– Mi történt hétvégén a Dunakeszi ellen?
– Érthetetlen számomra az első félidő, olyan érzésem volt, mintha az egész csapat aludt volna. Helyzetig sem jutottunk, ellenben kaptunk két gólt. Szünet után már sokkal jobban játszottunk, csak a tizenegyesgólunk túl későn született, az egyenlítés már nem jött össze. Bosszantó, mert tavasszal nagyon jól rajtoltunk, talán mindannyian meg is lepődtünk, hogy háromszor nyertünk a Diósd és a Pomáz mellett a listavezető Vecsést is legyőztük, méghozzá idegenben. A bentmaradáshoz viszont nem fér bele egy olyan első félidő, mint amilyet a Dunakeszi ellen produkáltunk.
– A 10. helyen állva tényleg a kiesés elkerüléséről beszélnek?
– Alapvetően ez volt az elsődleges cél, és azt azért látni kell, elég szoros a mezőny a tabella második felében. Meglehet, hogy a három győzelem után sok játékosnál elszálltak a gondolatok, hogy akár a mezőny első felében is végezhetünk, de jó lenne inkább a földön maradni és minél előbb bebiztosítani, hogy ősztől is ebben az osztályban induljon a csapat.
– Ön csak télen csatlakozott a kerethez, de mit csinált ősszel? Szüneteltette a nagypályás futballt?
– Pontosan így történt. Tavaly még a Martfű labdarúgója voltam, mellette pedig futsaloztam Tiszaföldváron. Megnyertünk az NB II-es bajnokságot, de mivel a klub nem vállalta az élvonalbeli szereplést, a Maglód indult helyette. Közben a maglódiaktól kaptam egy ajánlatot, hogy játsszam náluk az NB I-ben. A heti négy edzés és a bajnokik mellett ezért úgy döntöttem, szüneteltetem a nagypályás labdarúgást.
– Télen végül miért döntött az újabb váltás mellett?
– A Maglódnál tizenöten voltunk a keretben, kevés játéklehetőséget kaptam, így hát közös megegyezéssel szerződést bontottam.
– Korábban futballozott az NB II-ben és az NB III-ban is. Nem mintha öreg lenne, de mégis miért a vármegyei elsőosztályt választotta?
– Inkább az NB III-ban játszottam sokat, az NB II-ben csak egy szezont, még a Monor játékosaként. Ami igaz, az igaz, valóban nem érzem még magam öregnek, de most valahogy nem tartottam magam elég erősnek az NB III-hoz. A labdarúgást nem akartam még befejezni – egyébként sem lehet csak úgy, egyik napról a másikra –, meg aztán Tápiószecsőn lakom, ami alig 20 kilométerre van Tápiószentmártontól.
– A nagypályás labdarúgás és a futsal kitölti a szabadidejét?
– Nagyjából, de tíz éve kispályázom is mellette, futsalban pedig jelenleg a tiszaföldvári PFF-Szántó együttesében játszom az NB II-ben.
– Melyik szakág segíti önt leginkább a labdarúgás vonatkozásában? A kispályás foci vagy a futsal?
– Egyértelműen a kispálya, és nem azért, mert nem kell sokat futni, hanem mert a gyorsaság a döntésekben és a gondolkodásban is segít. Ajánlanám minden labdarúgónak, hogy kispályázzon is, mert rengeteget hozzáad a futballban nyújtott teljesítményhez.
– Azt már csak óvatosan kérdezem, hogy az öregfiúbajnoksággal mi a terve?
– Igen, beszélgettünk már erről is, mert jövő novemberben betöltöm a harmincnégyet, és bizony a futsal és az öregfiúbajnokság mérkőzéseit is hétfőnként rendezik. Előbb- utóbb aktuális lesz majd a kérdés, de később is ráérek még gondolkozni a megoldáson…
Az Aranyszarvas eddigi eredményei a 2025/2026-os évadban a Pest vármegyei I. osztályban, a bajnokság állása és a további tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/14/31445/19/309414.html
Címlapfotó: Ficsór Richárd 32 évesen is több „vasat”, azaz szakágat tart még a tűzben (forrás: snazstudio)
