják. Köszönet jár Kiss Györgynek és Tóth Tamásnak is, asz ő személyük a régi vezetőséget jelentette.
Fehér Szilárd: Az új vezetés házon belülről került ki, így azt mondhatom, a lehető legjobb kezekbe került a Tápiószelei Sportegyesület. A korábbi elnökhelyettes, Katona Krisztián vette át az egyesület elnöki pozícióját, aki helyi vállalkozó. Az elnökhelyettes a korábban említett Földi Ferenc lett, valamint vezetőségi tag még Katona Krisztián János, Gál Ferenc és egy új tag, Molnár József személyében. Valamennyien helyi kötődésű, a futball iránt teljes mellszélességgel elkötelezett, ambiciózus személyek.
– Mint az élet oly sok területére, így a labdarúgásra is érvényes: soha nem mondd, hogy soha! Van, lehet még visszaút a Fehér testvéreknek a tápiószelei futballba?
Fehér Zsolt: Ez a gondolat egyáltalán nem foglalkoztat. Csodálatos élményekben és sikerekben gazdag időszak van mögöttünk, ami egyben nagyon fárasztó és megterhelő is volt. Pihenni szeretnék, a családdal lenni, mert az a legfontosabb. Egy biztos: továbbra is az elsőszámú szurkolója leszek a tápiószelei klubnak.
Fehér Szilárd: Egyetértek, szerintem sem szabad soha semmit kategorikusan kizárni. Az utóbbi időben jólesik a másfajta munka és pihenés, aztán ez most rövidebb vagy nagyon hosszú, mondhatni, végleges lesz-e, majd a jövő eldönti. Őszintén szólva, nagyon fiatalon, mindössze 26 évesen lettem felnőtt tréner, alighanem többek között ez is belejátszik, hogy azért tartok 35 évesen ott, hogy elég a labdarúgásból. Többnyire jellemzően ilyenkor szoktak elkezdeni edzősködni és a játékospályafutást háttérbe szorítani, vagy befejezni, nekem viszont máshogy alakult ezen a téren a sorsom. Ne értse félre, semmit sem bántam meg, tényleg elképesztő időszak volt, életem végéig boldogan fogok visszaemlékezni erre az időszakra.
A „kistestvér” mérlege a kispadon
A Fehér testvérek közül a fiatalabb, a 35 esztendős Szilárd, mint azt a fenti interjúban elmondta, 2017 januárja és 2025 júniusa között volt a tápiószelei felnőtt csapat vezetőedzője. Ezen nyolc és fél év alatt összesen 173 II. és III. osztályú bajnokin, 14 Pest Vármegyei Kupa-mérkőzésen és 61 felkészülési találkozón ült az együttes kispadján.
Címlapfotó: Az egyik legnagyobb siker: a felnőtt együttes a 2023/2024-es szezonban bajnoki címet szerzett a III. osztály, Keleti csoportjában (forrás: Fehér Szilárd)
