Mire a Gödi SE és a Valkói KSK megérkezett a létesítménybe, a nap már magasan járt az égen, és a tavaszból hirtelen tikkasztó nyári hőséggel árasztotta el a Zsengellér Gyula Sportcentrum tökéletesen előkészített játékterét. Mire a két csapat játékosai, szakvezetői bevették az öltözőket, a Pest Vármegyei Igazgatóság kora délelőtt óta a helyszínen dolgozó munkatársainak köszönhetően akár kezdődhetett is volna a kupanap.
Időközben megérkeztek a szurkolók is, a valkóiak némileg magabiztosabban, ami érthető, elvégre kedvenceik sorozatban negyedszer jutottak be a döntőbe, ráadásul 2023-ban, 2024-ben és 2025-ben magasba is emelhették a trófeát. Míg Kammerer Zoltán háromszoros olimpiai és világbajnok kajakozó – nem mellékesen Göd polgármestere – elvégezte a kezdőrúgást, ki is került a lelátóra egy „Ti a pokolba kívántok minket, de mi elhozzuk a poklot! Ezt egy életen át kell játszani!” feliratú hatalmas molinó, amelynek közepén egy nagy négyes számban a korábbi három dátum mellett az idei év is szerepelt – egy kérdőjellel.
Talán csak az első félidő hajrájáig lehetett kérdéses, melyik csapat nyeri a 13. R-GOL.com Pest Vármegyei Női Kupa-döntőt. Sass Viktória korai vezetése után ugyanis Orosz Eszter növelte a valkóiak előnyét, a gödiekben pedig mintha csak Dewath Anna tartotta a lelket, mert a kapus több bravúros védéssel mentette meg csapatát az újabb góloktól. A folytatásban nemcsak a Valkó, hanem a csapat vezérszurkolója is fokozta az iramot, és egyre erőteljesebben verte a dobot, nagyobb iramra ösztönözve a kissé kényelmes tempóban csordogáló mérkőzést. Bár a második félidő közepén Sass Viktória megszerezte második találatát is, amellyel végképp eldőlt a mérkőzés, Sára Ferenc – fekete pólóban – továbbra is az oldalvonal mellett, a tűző napon állva irányította lányait. Testbeszédéből nem lehetett érzékelni, de mint később elmondta, korántsem volt elégedett csapata teljesítményével. Természetesen a kissé szigorú szakvezető a Monorral korábban háromszor (2010-ben, 2015-ben és 2016-ban) is kupagyőztes Pirót Terézia találatánál is örült (a rutinos, ám még mindig ifjú labdarúgó ezzel négy kupadöntője közül a harmadikon is eredményes volt), majd három perccel a mérkőzés vége előtt a gödi Takács Viktória öngóljánál egy bólintással nyugtázta, hogy az ötödik is bent van.
Közben a stadion melletti füves területen feltűnt egy – szintén feketébe öltözött – húsz-harminc fős csoport, amelynek tagjai két óriási méretű zászlóval közelítették meg a létesítményt. Bár ekkor még bő másfél órával jártunk a férfi döntő előtt, a száz kilométert utazó váci szurkolók nem bízták a véletlenre.
A lefújást követő percekben ismét az igazgatóság munkatársai vitték a prímet, pillanatok alatt átrendezték a pálya lelátóhoz közeli részét, közben megérkezett Csank János is, aki a kommentátorállásból figyelte a mérkőzést. A korábbi szövetségi kapitány, magyar bajnok mesteredző októberben már betölti a nyolcvanat, de a mozgásán, egészségi állapotán ez mit sem érződött, napbarnított, cserzett arcbőre pedig kiemelte hófehér haját és nem kevésbé ősz bajuszát. A megszokott közvetlenséggel, beszélgetésigénnyel, egy-egy félmosoly kíséretében mindenkivel váltott néhány mondatot, mígnem kezdődhetett az eredményhirdetés. A Vác férfi labdarúgó-csapatával 1994-ben bajnoki címet szerző szakember, illetve Kammerer Zoltán mellett Sziráki Szilárd, Valkó polgármestere, Székely Ferenc korábbi FIFA-játékvezető, az MLSZ Pest vármegyei játékvezetői bizottságának elnöke, valamint Benkő Tamás területi igazgató rengeteg kézfogás, gratuláció, mosoly és bátorító vállveregetés kíséretében átadta az érmeket, az okleveleket és az R-GOL.com-os utalványokat, majd a két vezetőedző, Sára Ferenc és Klein Dániel mellett a Csank János által a mezőny legjobbjának választott Sass Viktória, valamint a gödieknél a második félidőben is bravúrosan védő, ezért a csapat legjobbja címet kiérdemlő Dewath Anna is kapott egy-egy ajándékcsomagot.
A kupa magasba emelését már a valkói szurkolók ködgyertyáinak zöld füstjébe veszve ünnepelték a hölgyek, és Sára Ferenc is önfeledten mosolygott, elvégre csapata negyedik kupasikerét szerezte meg, amellyel immár rekordernek számít, megdöntve a háromszoros győztes Monori SE csúcsát. Mindeközben a vesztes gödiek sem szomorkodtak, mert a másodosztályban szereplő csapatként már a döntőbeli részvételt is hatalmas sikernek élték meg.
Az ünnepélyes ceremónia végéhez közeledve a férfi finálé két résztvevője, a Dunavarsány és a Vác VLSE futballistái már a játékoskijáróban toporogtak, hogy birtokba vehessék a játékteret. Kisvártatva megérkezett egy nagyjából harminc főből álló, Dunavarsányból nem sokkal kevesebbet, úgy nyolcvan kilométert megtevő szurkolói csoport is. A kezdésre pedig szinte megtelt a főlelátó, amelynek déli részén a feketében lévő váciak két, egyenként kilenc négyzetméteres zászlóval, az északi oldalon pirosban és fehérben pompázó varsányiak pedig egy megafonnal fokozták a hangulatot.
A hőség kora estére sem csökkent, de a napot felhők takarták el, így valamelyest élvezhetőbb volt a mérkőzés, amely előtt egyöntetű vélemény volt, hogy a két első osztályban szereplő csapat közül az NB III-as osztályozóra készülő Dunavarsány az esélyesebb. Hollik András sportigazgató fel-alá járkált az oldalvonal mellett, minden támadást megtapsolt, véleményezett, ha kellett felemelte a hangját, míg a másik oldalon Burzi Attila visszafogottan, gyakran a kispadon ülve nézte az eseményeket, s csak néha lépett a technikai zóna szélére. Gyűrte egymást a két csapat, de kapura lövés nélkül. Egészen a 38. percig, amikor Vastag Szabolcs a balösszekötő helyéről gyönyörűen csavart a kapu bal oldalába. Flamich Gergely, a váciak kapusa nem kevésbé szép vetődéssel próbált menteni, de a levegőben „úszva” sem érhette el a labdát. A hangrobbanásból ítélve a semleges nézőknek is tetszett a találat.
A második félidőre harciasabban futottak ki a váciak, és az 57. percben közel is álltak az egyenlítéshez, de a dunavarsányi védő, Árkocsevics Milán és a kapus Bolla János együttes erővel mentett a gólvonalon. A fehérmezes váciak támadásban maradtak, és bár a játékrész feléig, az ivószünetig több veszélyes támadást is vezettek, az egyenlítés nem sikerült. A ’vasárnyiak mintha visszahúzódtak volna a térfelükre, szurkolóik pedig inkább önmagukat kezdték szórakoztatni a lelátóra felvitt magnóval és hangfallal. A lejátszási listán megfért egymás mellett a Metallica, a Seven nation army vagy Gala Rizzattótól a Freed from desire is. Meglehet, hogy az elfogyasztott alkohol hatására, de egyre gyakrabban átszólogattak a lelátó túloldalára a váciaknak, mígnem Hollik Andrásnak arra is maradt energiája, hogy egy-két mondattal helyre tegye csapata szurkolóit. Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, a ’varsányi játékosok elözönlötték a pályát, Miskovicz Bálint Rodzser a piros mezbe öltöztetett néhány hónapos gyermekével a karján ugrándozott örömében.
Aztán egycsapásra megváltozott a hangulat, amikor a lelátó varsányi része felől hirtelen többen is orvosért kiáltottak. A váratlan közjátékban a szervezők példátlanul gyorsan értesítették a mentőket, de a legnagyobb dicséret Vida Valentinát, a Vác VLSE masszőrét illette, aki gyorsan felmérve a helyzetet elsőként rohant segíteni. Mint utóbb kiderült, a lelátó tetején lévő büfénél az egyik varsányi szurkoló rosszul lett, és ájultan esett le a lépcsőn, több métert zuhanva törte össze magát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mentők stabil állapotban szállították a helyi kórházba. A mentő érkezését megvárva kezdődött csak el az újabb eredményhirdetés.
Csank János mit sem veszített jókedvéből, és fiatalokat megszégyenítő energiával a nap végén is lendületesen sürgött-forgott, s amíg a szervezők újra felkészültek az éremátadásra, korábbi kapusként hosszas elemzésbe kezdett Flamich Gergellyel a finálét eldöntő gólról. Közben a két csapat és a játékvezetői stáb mellett felsorakozott a díjátadásra a férfi döntőt társszakkommentátorként segítő Vincze Gábor, a Pest vármegyei területi első osztályban bajnok Vecsési FC edzője (aki egyben a Pest vármegyei amatőrválogatott szakvezetője is), miként Rózsavölgyi Sándor, az MLSZ Pest vármegyei társadalmi alelnöke, Sipos Jenő, az MLSZ szaktanácsadója, valamint Székely Ferenc és Benkő Tamás is. Az érmek és elismerések mellett a mezőny legjobbja Vastag Szabolcs, illetve a Csank János által a váciak legjobbjának választott Onye Olivér is külön ajándékban részesült, majd következhetett az ünneplés.
Mire a nap lement, a pályán csak a konfettiágyú darabjai maradtak, aki pedig végignézte a bő félnapos programot, bizakodhat benne, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség Pest Vármegyei Igazgatóság munkatársai jövőre is a minden igényt kielégítő ceglédi stadionban rendezi meg a kupanapot – az immár évek óta tartó hagyományt folytatva.
Összefoglaló a 13. R-GOL.com Pest Vármegyei Női Kupa-döntőről:
https://www.youtube.com/watch?v=bsP1oLB08c4
Összefoglaló a 19. R-GOL.com Pest Vármegyei Kupa-döntőről:
https://youtu.be/xXjfQYiC7XU
Fotók: SIPOS HAJNALKA
