– Komolyan mondja, hogy akár még az aranyérem megszerzése is lehetséges?
– Meglehetősen szoros az élmezőny, az ősszel ráadásul még formálódott a keretünk, én is csak nyár óta vagyok a klubnál, szóval kevés volt a rendelkezésre álló idő az összeszokásra. Mondjuk, ha több edzésünk lenne, biztosabban merném kijelenteni, hogy elsők is lehetünk.
– Elégedetlen az edzések számával?
– Dehogy, azzal nincs probléma, inkább a létszámmal. Jó lenne, ha egyszer végre lennénk tízen egy tréningen, de a munkahelyi elfoglaltságok miatt azonban ez általában nem jön össze. Egyénileg, technikai képzettségben nagyon jó labdarúgók alkotják a keretet, de több futásra és erősebb fizikumra lenne szükség. Mert hiába vagyunk a „megye-háromban”, tényleg szoros a tabella, a környezetünkben lévő együttesek is szeretnének előrébb végezni.
– Mint példásul az előző klubja, az ötödik Kistarcsa, amely két ponttal szerzett többet a Nagytarcsánál.
– Akár ők is, igen, de ha erre kíváncsi, nem bántam meg, hogy váltottam. Mindenkivel jóban vagyok, az edzővel és a korábbi csapattársaimmal is, csak, amikor náluk futballoztam, gyakran éreztem magam kirekesztve. Mintha olyanok kaptak volna lehetőséget, akik jobban barátkoztak az edzővel, de mondom, nincs bennem sértődés.
– Az ősszel klasszikus mesterhármast szerzett a Sülysáp ellen, a Dánnyal szemben pedig duplázott. Utóbbi mérkőzés ugyanakkor izgalmasan alakult, mivel már 3–0-ra is vezettek, de az ellenfél kiegyenlített, és csak a 82. percben elért újabb góllal lett meg a három pont. Hogyan emlékszik erre az októberi bajnokira?
– Úgy, hogy a dányiak mintha jobban akarták volna a sikert, mert háromgólos vezetésünknél elhittük, hogy megvan a győzelem. Nagyképűen futballoztunk, további támadásokkal próbálkoztunk, közben az előnyünk meg csak fogyott, az ellenfél végül egyenlített. Szerencsénk volt, hogy a végén újra betaláltunk.
– Mennyire nehéz csatárként érvényesülnie a vármegyei harmadosztályban?
– Jobb lenne az állandóság, mert nem mindig játszom támadóként, ehelyett ott futballozom, mikor épp melyik poszton van rám szükség, ami szintén a létszámhiányból következik. A már említett munkahelyi elfoglaltságok mellett az összeállítást az is meghatározza, hogy az idősebbek nem feltétlen bírják erővel kilencven percen keresztül, ezért játszottam már középpályást is. Ha minden jól megy, további két-három kárpátaljai játékos is nálunk folytatja majd tavasztól. Kiss Krisztián volt az első, aki már az előző szezonban is Nagytarcsán futballozott, Popovics Alex barátommal én tavaly nyáron érkeztem, remélem, minél többen leszünk, hogy megfelelő kerettel vágjunk neki a bajnokság második felének.
– Az MLSZ adatbankja szerint 2017 után hat éven keresztül nem futballozott. Miért?
– Ez így nem igaz, de tény, hogy dolgoztam és mellette futballoztam, csak éppen Csehországban és kispályán, ami nem szerepel az MLSZ nyilvántartásában.
– Csehországban is amatőr szinten játszott?
– Persze, munka mellett, de azt hiszem, ott csak a legalacsonyabb osztályban.
– Mikor járt legutóbb Kárpátalján?
– Nagyon régen, ráadásul most a háború miatt nem is tudnék menni, de beszéltem az ott maradt ismerőseimmel. Nem könnyű a helyzet, de semmi sem tart örökké…
A Nagytarcsa eredményei a 2025/2026-os évad őszi idényében a Pest vármegyei III. osztály, Keleti csoportjában, a bajnokság állása és a tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31820/14/309488.html
Címlapfotó: Legeredményesebb játékosa szerint a Nagytarcsában vannak még tartalékok (forrás: Mészáros Tamás)
