– Melyek az első emlékei Érd futballjával kapcsolatban?
– Közel laktunk a pályához, amely akkor még a „gödörben” volt, csak a 7-es úton kellett átmenni, én pedig úgy hét-nyolcéves lehettem, amikor szurkolni kezdtem a csapatnak. Rendszeresen ott voltam a hazai meccseken, mindig arról ábrándoztam, hogy olyan kapus leszek majd, mint Novák Feri bácsi. Később aztán ő lett az Érdi VSE ügyvezető elnöke, majd róla nevezték el a stadionunkat is. Sajnos két éve elhunyt, de felejthetetlen, hogy éveken keresztül vele dolgozhattam az egyesület vezetésében.
– Végül megvalósult az az álma, hogy a példaképéhez hasonlóan kapus legyen?
– Kapus lettem, de el kell ismerni, nem jutottam olyan szintre, mint Feri bácsi. A fővárosba kerültem középiskolába, ahol az osztálytársak és a haverok azt mondták, menjünk el a Budapest-bajnokságban szereplő MEDOSZ Erdért toborzójára. Így is történt, ottragadtam, előbb a serdülőben, később az ifiben védtem. Az érettségi után Gyöngyösre mentem főiskolára, de ott csak kispályás fociban és kézilabdában védtem. Aztán jött a katonaság és véget ért a futballista karrierem. Mezőgazdász végzettségem van, a munkámmal járó elfoglaltságok miatt már le kellett mondanom a futballról.
– Ez egyben azt is jelentette, hogy nem volt a kedvenc egyesületének a játékosa?
– Sajnos nem, annak ellenére sem, hogy minden Érdhez köt, hiszen a felmenőim már 300 évvel ezelőtt is a településen éltek, magam is nagyon szeretem ezt a várost. Amikor a tanulmányaim befejezése után visszatértem, akkor „üres volt a zsebem”, minden időmet a munkámban töltöttem, nézőként is csak ritkán jutottam el a meccsekre. Később aztán ez megváltozott, közelebb kerültem a csapathoz, már nemcsak szurkolója voltam a zöld-fehéreknek, hanem szponzoráltam is őket. Ez a kapcsolat 2008-ban vált hivatalossá, amikor szakosztályvezető lettem, majd ügyvezető elnökhelyettessé léptem előre.
– Kalandozzunk el egy kicsit az elmúlt évtizedekben, nyilván bőven van mire visszaemlékeznie. Sportvezetőnek milyen időszakokat élt meg a klubnál?
– Voltak nagyon szép időszakok, de akadt olyan is, amit nehezen éltünk meg. A kilencvenes évek végére tulajdonosváltás történt, a gazdasági társaság nem tudta teljesíteni, amit vállalt. Az NB I/B-ben szerepeltünk, de az 1999/2000-es bajnoki évben mélypontra jutottunk, ugyanis megszűnt az együttes. Akkor néhányan úgy éreztük, Érd nem maradhat futballcsapat nélkül, szervezzünk egyet a megmaradt futballistákból, így 2000 nyarán beneveztünk a bajnokságba. A szabályok értelmében a legalacsonyabb osztályban indulhattunk csak, de azt első nekifutásra megnyertük, feljebb léphettünk a „megye-kettőbe”. Ebben az osztályban aztán eltöltöttünk néhány évet, majd újabb ugrás következett, míg el nem eljutottunk az NB III-ig. A 2011/2012-es szezonban voltunk a csúcson, Miskovicz Bálint irányításával hét pont előnnyel megnyertük az NB III, Duna-csoportját, de nem mehettünk feljebb.
– Mi volt az akadálya az NB II-es szereplésnek?
– Ha megengedi, a válaszomat egy nagyon szép emlékkel kezdeném. A 2011/2012-es szezonban három fordulóval a befejezés előtt a nagy rivális Dorog volt az ellenfél, és ha nyerünk, mi vagyunk a Duna-csoport bajnoka. A meccs hajrájában sikerült gólt szereznünk, 1–0-ra győztünk, bajnokok lettünk. Bevallom, akkor örömömben potyogtak a könnyeim. Sajnos, az örömöm nem lehetett teljes, mivel nem adtuk be az NB II-es szerepléshez szükséges licenckérelmet. Akkor támadások értek, kaptam hideget-meleget, de hátteret a szurkolók nem ismerték. A tavaszi idény kezdetekor felmértük a lehetőségeinket, folyamatosan latolgattuk, mi lesz majd, ha megnyerjük a bajnokságot. A legerősebb szponzor a támogatást illetően azt mondta, majd meglátjuk, ám erre nem lehetett építeni. Beszélgettem a csapatkapitánnyal, Jakab Árpáddal is, arra jutottunk, hét olyan játékos található a keretben, akik megütik az NB II-es szintet, vagyis muszáj lesz újakat átigazolni és ahhoz bizony pénz kell. Ezek ismeretében végül maradtunk az NB III-ban. Később, a 2019/2020-as szezonban ismét felcsillant a lehetőség, amikor a koronavírus-járvány miatt nem bejeződött be a bajnokság. A Nyugati csoportban az élen álltunk, amikor félbeszakadt a szezon, nem hirdettek bajnokot, de megkaptuk az aranyérmeket és játszhattunk volna az NB II-be jutásért, végül azonban úgy döntöttünk, inkább maradunk a harmadik vonalban.
– Ezekben az években számos edzővel dolgozott együtt. Ha megkérem, tartana „névsorolvasást”?
– Dukon Bélával kezdeném, aztán később ült a kispadon Váczi Zoltán, ifj. Novák Ferenc, Miskovicz Bálint, Limperger Zsolt, Ebedli Zoltán, a jelenlegi edzőnk pedig Domján Attila. Az évek során mindenkivel kijöttem, de Domján Attiláról külön szólnom kell, őt ugyanis én „találtam ki”. A 2023/2024-es szezon végéhez közeledve a kiesés közelébe kerültünk, szükségesnek tartottuk az edzőcserét. Akkor jutott eszembe Attila, akit még labdarúgóként ismertem meg Felcsúton, majd láttam az edzői sikereit, rákérdeztem nála, eljönne-e hozzánk? Igent mondott, végül benntartotta a gárdát és azóta is eredményesen dolgozik az egyesületnél. Utólag visszagondolva, jól döntöttem, amikor őt választottam.
– A múlt után következzen a jelen idő. Mostanában milyenek az Érd esélyei az NB III Dél-Nyugati csoportjában?
– A bajnoki év indulásakor azt terveztük, hogy a nyolcadik-kilencedik hely reális cél lehet. Az eddigi tavaszi teljesítményünk alapján ez valóra vált, egy fordulóval a vége előtt ugyanis a 7. helyet foglaljuk el a tabellán. Március 1-jén a Dunaújváros elleni hazai döntetlennel kezdtük a tavaszt, majd zsinórban öt meccset nyertünk, és olyan ellenfeleket, mint a Pécs, az MTK II. és a Ferencváros II. is legyőztünk, amelyek a bajnokságban az élcsoportba tartoznak.
– Ha valaki életműdíjat kap, akkor jellemzően a pályafutás vége felé közeledik. Önnek milyen tervei vannak még a labdarúgás vonatkozásában?
– Amíg csak tehetem, maradok a csapat közelében. Tehetséges és ambiciózus fiatalokból áll a szakosztályvezetés, én jellemzően csak elvi kérdésekben mondok véleményt, mint az egyesület ügyvezető elnökhelyettese. Változatlanul ott vagyok minden meccsen, itthon és idegenben ugyanúgy, ilyenkor szurkoló is vagyok. Járkálok fel-alá, izgulok én is, de igyekszem leplezni…
Az Érd eredményei a 2025/2026-os szezonban az NB III, Dél-Nyugati csoportjában és a bajnokság állása az utolsó forduló előtt:
https://adatbank.mlsz.hu/club/65/0/31784/30/308876.html
Címlapfotó: Romics Ervin évtizedek óta elkötelezett támogatója az érdi labdarúgásnak (forrás Balogh István, Érdi VSE facebook oldal)
