– A Feczesin név azért nem annyira gyakori, csak nem a volt válogatott labdarúgó rokona?
– De igen, Robi az unokabátyám. Szeretnék is tőle szakmai tanácsokat kérni, csak sajnos a két család nem nagyon tartja egymással a kapcsolatot. Egyébként édesapám, Feczesin Zsolt is labdarúgó volt, egykor Pest megyében, Ráckevén, Kiskunlacházán és Dunavarsányban is futballozott.
– Akkor tehát van azért kitől tanácsot kérnie.
– Persze, meg is beszéljük a hibákat, ha teheti, ott van a mérkőzéseimen, közben pedig segít, ha valamit javítanom kell.
– Akkor mondhatni, sportos család az önöké. Az édesanyja hogyan viszonyul a futballhoz?
– Szereti, de nem nagyon ért hozzá. Szurkol, néha megmondja a magáét a játékvezetőnek, de talán csak azért, mert félt engem.
– Ön viszont 17 évesen nem fél az NB III-tól, jól gondolom?
– Dehogy, sőt, az lenne most az elsődleges cél az életemben, hogy a harmadosztályban megálljam a helyem. Télen kerültem a Dunaharasztihoz, egyelőre még csak három forduló telt el a tavaszi idényből, a Gyula és a BKV Előre ellen csereként álltam be, de amit nagyon sajnálok, hogy a Honvéd II. ellen csak a kispadon ültem.
– Van még ideje, később még bőven kaphat játéklehetőséget…
– Ez igaz, de öt-hat évvel ezelőtt a kispestieknél játszottam három szezonon keresztül. Nagyon szerettem oda tartozni, barátságos volt a környezet, meg közös nyaralások a csapattagokkal. Amióta pedig eljöttem, valamiért mindig a Honvéd ellen ment a legjobban a játék.
– Mintha némi keserűséget éreznék a hangjában.
– Én döntöttem a klubváltás mellett.
– Tizenhárom évesen?
– Jó, hát nyilván a szüleim támogatása mellett. Egyhetes edzőtáborba hívtak Diósgyőrbe, ahol minden a legjobban alakult, így végül oda igazoltam. Miskolcon kollégiumba kerültem, a tizenegyedik osztály második félévétől pedig magántanuló lettem az egy helyi gimnáziumban.
– Adódik a kérdés, négy év után miért váltott újra klubot?
– Honvágyam volt, meg aztán az utolsó fél évben már nem a terveim szerint alakult az életem. Kevés játéklehetőséget kaptam, úgy gondoltam, kell a környezetváltozás. A tanulmányaim miatt egyébként továbbra is maradtam Miskolcon, minden hétfőn elutazom az iskolába, este pedig hazajövök. Január óta magántanuló vagyok, egyelőre bevált, mert az eredményeim nem romlottak.
– A Dunaharaszti második számú együttese a Pest vármegyei másodosztályban szerepel, náluk akár még gyakrabban pályán lehet, ha az NB III-ban épp nem kap lehetőséget, akkor sincs veszve minden.
– Ahogy mondtam, célom az NB III, de valóban, két hete, szombaton végigjátszottam a Maglód ellen bajnokit a „megye-kettőben”. Lényegében az összes fiatalt átvezényelték a második számú csapathoz, mert fontos lett volna nyerni. Sajnos 5–4-re kikaptunk, de így is nagy élmény volt, mert ez volt az első felnőtt meccsem vármegyei szinten. Nem is zárkózom el ettől az osztálytól sem, mert csakis akkor fejlődhetek, ha folyamatosan játszom.
A Dunaharaszti eddigi eredményei a 2025/2026-os évadban az NB III, Dél-Keleti csoportjában, a bajnokság állása és a további tavaszi menetrend:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/0/31782/21/308850.html
Címlapfotó: Feczesin Kenéz tudja, a fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy rendszeresen játsszon (forrás: Kuti Marcell)
