– Miért éppen 42 évesen döntött úgy, hogy befejezi a labdarúgást?
– Négy éve elszakadt az Achilles-ín a lábamban és ebből csak nagy nehézségek árán épültem fel, ráadásul a rehabilitáció közben mélyvénás trombózist is kaptam. Az orvosok is csodálkoztak az eseten, mert gyógytorna közben történt, amikor már nem kellett vérhígítót szednem. Nehéz időszak volt, mert felnőttként korábban mindössze apróbb húzódásaim voltak, legfeljebb még gyerekként hagytam ki hosszabb időszakot. Nehezen álltam talpra, az utóbbi három évben alig játszottam, de ha mégis, akkor is inkább csereként.
– Az utolsó mérkőzése óta csaknem három hét telt el. Érez egyfajta ürességet vagy bármi szokatlant?
– Ami azt illeti, az edzések már most is nagyon hiányoznak, igazából tíz-húsz percekre még beállhatnék a meccseken, de az említett sérülés megadta a kezdő lökést, hogy befejezzem. Lehet, hogy a szervezetem így jelzett, elég volt. Néhány éve még az öregfiúk-bajnokságban is játszottam a felnőttbajnokság mellett, a hétvégi bajnokik után hétfőn este újra a pályán voltam, a regenerációra tehát nem sok időm jutott. A baráti összejöveteleken biztosan játszom majd a jövőben is, mert muszáj valamit mozognom, de bevallom, a heti három edzés és a mérkőzések hétről hétre ismétlődése nélkül jól elvagyok.
– Huszonhárom év alatt csupán két klub színeiben futballozott, hűséges típus tehát. Miért alakult így a pályafutása?
– Gyerekként azért volt még néhány egyesületem, Szigetmonostoron kezdtem, tizennégy évesen már a felnőttek között is játszottam, majd a Fradi U14-es korosztályánál kezdtem el edzeni. Közben a Leányfalu serdülőhöz kerültem, az edzőm felvitt az ifibe, de az egyik bajnokin kettős szárkapocscsonttörést szenvedtem. Két évig tartott a felépülésem, így a Ferencvárosból „természetesen” semmi sem lett. Az igaz, hogy a felnőttek között valóban csak két klubban futballoztam, pedig hárommal volt szerződésem.
– Nocsak, mi történt?
– A Dunakeszivel az NB III-ban futballoztam, 24-25 évesen a legjobb korban éreztem magam, ezért gondoltam, kipróbálom magam az NB II-ben is. A Kaposvölgyénél voltam próbajátékon, megfeleltem, alá is írtam a szerződést, majd egy héttel később elküldtek, mert az elnök inkább NB I-es játékost akart a csapatban látni. Elment a kedvem a futballtól, inkább visszamentem Szigetmonostorra, ahol lehúztam ezután még tizenhét évet.
– Végleges a mostani döntése a visszavonulásról?
– Öt percre lakom a pályától, szóval nem tagadom, nagy a kísértés, de éppen költözünk a családdal, szóval nincs sok időm ezen gondolkodni.
– Hova költöznek?
– Kaposvárra. A feleségem oda valósi. A kislányunkat februárra várjuk, úgyhogy van teendőm bőven az új életünk kialakításával.
– Aki ismeri, mindenki „Manónak” hívja. Honnan jött a becenév?
– Koraszülöttként egy kiló húsz dekával jöttem a világra, két hónappal a tervezett időpont előtt. A nyolcvanas években majdhogynem orvosi csodának számított, hogy életben maradtam, három hónapig inkubátorban voltam. A szüleim neveztek el „Manónak”, aztán az óvodától kezdve az általános iskolán keresztül a csapataimnál is így szólítottak, végül rám ragadt.
A Szigetgyöngye eredményei a Pest vármegyei III. osztály, Északi csoportjában a 2025/2026-os évad őszi idényében és a bajnokság állása:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31818/13/309462.html
Címlapfotó: Klement „Manó” József teljesen új fejezetet nyit az életében
